Apró lámpák fénye és csilingelő gyermekhangok töltötték be november 13-án a Szérűskertet és környéket a hagyományosan megrendezett Márton-napi lámpás felvonuláson.

Ilyen jellegű felvonulást először 1886-ban Düsseldorfban rendeztek, amikor is Szent Márton megszemélyesítője átlovagolt a városon, közben cukrot, diót, édességeket osztott az őt követő kicsinyeknek, akik énekszóval, világító díszlámpásokkal kísérték őt. De a felvonulásnak magyarországi hagyományai is vannak, ugyanis Márton-nap előestéjén régen Márton-maskarások jártak családról családra – eredetileg csak elmaszkírozott fiúk –, akik énekeltek és jó termést kívántak a háznak. E két hagyomány mai megfelelője a manapság egyre népszerűbb, a leginkább német hagyományokkal rendelkező településeken megtartott Márton-napi lámpás felvonulás. Idén még az időjárás is kegyes volt a kicsikhez, hiszen a hét eleji borongós idő a hét utolsó napjaira elszállt a település fölül, és az eső sem oltotta el a kicsiny lámpásokat és az oly népszerű máglyarakást, amelyet idén is körülállva, a Grossturwaller Musikanten zenéjére énekelve köszöntöttek a családok. A hosszú út alatt megszomjazottak és megéhezettek pedig forró teával, forralt borral és zsíros kenyérrel olthatták éhségüket, szomjúságukat, köszönhetően az óvoda lelkes munkaközösségének és a szülőknek.