Posta Pál neve a hagyományőrző íjászok körében nem cseng ismeretlenül. A Hagyományos Íjászok Világszövetségének alelnöke, a Magyar Hagyományos Íjász Tábla (MHIT) kitalálója, büszke arra, hogy Törökbálinton lakik, nem hiába ide szervezte a MHIT első két versenyét, öregbítve ezzel településünk hírnevét a világban. Posta Pál és csapata nemrég jött haza Dél-Koreából egy hagyományőrző íjászversenyről.

– Nemrég jöttetek haza Dél-Koreából, a III. WTAF-ről, a Hagyományos Íjászok Világ Fesztiváljáról. Mit kell tudni erről a versenyről?
– A tradicionális íjászatban ez a verseny a világ a legrangosabb megmérettetése. Idén több mint harminc ország nevezett be, ami azt jelenti, hogy a versenyt már világbajnokságként lehet kezelni. Voltak versenyzők az amerikai kontinens minden szegletéből, Ausztráliából, Ázsiából, Skandináviából és a környező országokból. Egy olyan kavalkád jelent meg, amely elképesztő látványt nyújt, ugyanis a versenyen mindenki a saját hagyományos öltözetében jelenik meg, így előfordul, hogy egyszerre lő egy indián, egy maláj és egy afrikai íjász. A versenyen mindenki a saját hagyományos fegyverét használja, nincsenek egyen íjak. Az általunk, illetve a koreaiak, japánok és mongolok által használt íjak egy lépéssel előtte járnak az összes többi íjnak, ezáltal ennek a négy országnak az íjászata is előrébb jár a többinél.
– Hogy zajlik maga a verseny?
– Érdekes módon a verseny nemcsak íjászatból áll. Három lábon áll a rendezvény. Egyik maga a verseny, másik az íjászbemutató, a harmadik pedig a konferencia. Az íjászverseny egy világkeresztmetszetet mutat. 20 méteren egy átlagos vadászfeladat van, egy szarvast kell meglőni, negyven méteren egy magyar cél van, az úgynevezett egri tűzkerék. A harmadik céltávolság 60 méter, ott egy hagyományos japán, 80 méteren pedig a mongol cél van. A legnagyobb távolság a koreai táv, ami eredetileg 145 méter, de idén a helyhiány miatt ez csak 90 méter lett. Az íjászbemutatókon adott idő alatt kell egy műsort adni. Tavaly, amikor a Nemzetek Nagydíját nyertük, a Csodaszarvas legendát dolgoztuk fel. Idén az Ifjú Muzsikás Együttes által rekonstruált hun zenére, illetve gyimesi és moldvai csángó zenére mutattunk be íjászpárbajokat. Ez arról szólt, hogy a magyar tradicionális íjászok, versenyen kívül, milyen játékokkal ütik el az időt. A konferencián adott témakörben kell megtartani egy előadást. Idén a téma az íjkészítés volt, mi Grózer Csabának, egy kiváló íjkészítő mesternek az úgynevezett biokompozit, laminált íjait mutattuk be.
– Milyen érmekkel jöttetek haza?
– A három pillér alapján – verseny, bemutató, konferencia – mi kaptuk meg a legnépszerűbb csapatnak járó elismerést. Az eredményeket Ázsiában és a Világszövetségben máshogy értékelik, mint egyéb helyeken. Koreában nemcsak első három helyezett van, hanem első öt, és ezek közül is mindenkit bajnoknak hívnak. Idén az ötödik, a hatodik és a hetedik helyen is magyar íjász végzett, ami azt jelenti, hogy ha összevetjük minden nemzet három legeredményesebb versenyzőjét, akkor a nem hivatalos csapatversenyben idén japán győzelem született, mi lettünk a másodikak és a mongolok a harmadikak. Idáig csak felnőtt verseny volt, de Csongor fiam ifiként olyan kiváló eredményt ért el, amivel a felnőttek között 12. lett. Ezért a szervezőbizottság úgy döntött, hogy jövő évtől az U14-es és az U18-as korosztálynak is lesz kategóriája. Donát idén is elhozta a legfiatalabb íjászok különdíját.
