Kerthelység

2008. jún 30.

Titka a belső rend megőrzése

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Több nyelven beszél, több nyelven gondolkodik

Nyolcvanöt esztendeje a felvi­­déki Losoncon született dr. Guoth János professzor, aki feltalálóként tizennyolc szabadalmat jegyez. Az általa kitalált, kifejlesztett és gyártott termékek jelentős javulást és gyógyulást hoztak a különféle autoimmun betegségekben, ízületi bántalmakban, ér- és májbetegségben szenvedőknek. A parlagfűre érzékenyek ezrei keresik azokat a farmokat, ahol a közkinccsé tett szabadalma alapján nyert kecsketejtől tünetmentessé válhatnak.

A professzor legtöbb idejét Törökbálinton, a Kerekdomb utca 66. szám alatti házban tölti, ahol egy szerény tábla hirdeti a nyitva tartási időt. Az épület minden hivalkodás nélkül simul bele a környezetébe. Még a tősgyökeres helyiek közül is kevesen tudják, hogy az ott készülő termékeket a hazai gyógyszertárakon és fitotékákon kívül Olaszországba, Ausztriába, Németországba és Amerikába is szállítják.
Korát meghazudtoló frissességgel fogadó doktort arra kértem, beszéljünk az életútjáról, ami bővelkedett kalandokban, izgalmakban. A bemutatkozást így kezdte: „Losoncon születtem, így a Felvidék összes bélyegét magamon viselem. Nemcsak több nyelven beszélek, hanem több nyelven is gondolkodom.”
Nagyapja egy ráckevei óriásbirtok jószágkormányzója, apja ügyvéd, édesanyja burgenlandi osztrák. Három testvére közül a bátyja tizenkét évesen meghalt. A tragédia feldolgozását segítendő – a család orvosának tanácsára –, született meg ő, negyediknek.
– Hogyan került Pestre az Állatorvostudományi Egyetemre?
– Tizennyolc évesen apám elé álltam, támogatását kérve, hogy jogász legyek. Annyit mondott: „Jogállamban jogásznak, rendőrállamban rendőrnek kell lenni. Ezen gondolkozz!” Nem kellett sokat gondolkodnom, egyértelmű volt, hogy jogász nem lehetek. Ekkor döntöttem az állatorvoslás mellett. Két lehetőség jöhetett szóba: választanom kellett Brno és Budapest között. Mivel akkor Felvidék ismét Magyarországhoz tartozott, Budapestet választottam. Pedig apám már akkor megmondta, hogy a pesti diploma sokkal többet ér, de a család nagyon messze kerülhet. A szívem ennek ellenére ide húzott.
Az egyetem – akárcsak ma – a Rottenbiller utcában állt. Minden úgy történt, ahogy az édesapja megjósolta. Bejöttek az oroszok, lezárták és kiigazították a határokat. Losonc így visszakerült Csehszlovákiához.
– Hogyan tudott megélni, ha a szülői házat nem kereshette fel?
– Nem tudtam a szüleimhez hazamenni, ezért megélhetési forrás után kellett néznem. Mint minden egyetemistának, nekem is állandóan üres volt a gyomrom. Egyetemistákból szerveztem egy csapatot, akikkel költöztetést vállaltunk. Vásároltunk kordékat, azaz két-, illetve négykerekű taligákat. Abban az időben mindenki költözködött. Nem volt gond megbízást kapni.
Az évfolyamát 1943 őszén Németországba vezényelték. Ő azonban itthon maradt. Nem volt egyszerű az élet, mert mindig készenlétben kellett lennie, hogy valaki fel ne adja, mint katonaszökevényt. Ezért mindig volt tartalékban egy albérlet lefoglalva, ahova szükség esetén költözni lehetett.
– Diploma után mihez kezdett?
– A diplomámat 1946-ban kaptam meg. Felajánlották, maradjak bent az egyetemen. Előbb sebészként, majd anatómiával, valamint fejlődés- és szövettannal foglalkoztam. Már akkor folytattam egyedfejlődési kutatásokat. Ma ezt őssejtkutatásnak hívják, és az örökélet titkát keresik általa.
1952-ben egyetemi docensi státust kapott. Látása erősen megromlott. A mikroszkóp használatát, ha csak lehetett, kerülte. A fényterápiát alkalmazta és változtatott az életvitelén.
– Mondana erről valamivel többet?
– Olvasni csak tökéletes megvilágításban szoktam, és úgy olvasok ma is. Mindemellett különböző vitaminokat szedtem, és nem fogadtam meg a költő intelmét: „A látni vágyó napba nem tekint.” (Vörösmarty: A merengőhöz – a szerk.). Minden reggel belenéztem a kelő napba. Annyira javult a szemem, hogy a mai napig nem kell szemüveg, még az olvasáshoz sem.
A visszaemlékezést egyre többször szakítja félbe a csengő hangja. Jönnek a páciensek vásárolni, konzultálni. Az egyik házaspárral folytatott beszélgetés után a doktor egy tál feketecseresznyével tér vissza. Kínálja az érett gyümölcsöt és érdekfeszítően ecseteli az előnyeit.
– Ez az a cseresznye, ami semmiféle kellemetlenséget nem okoz – maximum foltot hagy a ruhán, de nem puffaszt fel. Viszont rengeteg melatonin nevű hormont természetes formában tartalmaz, amelynek a hiánya felelős az álmatlanságért és emeli a vérnyomást. Különösen ajánlott a fogyasztása a több műszakban dolgozóknak és az időzónákat átlépő utazóknak. A feketecseresznyével megszüntethető az akklimatizálódási idő. Ezért nemcsak fogyasztom ezt a gyümölcsöt, hanem mindenkinek javasolom is.
– Térjünk vissza az ötvenes évekhez! Mi történt 1956-ban?
– ’56-ban nem vettem részt semmilyen fegyveres csoport tevékenységében. Az igazságérzetem és érzelmeim azonban befolyásoltak, amikor a diákjaim várták az állásfoglalásomat. Akkor a szívemből beszéltem hozzájuk, nem törődve az eszem vészjelzéseivel. Mivel a hatalom nagyon félt az ifjúság magára találásától, 1957 januárjában letartóztattak.
– Mivel „jutalmazták” a tanítványainak mondottakat?
– Nem voltam sokáig bezárva, ennek ellenére a légzőszerveim erősen megsínylették a fogva tartásomat. A mai napig ez a leggyengébb szervem. Bár hamar kikerültem, a katedrára nem mehettem vissza. Abban az időben először fizikai munkás voltam, majd egy ismerősöm közbenjárására az egyik állami gazdaságban dolgozhattam.
– Hogy sikerült talpon maradnia?
– Amikor a legpocsékabb körülmények között éltem, akkor is a szabadalmaim jelentették a szórakozást és a megélhetést. Mikor bekerültem az állami gazdaságba, akkor ott volt a rengeteg állat, amelyeken kísérletezhettem.

