Településünkön két olyan szervezet is tevékenykedik, amelyik azt tűzte ki céljául, hogy a Törökbálinton élő nehéz sorsú személyeket és családokat segíti. A feladatokról, a megnövekedett kérelmekről és a következő hónapok munkáiról Grunda Józsefnével, a Törökbálint Káritász és Szilber Tiborral, a Jóakarat Kör vezetőjével beszélgettünk.

– Mikor alakult a szervezetetek és milyen céllal?
– Szilber Tibor: A Jóakarat Kört tizenkét hölgy alapította 1990-ben azzal a céllal, hogy rászorulókat, szegényeket tudjanak támogatni. Alapító elnökünk dr. Elek Sándorné, második elnökünk Győrffy Lászlóné volt, akit Gáldi Tánya követett, jelenleg én vagyok az elnök. 1998-ban közhasznú egyesület lettünk, de érdekes módon az alapító tagok közül már senki sem tagja az egyesületnek.
– Grunda Józsefné: Mi 2000-ben alakultunk, tíz fővel. A templomba járók körében fogalmazódott meg, hogy szükség lenne karitatív, segítő munkára. Alapító tagjaink a mai napig aktívan részt vesznek a munkában, páran még csatlakoztak is hozzánk. Alakulásunkkor megkerestük a Családsegítő Szolgálatot, a Polgármesteri Hivatal Népjóléti Csoportját, a Nyugdíjas Klub, valamint az Anyaotthon vezetőjét és kértük, hogy adják meg az általuk ismert rászorulók nevét. Az így kapott névsor alapján karácsony előtt személyesen jártuk végig ezeket a családokat, illetve egyedül élő idős embereket, elbeszélgettünk velük a problémáikról, gondjaikról, hogy a jövőben személyre szabottan tudjunk nekik segítséget nyújtani. Így az alakulást követő első évben már mintegy 120 családdal kerültünk kapcsolatba, akiknek jó része ma is kéri és várja a segítségünket.
– Hogyan néz ki egy évetek? Milyen jellegű segítséget nyújtotok?
– G. J.: 2000-ben karácsonyi élelmiszerosztással indultunk, 2001 januárjától a mai napig minden héten két tagunk ellátogat a tüdőgyógyintézet gerontológiai osztályára, ahol  a gyakran hónapokig, sőt évekig bent fekvő betegeknek nemcsak süteményt és gyümölcsöt viszünk, hanem egy kis emberi szeretetet, jó szót, törődést, ami gyakran sokkal fontosabb számukra, mint a sütemény. Karácsonykor nemcsak a gerontológiai osztályon fekvőket keressük fel, hanem a gyerekosztályt is, ahova többek között a Német Közösségi Ház által összegyűjtött játékokat visszük el, de Mikuláskor is meglátogatjuk a kórházban fekvő beteg gyerekeket és az ajándékok mellett zenés műsorral is megpróbáljuk számukra elviselhetőbbé tenné a betegség nehéz napjait. Sajnos voltak olyan próbálkozásaink is, amelyek nem arattak sikert. Ilyen volt a karácsonyi ebédosztás, a kirándulásszervezés és a színházi előadás. Nyáron anyagilag járulunk hozzá a táborozás költségeihez, tanévkezdéskor pedig beiskolázási támogatást adunk. Gyógyszertámogatást is nyújtunk, úgy, hogy az egyik helyi patikával működünk együtt, és ők a letétbe helyezett pénzünk terhére előzetes telefoni egyeztetés alapján kiadják a szükséges gyógyszereket. Általában nem fizetjük ki a teljes összeget, ez csak gyermekek esetében fordul elő. Gyakran nyújtunk anyagi segítséget a közüzemi számlák, tartozások rendezéséhez is, de ezekben az esetekben is általában csak a költségek egy részét tudjuk átvállalni, szükség van az érintettek saját hozzájárulására is. Ugyancsak több alkalommal nyújtottunk anyagi segítséget egy-egy halálesetnél a temetési költségekhez, de az is többször előfordult, hogy nemcsak a teljes temetési költséget vállaltuk át, hanem az ügyintézést is. Az eltelt évek során több alkalommal kölcsönt is adtunk a rászorulóknak, úgy, hogy a visszafizetés módját és határidejét minden esetben ők határozhatták meg, azzal, hogy az általuk vállalt feltételeket, határidőt betartják. Ha ez nem történik meg, a jövőben nem tudunk segítséget nyújtani számukra. Míg Törökbálinton éltünk, a lakásunk volt a Karitász irodája. Itt szó szerint éjjel-nappali ügyeletben voltunk, hiszen vasárnap délben ugyanúgy becsöngettek hozzánk, mint szenteste. 2007 óta a plébánián tartunk ügyeletet, az egyik héten segélyezünk, élelmiszert osztunk, a másik héten pedig a ruharaktárunkat nyitjuk ki a rászorulók előtt. Így egész évben minden héten hozzájuthatnak használt, de használható ruhához a rászorulók, hiszen nyitva tartásunkat a Jóakarat Körrel egyeztetve határoztuk meg. Gyakran kérnek tőlünk segítséget főleg az idősebb emberek hivatalos ügyeik intézéséhez, mások lakhatási gondjaik megoldásához, albérletkereséshez is.
