Bodza: szépít minden porcikája
A bodza a bodzafélék gyógynövények családjába tartozik. Elsősorban útszéleken és patakpartokon növő 3-7 m magas bokor. Fő jellegzetessége a rücskös, kellemetlen szagú kéreg és a páratlanul, szárnyasan összetett, rendszerint 5 levélkéből álló levélzet. A virágok aprók, sárgásfehérek, kellemes illatúak; május–júniusban nyílnak.
A bodza termése 5-8 mm átmérőjű, gömbölyű, feketés lila színű, íze édes-savanykás. A növény egyik gyógyhatású része a virágzat, amely elsősorban flavonoidokat, szaponinokat, nyálkaanyagokat és némi illóolajat tartalmaz. A bodza friss terméseiben a szerves savak mellett cukrok és C-vitamin is van. A bodzatea nyugtató, izzasztó vagy vizelethajtó teakeverékek alkotója lehet, a termése gyümölcssavakat, vitaminokat tartalmaz. A bogyók gyógyhatásai közé sorolható az álmatlanság, a migrén, a fájdalmas ideggyulladások tüneteinek csökkenése, lázcsillapítónak is használják, továbbá a koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják. A virágban rejlő értékes hatóanyagok, a flavonoidok fokozzák az érfalak rugalmasságát, ezért az apró erek által ellátott bőrszövet vérellátása javul, életerősebbnek, frissebbnek tűnik. Ismert az antioxidáns hatása is, ezért alkalmas a bőr öregedésének lassítására.
Bodzaszörp
Hozzávalók: 2 l víz, 15-20 db fekete bodza virágzata, 3-4 db mentalevél, 2 db felszeletelt citrom, 2 kg cukor, 40 g citromsav.
Tegyük egy nagyobb lábosba a fekete bodzát, a mentát, a citromot és öntsük fel a vízzel. Tegyük hűvös helyre és hagyjuk két napig állni. Ha letelt a két nap, főzzük össze a cukorral és a citromsavval. Végül szűrjük át egy sűrű szitán, majd töltsük üvegekbe. Tároljuk hűvös, sötét helyen! Vízzel, ásványvízzel hígítva fogyasszuk!
Bodzalekvár csipkebogyóval
750 g szemezett bodzabogyót 1/4 l vízben forrás után 3 percig főzünk, majd áttörünk. 1 kg csipkebogyót megmosunk, kimagozunk, 1/8 l vízben forrás után 3 percig főzzük, áttörjük. A kétféle lekváralapot összekeverjük, megmérjük, félannyi cukorral édesítjük. Felfőzve, forrón üvegekbe töltjük. Száraz gőzben tartósítjuk.
Az olyan anyagcserezavarokat, mint a reuma vagy a köszvény, bodzateával kezelték, a bodzavirágból készült tea aktivizálja a szervezet védekező erőit, és bőrproblémák kezelésére is alkalmas. A virágot akkor kezdik el begyűjteni, amikor a virágzat külső virágai már kinyíltak, de a belsők még bimbósak.
Hogyan fogyasszuk a bodzát? A legismertebb felhasználási módja a bodzalimonádé és a bodzaszörp. A virágból nemcsak ital, hanem palacsintatésztába mártva és forró zsiradékban kisütve különleges édesség is készülhet. Ha a virágokat nem szedték le, kék, fényes kis bogyókká érik nyár végére. Más gyümölcsökkel, például szilva- vagy körtedarabokkal együtt elkészítve kellemes ízű, gyógyhatású kompótot, lekvárt főzhetünk, szörpöt készíthetünk belőle, egyes vidékeken bor és pálinka is készül belőle. Szárítva teának használják.
A magból nyert olaj igazi kincs
Kozmetikai szempontból a bodza termése a magas (egy százalék körüli) AHA sav-, azaz gyümölcssavtartalma miatt kerül előtérbe, ezért remek kémiai hámlasztó. A kiemelkedően magas C-vitamin tartalom szintén élénkíti a bőrt, míg az ásványi anyagok, a mangán, a szilícium és a cink gondoskodnak az erősítéséről. A termés begyűjtését általában szeptemberben kezdik, ekkor a leglédúsabb a bogyó. Mindig szárral együtt kell levágni a bokorról.
