Önkormányzati delegáció járt október 1-je és 4-e között Székelyföldön. Bunta Levente, testvérvárosunk polgármestere meghívása, illetve Törökbálint önkormányzata döntése alapján háromfős delegáció, Soltész Erika pénzügyi irodavezető, Gyurasits Tamás és Gyarmati Mihály önkormányzati képviselők vettek részt a Székelyudvarhelyen megrendezett őszi vásáron. Gyarmati Mihály önkormányzati  képviselővel az ottani nevezetességeken kívül a látogatás turisztikai „hozadékáról” beszélgettünk.

Udvarhelyi városháza

– Testvérvárosunk 617 km-re van Törökbálinttól. Mit láthat az utazó, amíg a Székelyföld szívébe ér? Milyen város Udvarhely?
– Az első nap nagyrészt utazással telt. Hajnali öt órakor indultunk és mintegy tíz órát autóztunk. Sietős volt az utunk, így csupán kisebb pihenőket tartottunk, s csak az úti cél közelében időztünk el néhány nevezetességnél. Megtekintettük Tamási Áron erdélyi író farkaslakai (Lupeni) síremlékét, valamint Szelykefürdőn (Báila Seiche) Orbán Balázs történész, néprajzos, „a legnagyobb székely” kettős kopjafás sírját, a hozzá vezető híres székelykapu-sort. Délután négy óra körül érkeztünk a székely anyavárosba, a Nagy-Küküllő menti hangulatos Székelyudvarhelyre (Odorheiu Secuiesc), a hajdani Udvarhelyszék központjába. Szállásunkat a számos helyi szálloda egyikében, az Európa Hotelben biztosította részünkre a helyi polgármesteri hivatal. Testvérváro­sunk ma 37 ezer fős megyei jogú város, de már nem megyeszékhely. Lakosságának 96 százaléka magyar anyanyelvű, így itt a szóbeli kommunikáció minden szinten magyarul zajlik. Manapság elsősorban iskolaváros jellege dominál, szakiskolái, középiskolái és főiskolái révén Székelyföld oktatási, kulturális központjának számít. A vállalkozások tekintetében is jól áll a város, mivel romániai szinten nagyon intenzív a gazdasági tevékenység.

Marosvásárhely volt városháza

– Melyek a város nevezetességei?
– Első napunk végén megismerkedtünk a város néhány jellegzetes terével, a Városház térrel és a Fő térrel. Megtekintettük a fontosabb középületeket, a volt vármegyeházát, a mai polgármesteri hivatalt, a „Székely Támadt Várat”, a Csonkavárat és a templomokat. A város szobrai természetesen Erdély jelentős személyiségeinek állítanak emléket. 2004-ben avatták fel a Székelyföld számára legfontosabb 13 magyar személyiség mellszobrát az ún. Emlékezés Parkjában. Itt látható Csaba királyfi, Szent László, Bethlen Gábor, Bethlen István, Nyírő József, Wass Albert, Báthory István, II. Rákóczi Ferenc, Bem József, Hunyadi János, Kós Károly, Fráter György, Wesselényi Miklós mellszobra. A városról 1333 óta vannak írásos emlékek. A történelmi és néprajzi értékeket a helyi Haáz Rezső Városi Múzeumban tekinthettük meg.
– A városnézés mellett milyen hivatalos programjai voltak a delegációnak?
– A második nap délelőtt a helyi őszi vásár megnyitásán és üzleti konferenciáján vettünk részt a városháza Szent István dísztermében. A hivatalos programokon a velünk együtt 12 testvérváros közül részt vettek Vác, Tihany, Barcs és Szabadka delegációi is. Előadásokat hallgathattunk többek között a térség gazdasági programjairól, a magyar egyetem fejlesztési elképzeléseiről, Maros és Hargita megye gazdasági lehetőségeiről és a nemzetközi k+f együttműködés klaszterek segítségével témakörökről. Természetesen kilátogattunk a városi sportcsarnokban megrendezett őszi vásárra is, ahol székelyföldi román, magyar, valamint anyaországbeli cégek standjai kínálták portékáikat, illetve várták a kapcsolatot, üzletet kereső partnereket. A szabadtéri területre nemcsak az autókereskedők kínálata, de egy hangulatos udvarhelyszéki gyümölcsfesztivál is vonzotta a látogatókat. Jellegzetes helyi gyümölcsök, befőttek, tésztafélék vásárlására, kóstolgatására is lehetőség nyílt, amivel éltünk is.

