15 év… macskának öreg, teknősbékának túl fiatal, konyaknak méregdrága, a szűrt gyümölcsitalt ilyen idősen már romlottként hajítjuk el.

Ám ennyi idő alatt a csecsemő tinédzserré fejlődik, van, aki szívesen letagadná a dupláját is, de mi büszkék vagyunk arra, hogy 15 évesek lettünk!
Egy 15 éves kamasz még gyarapodik, tanul, várja őt a Nagy Élet.
Így vagyunk mi is a 250 tanulóval, az őket tanító tanárokkal, hangszerekkel, tudással, hittel, odaadással a nevelés, a zene iránt. Még tanulnunk kell, még fejlődni szeretnénk.
Önálló életünk kezdetén, 1994 őszén, azt a célt tűztük magunk elé, hogy Törökbálinton olyan zeneiskola legyen, amelynek arca, karaktere, hitele van, amely katalizátorként működne a város zenei életében, amely segíteni tud Törökbálint jó hírének, hírnevének erősítésében. A hitünk vezetett – és vezet most is –, hogy majd szívesen járnak a gyerekek a zeneiskolába, szívesen dolgozik az itt tanító, tanár, amire érdemes lesz odafigyelni a kívülállónak, amely szakmailag eredményes tud lenni.
Ezt a szakmai elismerést meg is kaptuk 2008-ban, amikor is az Országos Szakmai Minősítő Testület iskolánknak a Kiválóra Minősített Alapfokú Művészetoktatási Intézmény oklevelet adományozta.
Az elmúlt 15 évben az iskola megmutatta jellegzetes vonásait, személyiségét. Sikereinket örömmel tudatjuk a világgal, hibáinkból tanulunk, a kudarcot nem ismerjük! Hisszük, tudjuk, hogy a zenei nevelés csak jót és szépet adhat a gyerekeknek, szülőknek és mindenkinek, aki a zenével kapcsolatba kerül.
Szubjektíve nem állíthatom, hogy mindent maradéktalanul teljesíteni tudtunk, de nyugodt, jó lelkiismerettel gondolhatunk a mögöttünk álló 15 évre. A célunk változatlan: oktatni, tanítani, nevelni gyerekeinket a legmagasabb színvonalon, olyan szinten átadni a zenei szépséget és esztétikumot, hogy az hasznára és kedvére legyen a mindennapi életben.
E célok eléréséhez kell és érdemes mindennap dolgozni akár egy egész életen át.
Köszönjük mindazok támogatását, munkáját, akik segítették a zeneiskola létrejöttét, viselték hétköznapjai számtalan gondját!
Működésünk és életünk koronája lenne egy önálló épület, ahol eredményesen tudnánk biztosítani a városban élő gyerekek számára a humánus értékekben gazdag zenei nevelést, oktatást.
„Éltek és élnek itt magas … műveltségű emberek,
minden zeneismeret és igény nélkül.
Nékik a zene semmit nem mond…
Mégiscsak csonka műveltség az, és nem teljes ember,
akiben a kultúra nem minden ágában él.”
(Kodály Zoltán, 1964)

Törökbálint, 2009. szeptember 28.

Feleki László

igazgató