Kerthelység

2008. jún 30.

Egykori nyárelők Buda környékén

Írta: admin Kategória: Múltidéző – hagyományok

Törökbálint német lakossága számára a nyár beköszönte egyszerre jelentette az új munkák kezdetét és a vidám, fesztelen szórakozás időszakát.
Június első vasárnapján a májusfákat lebontották, az a legény, aki megszerezte a fa tetejéről a zászlót, meglengette, majd bevitte a táncterembe. A tánc első fordulója azoké volt, akik részt vettek a májusfa lebontásában. Aki a zászlót behozta, a nap hősének számított. Törökbálinton ez lakodalmakkal is párosult, amikor az újoncok is felköszöntötték az ifjú párt.
Általában – húsvét időpontjától függően – május végén, illetve júniusban ünnepelték meg az Úrnapját, amely a katolikus egyházban már a középkor óta az Oltáriszentség ünnepe. A XVIII. század első harmadában betelepülő németek a főutcán, illetve a templom körül színpompás virágszőnyeget készítettek, ami több száz érdeklődőt vonzott. Az asszonyok erre az ünnepre virágot gyűjtöttek és koszorút fontak, a nagymise utáni körmenetre a családi házaknál erre a napra négy kápolnát is kialakítottak.
Ekkor, pünkösd ünnepének időszakában történt a bérmálás szentségének ünnepélyes kiszolgáltatása – amikor püspök érkezett a településre –, ami nagy jelentőségű családi ünnep is volt, ekkor a bérmaszülők kaptak kiemelt szerepet, ők látták vendégül a megbérmált családját is.
Ez a nyári hónap a gyermekek számára a tanítás végét is jelentette, így nem csoda, ha ettől kezdve gyermekzsivaj töltötte be a település életét. A csigázás (Drüntreiwen) népszerű utcai játék volt, a csigahajtó ostorral a kezében forgatta a fából készült néhány centis fakészítményt. A golyódobálásban (Spicken) a gyermekek egymás, vasból készült golyóit próbálták eltalálni. A kisfiúk csoportját gyakran lányok hada kísérte, akik rongybabákkal játszottak egymás között.
Június végén megkezdődött az aratás, emellett a Buda környéki szőlők és gyümölcsök termesztése és gondozása is állandó felügyeletet és munkát igényelt.

Grósz András

Bohnensuppe mit Kruml’knedl aus Grossturwall
(Bableves krumpligombóccal  Törökbálintról)

Bableves: 0.5 kg bab beáztatva, 1-1 szál sárgarépa, fehérrépa, zeller vagy levele, só

A bableves elkészítése:
Felrakták főzni a hozzávalókat, majd mikor megfőtt, fokhagymás, pirospaprikás rántással berántották.
Rántáshoz: zsír, liszt, fokhagyma, pirospaprika
Krumpligombóc: 40 dkg hajában megfőtt krumpli, só, zsír (diónyi), liszt

A krumpligombóc elkészítése:
Ha kihűlt a krumpli, a sót, zsírt és annyi lisztet, amennyit felvett a krumpli összegyúrtak, majd bejgli vastagságúra felsodortak és 4 cm-es darabokra vágtak. Sós vízben kifőzték, és külön tálban tették az asztalra, hisz mindenki saját tányérjába vett a krumpligombócból, majd erre merték a forró bablevest.
A bablevest krumpligombóccal az itt élő sváb háziasszonyok főleg pénteken főzték. Ha megmaradt a krumpligombócból, azt másnap kockára vágva, zsíron megpirítva adták asztalra, ami az akkori gyerekek egyik kedvenc étele volt.

K. B. Katalin



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!