Az élelmiszeriparban a bogyók tömegének közel ötödét kitevő mag melléktermék, a szépségipar számára azonban valóságos kincs. A belőlük sajtolt olajban található esszenciális zsírsavak hidratáló „erőműként” vethetők be a krémekben. Mielőtt azonban erre sor kerülne, „meg kell szabadulni” az átható – nem éppen finom – illatanyagától. A vízháztartást optimalizáló hatása mellett a magból nyert olaj is tartalmaz antioxidáns összetevőket.
Kamilla: az áldott anyafű
Manapság a kamilla az egyik legkelendőbb gyógynövény. Sokak kedvenc teája, magában vagy keverék formájában egyaránt használják. A herbalisták külsőleg, sebek gyógyulásának segítésére és különböző gyulladások megelőzésére javasolják. Belsőleg láz, emésztési zavarok, idegesség és álmatlanság ellen ajánlják. A magyar kamilla magas hatóanyag-tartalmával az egész világon hírnevet szerzett. Az Alföld szikes pusztáin tömegesen, vadon terem, de nagy területeken termesztik is.
A kamilla a hasfájós babákat megnyugtatja, görcseiket elmulasztja. Tejjel hígítva vagy tejben főve is ajánlott a kicsiknek. A székrekedést megszünteti anélkül, hogy hasmenést okozna. A puffadást, a szélgörcsöket csillapítja. Ha árpa van a szemen, borogassuk kamillával. A szájban lévő sebek, afták esetén kamillás öblögetés legyen az első.
Főzettörténelem
A kamilla százszorszéphez hasonló virágai az óegyiptomiakat a Napra emlékeztették. Lázcsillapításra és a malárialáz kezelésére használták. Dioszkoridész, görög orvos és Plinius, római természettudós a kamillát fejfájás, vese-, máj- és hólyagpanaszok gyógyítására ajánlotta, ahogyan az indiai ajurvédikusok is. A germánok is jól ismerték a kamilla gyógyító hatásait. Nicolas Culpeper XVII. századi herbalista emésztőszervi zavarok, menstruációs görcsök orvoslására, továbbá a menstruáció előbbre hozatalára javallotta. Az angol és német bevándorlók a római/angol, illetve a német/magyar kamillát bevitték Észak-Amerikába. Napjainkban inkább a német/magyar változatát termesztik.
A XIX. században elterjedt a kamillás dunsztkötés sebek kezelésére és az üszkösödés megelőzésére. Főzetet írtak fel emésztőrendszeri zavarokban szenvedőknek, a maláriás és a tífuszos betegeknek, valamint menstruációs görcsökkel küszködőknek is. Használták még a szüléssel kapcsolatos nehézség orvoslására: a korai magzatrúgás, a mell és a mellbimbó fájdalmai ellen, a tejtermelés csökkentésére, illetve a csecsemőkori kólika enyhítésére.
Az ókori egyiptomiak Ré napistennek ajánlották föl a kamillát, bőrüket gyakran dörzsölték be vele, mert csillapította a fájdalmat, a lázat és oldotta az izomfájdalmat és görcsöket. Az ókori görög orvosok fürdővízbe és a lenmaglisztes pakolások kiegészítésére javasolták, hogy a fejfájást, a vesebetegségeket, a májat és a húgyhólyagot gyógyítsák vele. A régi gyógyfüvesek évszázadokon át ajánlották a kamillát hasfájás, fejfájás, gyomorégés, gyomorrontás, hasmenés, vizelési zavarok ellen. Lenmaglisztes kamillás pakolást tettek a tályogokra, kelésekre, ízületi gyulladásokra, sajgó testrészekre.
