A tervek konkretizálásához csapatmunka kell

Előző lapszámunkban beszélgetést közöltünk arról, hogy főbb vonalakban milyen elképzelések jellemzik Törökbálint Város közoktatási intézkedési, fejlesztési tervét. A munkaanyag egyik, a településen tapasztalható demográfiai hullám következtében talán legfontosabb eleméről, a tervezett iskolaépítés körüli helyzetről kérdeztük Hajdu Ferenc alpolgármestert.

– Információink szerint az iskolaépítésről több alkalommal is tanácskozást folytattak a képviselők az elmúlt hetekben. Sikeresek ezek megbeszélések?
– Igyekszünk minden szálat elsimítani, helyére igazítani. Ehhez többszöri véleménycserére van szükség, mondhatni ötletelésre is. Természetesen van egy irányvonal, amelytől nem szeretnénk eltérni, de a megvalósításhoz, pontosabban a tervek konkretizálásához csapatmunka kell. E tekintetben nagyon szerencsés, hogy a januári választásokat követően – polgármesteri kezdeményezésre – kibővült az „önkormányzati fórum”, létrejött a beruházási kabinet elnevezésű grémium, amely képviselőkből, hivatali szakemberekből és eseti jelleggel más meghívottakból áll. Jelen esetben arról van szó, hogy a kabinet munkájába bekapcsolódott intézményvezetőkkel kibővítve konzultáltunk a tervezői program előkészítéséről, alakulásáról. A konkrét kérdésre válaszolva: hasznos és sikeres megbeszélések ezek, hiszen a bemutatott koncepciót számos, a célszerűbb kialakítást, illetőleg a későbbi használatot megfelelőbbé tevő javaslat fogalmazódott meg.
– Mi lett a sorsuk ezeknek a javaslatoknak?
– Többségük átvezetésre került, beleilleszkedett az anyagba. Ez így roppant egyszerűnek hangzik, ám komoly munka van mögötte.
– Most nyilván dicsérni fogja a hivatalt…
– Aligha érdekelne bárkit is az én dicséretem. Ugyanakkor el kell ismerni, ami jó, az jó. S ha már belekezdtem, nevet is mondok: Molnár Tibor, polgármesteri referens. A szakmai stáb mellett a hivatal részéről ő a mozgatója, motorja ennek a projektnek. Sokat köszönhetünk a munkájának.
–  Az első kérdésre úgy kezdte a választ, hogy „elsimítani”. Ez azt jelenti, hogy vannak komoly vitáik?
– Tapasztalatlanok vagyunk iskolaépítés területén, ez óhatatlanul hozza az elképzelések és a vélemények különbözőségeit. Tehát vitatkozunk. A cél azonban közös, iskolát akarunk építtetni, így hát – legalábbis én úgy érzem – erős kompromisszumkészség jellemez mindenkit. Nincs időnk bíbelődni, értelmetlen szócsatákat folytatni, ha azt akarjuk, hogy az új intézmény 2010-ben megnyissa kapuit.
– Tagintézményre gondol…
– Úgy van. A Bálint Márton iskola tagintézménye lesz az új, tizenhat tantermet és nyolc szaktantermet magában foglaló iskola.
– Vagyis, akárcsak az anyaiskolában, ÉKP-s tantervű oktatás lesz az új intézményben is.
– Tehát ezért feszegette ennyire a vitatkozásokat? Jók az információi, mert való igaz, a legutóbbi kabinetülésen markáns véleménykülönbség alakult ki ezen a területen. Ugyanis az egyik képviselő úr írásbeli vitairatot nyújtott be a tanácskozásra, ennek tartalmán tört ki némi polémia. A képviselő úr ugyanis azt szeretné, hogy egy modern ÉKP-s (Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program – a szerk.) tagiskola létesüljön. A magam részéről viszont annak vagyok a híve, hogy hagyományos, nevelő-oktató típusú legyen az intézmény.
– Ez nem jelent visszalépést?
– Nézze, a közoktatás alapvető feladata, hogy egy közösség, egy nemzet csúnya kifejezéssel élve „újratermelje” önmagát, átadva a felnövekvő nemzedékeknek kultúráját, erkölcsi normarendszerét, ezt alighanem mindenki tudja. Mint ahogy azt is, hogy sokáig szinte világszerte híresen jól produkált a magyar oktatásügy. De valami történt, most talán ne részletezzük, hogy mi, de ez a hatékonyság kilúgozódott, elveszett. Ez az, ami önmagában súlyos visszalépés. A törökbálinti iskolák jelenleg is megfelelően modern, egymás mellett jól megférő módszerekkel dolgoznak. Nem lenne célszerű csak az egyik vagy csak a másik módszert egyeduralkodóvá tenni.
– Értem, de meg ne haragudjon, még el sem készültek a konkrét tervek, Önök pedig szakmapolitikai polémiába kezdenek. Ez nem „bíbelődés”?
– Nem. A képviselő úr felvetése ugyanis a jelen helyzetben azt kívánta volna megvizsgálni, hogy a rendelkezésre álló helyiséglista, valamint az elkészült látványtervek megfelelnek-e az ÉKP tudománypedagógiai elvárásainak. Tehát ennek a vitának itt volt a helye. Mellesleg a tanácskozáson részt vett a Bálint Márton iskola igazgatóhelyettese, Keszler Márton úr is, aki szintén a nevelő-oktató típusú intézmény mellett tette le a voksát.
– Kissé belemerültünk ennek a tárgyalásába… Milyen konklúziót vonna le a tanácskozásról? Egyáltalán: hol tart most az ügy?
– Lehet, hogy belemerültünk, de én igyekszem mindig a feltett kérdésre válaszolni. Hogy mi a konklúzió? Mindenekelőtt az, hogy érdemes ezeket a megbeszéléseket megtartani: sok jó ötlet, értékes szempont került így felszínre, ami a tervezés során remélhetőleg meg is valósul majd. Az ügy pedig ott tart, hogy a képviselő-testület 2008. június 26-ai ülésén napirendjére tűzi a tervezési koncepciót, Csuka Attila alpolgármester úr előterjesztésében. Amennyiben a képviselő-testület elfogadja az anyagban szereplő határozati javaslatot, ismét nagyot léptünk az iskola megvalósítása felé.