Huszonöt év hosszú idő, majdnem egy fél emberöltő. Huszonöt év egy munkahelyen, még ha az ember Isten szolgájaként nem is maga választja a szolgálati helyét, hanem a püspök nevezi ki az adott egyházközségbe, igen hosszú idő. Bohn István, településünk plébánosa fiatalemberként 1984-ben került Törökbálintra, akkor még csak káplánnak Pelsőczy Ferenc plébános atya mellé.

A plébánosi teendőket Pelsőczy atya tragikus halála, 1995 óta tölti be. A minden törökbálinti által nagyra becsült István atyával a kezdetekhez képest nagyot fordult a világ, hiszen a megnövekedett paphiányra való tekintettel egyre több településen kell ellátnia a papi teendőket, ami nemcsak a misézési, de a temetési, keresztelési és esküvői szertartásokat is magában foglalja. A fiatalként mindenhová csak biciklivel járó papunk azóta szinte megállás nélkül ingázik a rábízott települések között, emellett 2000 óta ellátja a Spányi Antal püspök úr által rábízott budai esperes kerület esperesi feladatait, 2002-től pedig püspöki tanácsos is. István atya legtöbb idejét azért még mindig a szeretett közösségével tölti, hiszen rendszeresen tart hittanórákat, elsőáldozási előkészítőket fiataloknak és nagyoknak egyaránt, és az általa bevezetett nyári nomád erdei táborokat sem hagyja ki soha. A huszonöt év a hívekben is mély nyomot hagyott, ezért gondolták, hogy egy meglepetés köszöntést szerveznek neki, ahova elhívják a közösség apraját-nagyját. A művelődési házban megtartott köszöntőre megtelt a házasságkötő terem, közel száz hívő gyűlt össze fiataltól, idősig. Elsőként Bolla Júlia hitoktató köszöntötte István atyát, majd Turai István polgármester méltatta és köszönte meg az első huszonöt évet. Nagy Józsefnek, az egyházközség képviselő-testülete világi elnökének beszéde után a közösség fiatal zenész tagjai adtak koncertet a plébános úr kedvenc dalaiból. Az estét a személyes ajándékok átadása és közös eszem-iszom zárta.

Az ünnepség után az egyházközség tagjaival beszélgettünk
István atyáról

Turai István polgármester:
Nem emlékszem pontosan az első alkalomra, mikor találkoztunk, de az világos volt számomra, hogy egy nagyon elkötelezett, a hívekért, a közösségekért és az egyházközségért sokat tenni akaró és tenni is tudó ember. Nem egyszerű ember, ahogy biztosan én sem vagyok az, vannak vitáink is nyilvánvalóan. A következő időszak fejlesztései kapcsán elég jelentős együttműködésre van szükség, de István atya mindig partner volt ebben a dologban és átérzi, hogy mindazok a lépések, amelyek ahhoz kellenek, hogy a plébánia második épületszárnya is fel tudjon épülni, a közösség érdekeit szolgálják.

Sipos Gyula világi lelkipásztori munkatárs:
Az első találkozásra nem emlékszem, de az évek során egyre közelebb kerültem hozzá, és egy olyan embert ismertem meg benne, aki van annyira nagylelkű és nyitott, hogy még ha nem is ért egyet minden dologgal, hagyja azokat is működni. Még hatvanévesen is képes tanulni és ezzel nekünk is példát mutat. A vele való kapcsolatom előnyömre volt és hasznomra vált.

Gőbel László, a Munkácsy Mihály Művelődési Ház munkatársa:
Én református vagyok, de István atya körülbelül tizenkét éve szervezett egy bibliakört, amelyben több vallás képviselője is jelen volt: volt ott evangélikus, de még krisnás is. Példákat vettünk a Bibliából és arról beszélgettünk. Ha egy szóval kell jellemeznem István atyát, akkor azt mondom, hogy hiteles. Hiteles ember, hiteles pap.

Dr. Vágvölgyi Tímea gyermekorvos:
Öt éve költöztünk Törökbálintra, és István atyával a gyerekeink révén ismerkedtünk meg. A gyerekek szeretnek hozzá járni. Jó a kapcsolatunk vele, és nagyon szereti a gyerekeket. Az, hogy ilyen közösségek alakulnak az egyházközségen belül, az nagyrészt István atyának köszönhető.

Ifj. Sipos Gyula, az ifjúsági közösség oszlopos tagja:
István atyát nagyon szeretem, és szerintem ez kölcsönös, mert folyton csipkedjük egymást. Egy nagyon nagy embernek tartom, szerintem, ha ő nem lenne, ez az ifjúsági közösség sem lenne. Ahol tartok, az apunak és István atyának köszönhető. Rendkívül fiatalos, energikus. Tudja, hogy mikor kell viccesnek és mikor kell komolynak lenni, nagyon ránk van hangolódva. Nagyon jó, hogy van.

Nagy József, az egyházközség képviselő-testületének világi elnöke:
Amikor megjelent az egyházközségben, nagyon sok új ötlettel jött. Fontosnak tartotta a személyes kapcsolattartást. Ő az a vezető, aki az maximumra törekszik a munkájában, ezért néha csak az a jó, amit ő csinál. Annak idején a Bokor közösség tagja volt, amit az akkori egyházi vezetés nem nézett jó szemmel. Elhívatott híve a kisközösségeknek, és ezzel a szemlélettel új lendületet adott az egyházközségnek.

Lakatos György, a helyi karitász vezetője:
Mikor István atya idekerült Törökbálintra, körbejárta azokat a családokat, akik templomba járnak, és hittanra hívta őket. Mi ekkor csatlakoztunk hozzá, és azóta is folyamatosan járunk. Az ő felhívására létrehozott karitász munkájába nem nagyon szól bele, de ő maga saját pénzéből és energiájából nagyon sokat ad a rászorultaknak. Jó vele együtt dolgozni, mert hagy minket a saját utunkat járni.

Zsdánszky Bence kántor:
Én István atyát még Budakeszin ismertem meg, ahol mély benyomást tett rám, valahogy úgy éreztem, hogy nagyon közel hozza Istent. Mikor Törökbálintra került, ide is követtem őt, próbáltam a prédikációira eljönni. De István atyát nemcsak prédikációs stílusáért, nemcsak a természetes humoráért szeretem, hanem azért is, mert univerzális zenekedvelő. Nagyon szereti a gitárzenét és a klasszikus zenében is igen igényes. Hasonló a gondolkodásunk és az ízlésünk, ami megkönnyíti az együttgondolkodást. Számomra egy kitüntetés, hogy ismerhetem őt.

Bolla Júlia hitoktató:
István atya egy teljesen új színt hozott a plébánia életébe. Rögtön összegyűjtött minket, fiatalokat, és nagyon komolyan vett bennünket. Nem úgy beszélt velünk, mint elődei, hanem beszélgetőtársnak tartott bennünket. Nagyon nagy élmény volt hittanra járni hozzá, életem egyik legszebb szakasza volt ez az időszak. Munkatársként is nagyon jó vele dolgozni, testvérnek tekint bennünket. Nem főnökösködik, hanem együttműködően áll hozzánk. Pozitívan fogadja az ötleteinket, ha meglátja benne a jót, akkor teljesen aláveti magát, és ez egy csodálatos ajándék. A mai napig olyan lelkes, mint annak idején. Nagyon jól megtalálja hangot minden korosztállyal.