– Mikor találkozott először a homoktövissel?
– A ’80-as évek közepén ismertem meg ezt a rendkívüli növényt. Mára már saját homoktövis-ültetvényeim vannak, amelyek fedezik az üzem nyersanyag-szükségletét. A feldolgozóközpont itt van Törökbálinton, de bérmunkában is dolgoztatok, mivel nagy a kereslet a termékeink iránt.

Már az ókorban felismerték, hogy a homoktövis bogyója és levele gyógyhatással rendelkezik.
Hazánkban védett növény az őshonos homoktövis. Az Elaegnaceae (ezüstfafélék) családjába tartozó homoktövis botanikai neve Hippophaë rhamnoides L. 1-3,5 méter magas bokorrá vagy 6 méteres fává nőhet. Hajtásai rendszerint tövisesek, levelei szórt állásúak, megnyúlt lándzsa alakúak, ép szélűek, rövid levélnyélbe szűkülnek. A vadon termő homoktövis szél porozta, kétlaki növény.  Virágai aprók, nem feltűnőek. Április végén vagy május első napjaiban virágzik, egy időben a levelek megjelenésével. Termése bogyószerű, benne kőmaggal.
A bogyók augusztusban–szeptemberben érnek be. Formájuk hengeres vagy körte, színük citrom-, narancssárga és piros. A gyümölcs íze kesernyés-savanyú, sajátos aromával, amely az ananász illatára emlékeztet. Friss fogyasztásra nem alkalmas. A termések hullásra nem hajlamosak, egész télen a fán maradnak. A homoktövis hosszan fejlődik, a negyedik-hatodik évben fordul termőre. Bogyója vitaminokban és ásványi sókban gazdag. Olaja baktericid hatása miatt keresett gyógyszer, a gyümölcs húsa értékes élelmiszer-alapanyag. A gyümölcshúsból különleges zamatú dzsem, zselé, ivólé, bor és likőr készíthető.

– Mire jó a homoktövis?
– A homoktövis képes a talajban lévő tápanyagokat összegyűjteni, átalakítani és raktározni. Ennek köszönhető, hogy a homoktövisnek egész kicsinyke adagját is megérzi a szervezet. A belőle készült olaj néhány cseppje jelentősen javítja a közérzetet. Rendszeres fogyasztása pedig az immunrendszert felkészíti, hogy a szervezetet érő támadások többségét visszaverje. A rostszegény táplálkozás számos betegség kiindulópontja. Ezért fejlesztettem ki a müzlihez hasonló élelmiszert, ami rostokban gazdag táplálékkoncentrátum.  Rendszeres fogyasztása jelentősen javítja a máj működését. Visszafordítja a prosztatanagyobbodást. A termék hatására a máj többet termel egy hormonból, ami elősegíti, hogy a szervezet az energiaszükségletét ne az izmokból, hanem a zsírszövetekből fedezze. Jó eredménnyel alkalmazzák ezt a terméket az izomsorvadásban szenvedő betegek kezelésében.
A doktor nem kérte termékei gyógyhatású készítménnyé minősítését, mivel azok csak természetes anyagokat tartalmaznak. Így élelmiszerként hozza forgalomba, ami lényegesen könnyebb, mint gyógytermékként. Mint orvos és természetgyógyász vallja: napjainkban az ember legnagyobb baja, hogy nem tud alkalmazkodni. Ennek hiánya pedig az idegrendszer labilitásához vezet. Ezért ha az embernek sikerül magában rendet teremtenie, boldogabb lesz, és betegségeket előzhet meg.

Várhegyi István


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!