Nemcsak a gyermekágyas anyák, hanem minden nő legnagyobb támasza az alhasi bántalmak leküzdésében. Gyulladásgátló, fájdalomcsillapító, görcsoldó, lazító, nyugtató hatású. A petefészek, a méh, a hüvely és a hólyag betegségeit is kezelhetjük kamillával. Külsőleg és belsőleg egyaránt használhatjuk.
Emésztésserkentő hatását elsődlegesen a növény biszabolol vegyülete biztosítja. A biszabolol görcsoldó is, s ezért nyugtatóan hat az emésztőrendszeri simaizmokra. A görcsoldók nemcsak az emésztőszerveket, hanem a méhizmokat is nyugtatják. A kamilla görcsoldó hatását mutatja, hogy ősidők óta a menstruációs görcsök enyhítésére és a vajúdás idejének lerövidítésére használják. Tudományos kutatások igazolták a kamilla központi idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatását. Ha idegesek vagyunk, fogyasszunk frissítő kamillafőzetet vagy a forró fürdővízbe szórjunk egy marék kamillát!
Dagadó holdnál gyűjtsük!
Június vége és a július a kamillagyűjtés időszaka. Hazánkban a kamillagyűjtésnek hagyománya van. Az igazi gyűjtők teliholdas éjszakát követően nem szednek gyógynövényt. A gyógynövényeknek sok napfényre, és kevés holdfényre van szükségük. Kizárólag azokon a napokon gyűjtsünk, amikor éjjel kicsi a holdsarló. A nedvek a növényekben dagadó, növekvő holdnál felszállnak a föld feletti részekbe: szárba, levélbe, virágba, termésbe. A fogyó holdnál pedig lefelé igyekeznek a gyökérbe. Tehát a föld feletti részeket dagadó holdnál kell gyűjteni. Telihold idején pedig semmit se gyűjtsünk!
A biokertészek megfigyelték, hogy a kamilla mellett szebben, jobban fejlődnek a növények.
A szimbolikus jelentésű rózsa
A rózsának több mint száz fajtája ismert, sokszínű, csodálatos növénynemzettség. A mérsékelt égöv virága, bokor- vagy kúszónövény. A legtöbb lombhullató, de vannak teljesen vagy részlegesen örökzöld fajták is (főleg a Délkelet-Ázsiában honosak). Termése bogyótermés, a közismert csipkebogyó. A gyógynövényként ismert és használt csipkebogyó a vadrózsa (vagy gyepürózsa) és japán rózsa áltermése, rendkívül magas C-vitamin tartalmáért fogyasztják (a citromnál tízszer többet tartalmaz).
Rózsalekvár
Hozzávalók: 50 dkg rózsaszirom, 50 dkg cukor, 2 citrom leve, 1 ek. rózsalikőr.
Elkészítése: a rózsaszirmokat leöblítjük és a szirmok tövénél lévő sárgásfehér részt letépjük. 3 dl vizet felforralunk, beletesszük a rózsaszirmokat, és öt percig forraljuk. Ekkor hozzáadjuk a cukrot, a citromlevet és lassú tűzön, folyamatosan kevergetve 25-30 perc alatt sűrűre főzzük. A tűzről levéve beleöntjük a rózsalikőrt, és forrón üvegekbe töltjük, az üvegeket lezárjuk, és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Télen nagy sikerünk lesz ezzel az igazi különlegességgel.
A rómaiaktól kezdve gyűjtött és felhasznált növény, gyógyszert, édességeket készítettek belőle, és a középkori török udvarban valóságos kultusza alakult ki: rózsaolaj, rózsavíz, zselé, sorbet készült és készül belőle. Ízük, színük, méretük változatos.
A különböző színű rózsákhoz eltérő szimbolikus jelentés társul. Ki ne tudná, hogy a magányos vörös rózsa a szerelem, a fehér az ártatlanság, barátság, a sárga a mély barátság vagy plátói szerelem jelképe, de egyes területeken (például a német nyelvterületen) a féltékenység és hűtlenségé.
