December végén a mművelődési házban nagy sikerű műsor keretében mutatkoztak be a Csillagszemű Gyermek Néptánc Együttes különböző korosztályú csoportjai. 2009 szeptemberében a Csillagszeműek elindították törökbálinti csoportjukat is. A Munkácsy Mihály Művelődési Házban heti két alkalommal több mint negyven apró táncos gyülekezik hétről hétre. Oktatójuk Majer Orsolya. Az egyik próba előtt beszélgettünk vele gyerekekről, táncról, munkáról.

– Mikor és hogyan találkoztál először a tánccal, a népi tánccal?
– Én már idősebb voltam, tízévesen kezdtem a táncot. Az Állami Népi Együttes indított utánpótlás-csoportot és az anyukám elvitt a felvételire. Így kezdődött. Később az együttesen belül megalakult a „Tímár kamara” csoport, ahol öt-hat pár táncolt, és engem is beválasztottak. A következő lépés volt, amikor Tímár Böske megkérdezte, nincs-e kedvem segíteni mellettük az oktatásban. Örömmel láttam neki a munkának. Szeretek táncolni, szeretem a gyerekeket, tehát éppen nekem való munkának ígérkezett. Azóta több csoportot is vezetek, és nagyon szeretem csinálni.
– Nagyon sokan gyülekeznek kint az előtérben. Hány gyerek táncol most a törökbálinti csoportban?
– Úgy hirdettük meg a csoportot, hogy legalább húsz-harminc gyermek jelentkezése esetén indítjuk a foglalkozásokat. Kezdetnek negyvenen jelentkeztek, azóta pedig csak egyre bővül a csapat. Most már majdnem hetvenen vagyunk.
– Hetven két-három éves gyerkőc egy kupacban? Hányan vezetitek a foglalkozást?
– Én egyedül. Néha egy kis segítséggel.

A Csillagszeműek a magyar táncművészeti élet egyik legrangosabb társulata. Rendszeresen fellépnek a Magyar Táncművészek sztárgáláján az Operaházban, részt vesznek kiemelkedő táncművészeti eseményeken, fesztiválokon. Magyar Néptánc Örökség című műsorukat a budapesti bemutató után országos turnéra vitték. 1998-ban Magyar Örökség Díjjal, 2003-ban Európa Táncdíjjal tüntették ki az együttest. 2002 nyarán a japán császári pár előtt táncoltak az Esztergomi Vármúzeumban, ősszel pedig Strasbourgban, az Európa Parlamentben szerepeltek Magyarország bemutatkozása alkalmából. 2006-ban elnyerték a magyar művészet és kultúra erősítése elismeréseként a Prima Primissima Díjat. A Csillagszeműek a világ legkülönbözőbb tájain képviselik hazánkat, Európa nagyvárosaiban éppúgy, mint Brazíliában, Új-Zélandon vagy Japánban. Mindenütt hatalmas siker és elismerés kíséri útjukat.

– Ezt nehezen tudom elképzelni. Hogyan tudsz lekötni ennyi kicsi gyereket egymagad?
– Vannak szabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartani. Ezt minden próbán elismételjük, és lassan mindenki megtanulja, ahogy a lépéseket, dalokat, játékokat is. Ezek a gyerekek nagyon hamar tanulnak, és nagyon élvezik, hogy a szabályok itt nemcsak rájuk, de a felnőttekre, a szülőkre is vonatkoznak.
– Fiúk is vannak a gyerekek között?
– Vannak, bár kevesebben, mint a lányok, de nagyon lelkesek.
– A tanítás mellett táncolsz a felnőtt csoportban?
– Minden délután.
– Akkor ez egész embert kívánó feladat. Hogy van ennyi energiád?
– Egyszerűen nagyon szeretem csinálni. Az igaz, hogy szabad időm szinte egyáltalán nincs. Délelőtt tanítok, délután próbák, hétvégén pedig legtöbbször fellépések vannak. De ez a munka, ez a hivatás ezzel jár.
– Milyen további tervek vannak a törökbálinti csoporttal? Tervezitek csoportok indítását az „idősebb” iskolás korosztályok számára is?
– Egyelőre az óvodások csoportja működik, de ahogy a gyerekek nőnek, valószínűleg lesz igény a kisiskolás csoport továbbtanítására is. De ez majd csak később dől el.

Pillanatok alatt eltelt a fél óra, amit beszélgetésre szántunk és pontban öt órakor megszólalt a zene a művelődési ház termében. Nyílt az ajtó, és a gyerek boldogan szaladtak be a terembe. Csak egy-két szülő jöhetett be a legújabb táncosokkal, de ők is hamar kívül kerültek az ajtón, és már alakult is a kör. A következő egy órában pedig nem akartam hinni a szememnek. Egészen bonyolult lépések, ugrások, tapsolások, játékok követték egymást, és mindenki tudta a helyét. A gyakorlottabbak, a nagy óvodások segítettek a kicsiknek. Nem volt sírás, rívás, nyafogás, szaladgálás. Egy lelkes anyuka segítségével a kicsik végigtáncolták az órát, és nagyszerűen érezték magukat közben. Élvezet volt nézni őket. Csak egyet sajnáltam, de azt nagyon! Hogy amikor az én gyerekeim voltak ekkorák, még nem voltak Csillagszeműek Törökbálinton!

Ny.E.