– Sz. T.: Élelmiszercsomagokat szoktunk juttatni a rászorulóknak, illetve a felajánlott bútorok, műszaki cikkek elhelyezésében nyújtunk segítséget. Készpénzt nem adunk, mert gyakran nem oda kerül, ahova szeretnénk, ha megkeres minket egy idős, beteg ember, hogy nincs pénze gyógyszerre, akkor inkább megvesszük neki. Jogsegélyt is tudunk nyújtani, erre van egy szakemberünk. Októberben, a szegények hónapjában bált szervezünk, melynek bevételét a kiadásainkra fordítjuk.
– Miből gazdálkodtok?
– Sz. T.: Az önkormányzattól kapunk pénzt, és cégek is szoktak felajánlani. Bár nem szeretek pénzt elfogadni, inkább megkérem őket, hogy vásárolják meg, amire szükségünk van. Évente kb. egymillió forintból gazdálkodunk.
– G. J.: Bevételünk egy része nálunk is az önkormányzat támogatásából származik, és a hívek adományai is hozzájárulnak a működésünkhöz, bár érezni, hogy egyre nehezebben megy az embereknek, mert évről évre csökkenek az adományok. Ezenkívül évekig részt vettünk a majálison, ahol a csoport minden tagja saját kétkezi munkájával teszi lehetővé bevételeink gyarapítását, ugyanúgy, mint a két évvel ezelőtt indult, mára már hagyománynak mondható adventi udvaron is. Az éves költségvetésünk kétmillió forint körül van.
– Mik a tapasztalatok az elmúlt hónapokkal kapcsolatban? Érezni a válság és a megszorítások hatásait?
– G. J.: Szerdánként 9-kor kezdjük az ügyeletet, de fél 8-kor már sorban állnak és egy-egy ügyelet alkalmával általában 15-20 rászoruló jelenik meg, bár az sem ritka, amikor a számuk a harmincat is eléri. Legtöbbjük élelmiszercsomagot kér és kap. Az ország több pontjáról jönnek hajléktalanok is, és ők is segélyt kérnek, azonban korlátozott anyagi lehetőségeink csak a törökbálintiak segítését teszik lehetővé, ezért őket sajnálattal el kell küldenünk. Érdekes, hogy az első években sokat támogatott anyaotthonból jó ideig nem jöttek, mert önerőből is megéltek, de az utóbbi időben újra kérnek segítséget az ottani családok.
– Sz. T.: Nálunk is megugrott a kérelmezők száma, idén ez kb. 140 fő. Ruhaosztásnál is tapasztaljuk, hogy egyre többen jönnek.
– Egy nehéz időszak előtt állunk, hiszen egyrészt jön a hideg, másrészt jön a karácsony, és az ünnep sok családnak inkább keserűség. Mivel készültök a következő hónapokra, illetve milyen felajánlásokat vártok?
– Sz. T.: Nálunk mindenki fatüzelésű kályhát keresett az elmúlt hetekben, sajnos nekik nem tudtunk segíteni. Karácsonyra csomaggal készülünk, téli ruháink vannak, ha esetleg szüksége van valakinek rájuk. Minden felajánlást szívesen fogadunk, el sem kell hozni, nagyon szívesen elmegyünk a felajánlásokért.
– G. J.: Ruhákat folyamatosan lehet hozni. Karácsonyi csomagokat mi is készítünk, ezeket fogjuk eljuttatni a rászorulókhoz. Szívesen elfogadjuk olyanok felajánlását, akik a csomagok eljuttatásában tudnak segíteni, ezenkívül minden olyan dolgot, amit karácsonykor oda lehet adni, kivéve berendezési tárgyakat és olyanokat, amelyeket nem tudunk raktározni, ezeket a Jóakarat Körhöz lehet vinni.