Székelyderzs erődtemplom makett

– Milyen további látványosságok lelhetők fel a környéken, amire érdemes odafigyelniük az utazóknak? Mire jutott még idő a látogatás alkalmával?
– Második napunk délutánján látogatást tettünk a közeli Székelyderzs (Dárjiu) községbe, amellyel városunk szintén jó kapcsolatot ápol. A falu jellegzetessége az ötbástyás erődtemplom. Elődjét már a XIII. században kezdték építeni. A mai gótikus formáját a XV. században kapta. Templomerőddé 1521 után bővítették és ekkor nyerte el mai formáját. Az unitárius templomként működő létesítményt Zoltáni Csaba polgármester mutatta be. Láthattuk a várfal menti cserepes tetők alatti „szuszékokat” (hombárokat), amelyek a középkori hadiesemények idején élelmiszer-tartalékok biztonságos elhelyezésére szolgáltak. Ezek közül néhányban (bár csak bemutató jelleggel) még mai is tárolnak gabonát. Az egyik toronyban pedig oldalszalonnák lógnak az ún. családi kampókon. A templombelső legismertebb részlete a Szent László legendát öt képben megörökítő falfreskó, valamint a székely rovásírás egyik legrégebbi emlékét őrző egyedi tégla, amely egy befalazott gótikus ablakban látható. E pazar műemlék a világörökség része, még további hat ún. szász erődtemplom társaságában. A műemlék együttes megmentéséhez, rekonstrukciójához, örökségvédelemhez sok pénzre, elsősorban uniós támogatásra lenne szükség.

Udvarhely diszterme

– Mit érdemes megnézni még a környéken?
– Harmadik nap reggel felkerestük a parajdi (Praid) sóbányát, illetve só­bar­lan­got. E történelmi helyen a sóbányászat már a római kortól ismert, és a mindenkori hatalom számára fontos, védett tevékenység volt. A sótartalék nagyságát jól mutatja, hogy még most is – kétezer éves bányászkodás után is – több száz évig képes lenne kielégíteni Európa egész lakosságának sóigényét. A hatalmas, sok tornacsarnoknyi összenyitott sótermekhez csuklós buszokkal viszik a látogatókat. A hegy gyomrában lévő buszfordulótól még további 190 lépcsőfoknyi mélységbe kell leereszkedni, hogy az egybefüggő látványos térbe érjünk. A sós levegő légúti és asztmás betegek számára kiváló terápiát nyújt, így mindig nagy tömegek látogatják. Rengeteg gyermekjátszóteret, pihenőhelyet, számos sportolási lehetőséget, de történelmi bemutatóhelyet és ökumenikus kápolnateret is kialakítottak itt. A parajdi kirándulás után érintettük a cserépedényeiről méltán híres Korond (Corund) kirakodó utcáját. Megnéztük a községháza előtti összmagyar emlékhelyet, amely a trianoni trauma hatására szétszakadt nemzetrészek magyarságáról ad vizuális élményt. Délután felkerestük a zeteváraljai (Sub Cetate) víztárolót. E látványos mesterséges tó műszaki létesítményeit 16 évig építették. Az 50 m magas, 520 m hosszú völgyzáró földgát mögött mintegy 150 hektáros tavat alakítottak ki. Nagy élmény volt a székelyek szent hegyének, a Hargitának a felkeresése. Az erdei földúton megközelíthető hegyen 1600 m magasságig jutottunk, ahol pazar erdei környezet, friss levegő, gyönyörű kilátás várt ránk. Útközben friss erdei forrásból feltöltöttük „kulacsainkat”, Homoródról pedig borvizet hoztunk haza azoknak, akik nem tudják, hogy Erdélyben sok helyen ilyen szénsavas vizek szabadon törnek a felszínre.
– A hazautazás során milyen településeket érintettek?
– Útvonalunkat most úgy választottuk meg, hogy Segesvár (Sighisoara) is útba essen. A Nagy-Küküllő völgyében haladva ködös délelőtt érkeztünk meg a hajdani szászszék központjába. Felkapaszkodva a várba, hatalmas út- és térfelújításokat láthattunk, amire uniós támogatást nyert a város. Éppen hallhattuk, láthattuk a város jelképének számító XIV. századi zenélő óratorony működését. A magyar emlékeknek, sajnos, nyomát sem láttuk, a várnegyed tájékoztató tábláin következetesen nincs magyar felirat, noha a város 32 ezer lakosából hatezer fő vallja magát magyar anyanyelvűnek. A helyzetre jellemző – az útikönyv megjegyzése szerint –, hogy Petőfi Sándor egész alakos szobrát az első világháború végén Kiskunfélegyházára menekítették. A hajdani szászok a második világháború utáni évtizedekben némi állami segítséggel „kivándoroltak” az óhazába, hátrahagyva gazdag örökségüket. Folytattuk utunkat Marosvásárhely (Tárgu Mures) felé. A város az 1960-as években a Magyar Autonóm Tartomány székhelye volt. Ma a 150 ezer lakosának csak 48 százaléka magyar nemzetiségű. Rövid városnézésünk a hosszan elnyúló főtérre, a Rózsák terére szorítkozott, ahol gyönyörű házak sorát, rendezett közterületeket láthattunk, benne a volt városháza (ma: prefektúra) jellegzetes tömbjét csodálhattuk meg, amely Erdély egyik legszebb szecessziós épülete. A hazafelé tartó úton áthaladtuk Erdély legnagyobb váro­sán, Kolozsváron (Cluj-Napoca) is, de a sietség okán csak a modern városrészről szereztünk benyomást, amely rendezett európai város képét mutatta. Sajnos a város lakosságának ma már csupán 19 százaléka vallja magát magyarnak, így a város határain semmiféle magyar nyelvű településtábla sem utal arra, hogy Kolozs megye székvárosánál járunk.
A Királyhágón áthaladva elhagytuk a történelmi Erdélyt és az Alföld keleti peremén, a „Partiumban” közelítettünk a határ felé. Az országhatár előtt fekszik Nagyvárad (Oradea). Az Ady korában még „Körös-parti Párizsként” számon tartott szecessziós város a második világháború utáni iparosítás eredményeként egy kétszáz­ezres modern nagyvárossá fejlődött. Ma a felhagyott iparterületeken plázák és bevásárlóközpontok sorakoznak, akárcsak a hazai városainkban.
– A testvérvárosi kapcsolatok fejlesztése terén milyen tapasztalatokat szereztek és milyen további lépéseket tart szükségesnek?
– Testvérvárosi kapcsolataink terén – a hivatalos önkormányzati, illetve egyesületi és intézményi kapcsolatok mellett – kívánatos lenne, ha magánszemélyek részéről is növekvő aktivitás mutatkozna. Ezt elősegíthetné, ha létrehoznánk egy ún. testvérvárosaink pultját, például a művelődési ház előcsarnokában, ahol testvértelepüléseinkről olyan információkat (szállás, program, térkép stb.) helyeznénk ki, amelyek alapján spontán utazások is könnyebben szerveződhetnének. Ha ez a módszer testvértelepüléseink számára is elfogadható lenne, akkor a kölcsönös hivatalos látogatásaink során rendszeresen frissíteni lehetne a pultokat. Az információnyújtás kölcsönösen idegenforgalmi többletbevételeket jelentene, de ennél lényegesebb, hogy új emberi kapcsolatok szövődhetnének, s így válnának igazán a testvérivé e kapcsolatok.

Testvérvárosi kitekintő

Székelyudvarhely
Szász Jenőt választotta alpolgármes­ternek minapi alakuló ülésén Szé­kely­udvarhely új városi tanácsa, miután a szeptember 27-én megválasztott testületben kilenc RMDSZ-es, kilenc MPP-s és a Zöld Párt egy képviselője kapott helyet. Az RMDSZ-es Bíró Enikő és Novák Károly lemondott tanácsosi mandátumáról, helyükre ifj. Fancsali Kálmán és Péter Pál került. Az MPP jelöltje, Szász Jenő egyetlen szavazattal múlta felül az RMDSZ jelöltjét, Incze Zoltánt.

Nagytárkány
A település nevétől volt hangos a magyarországi média, miután a szlovák kulturális tárca írásban figyelmeztette Nagytárkány polgármesterét a szlovák nyelvtörvény betartására. Kopasz Józsefet arra szólították fel, hogy a községi hangos beszélőn államnyelven tájékoztassa a lakosokat. A Tisza-parti település vezetőjétől a minisztérium egyúttal információkat kért az államnyelvről szóló törvény előírásainak betartásáról. Nagytárkánynak jelenleg közel 1500 lakosa van, és csak öt helybéli nem beszél magyarul. Érdekesség, hogy augusztusban a polgármester a következőképpen nyilatkozott a Kerthelységnek: „A nyelvtörvény kijött a törvénytárban, de ehhez a rendelkezések még nem jelentek meg. Ha a törvényt elolvassuk, akkor azt mondjuk, hogy baj van. De konkrétumokat, hogy mi mire fog vonatkozni, még nem tudunk. Azokon a településeken, ahol a magyar kisebbség aránya több mint húsz százalék, ott mindennek ugyanúgy kellene tovább folynia, ahogy eddig.”