– Magyarországon elég sok hagyományőrző íjászcsapat létezik, miért pont ti kaptatok meghívást erre a versenyre?
– Három évvel ezelőtt a koreaiak felhívást tettek közé a világ tradicionális íjászai felé, hogy jelentkezzenek erre a fesztiválra. A felhívás több magyar klubhoz is eljutott, köztük hozzánk is. Az első körben benyújtott pályázatok közül minket választottak ki, valószínűleg azért, mert mi a verseny mindhárom kategóriájára neveztünk. Az első versenyen egy második és egy ötödik helyet szereztünk, a másodikat megnyertük, így a harmadik évben újra meghívtak bennünket. Közben annyi történt még, hogy megalakult a Hagyományos Íjászok Világszövetsége, ahova engem – egy török és egy koreai társammal együtt – alelnöknek választottak, elnökünk pedig egy ausztrál barátunk lett. Ezenkívül tagja vagyok a nemzetközi bírói testületnek is.
– Milyen különbségek vannak a különböző nemzetek íjászatai között?
– Angliában elterjedt volt, hogy pásztázó jellegű lövéseket adtak le az íjukkal. Ez azt jelentette, hogy egy perc alatt öt-hatezer nem célzott lövést tudtak egy helyre zúdítani. A magyar haditaktikában főleg a lovas íjászat volt eredményes, szervezett hullámokban lóhátról előre, oldalra és hátra is igen nagy pontossággal tudtak lőni. A mongolok és a koreaiak is remekeltek a lovas íjászatban. Az utolsó reguláris rendben tartott íjászalakulat a koreaiaknál volt, akik a Kína felől jövő támadásokat úgy szűrték meg, hogy határukhoz íjászokat telepítettek. A japánok íja, a Yumi akár a 2,2 méter magasságot is elérheti, de ezzel is nagyon jól lőttek lóról. Dél-Amerikában a rövid íjak jellemzők, nekik rövid távra, de gyorsan és pontosan kell lőniük.
– Te hogyan kerültél kapcsolatba az íjászattal?
– Az első íjamat, egy visszacsapó magyar íjat igazából csak szobadíszként vásároltam, de ahogy cseperedtek a gyerekek, előbb-utóbb lekerült a falról, kipróbáltuk és rájöttünk, hogy ez mekkora örömöt jelent számunkra. Első versenyeinken kiderült, hogy érzékünk is van hozzá, ekkor döntöttünk úgy, hogy komolyabban foglalkozunk a hagyományos íjászattal.
– Nemrég mutattad be az általad kitalált és elkészített Magyar Hagyományos Íjász Táblát Törökbálinton a művelődési házban. Miért egyedülálló ez a „találmány”, és pontosan hogyan néz ki?
– Kerestem egy olyan rendszert, ahol a magyar íjászok össze tudják vetni a teljesítményeiket és ápolhatják a hagyományainkat is. Abban az időben éppen a Képes Krónika digitalizálásán dolgoztam és akkor ugrott be, hogy a magyar történelem tele van olyan dátumokkal, amelyeket – ha lefordítunk centiméterre, vagyis minden év egy centiméternek felel meg –, akkor 896-tól 1956-ig találunk olyan jeles dátumokat, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy egy teremben rendezett versenyen lőtávolságokat adjanak. Nagyon fontos még, hogy a céltáblák ne a hagyományos köregységek legyenek, hanem mindegyik tábla szimbolizálja az adott történelmi eseményt is. Az első 8,96 méter a honfoglalásra utal, ahol egy térképvázlaton Ópusztaszert kell eltalálni. A következő távolság 12,41 méter, ami a muhi csatára utal, ezután jön 14,56 méteren a nándorfehérvári viadal, ahol egy harangot kell eltalálni. Ezt az egri tűzkerék követi, ami a világfesztivál programjába is bekerült. Rákóczi fejedelem tiszteletére a távolság 17,11 méter, melyet 18,48 követ a 12 ponttal. Az utolsó távolság pedig 19,56, ahol a lyukas zászló közepébe kell beletalálni. A versenynek nemcsak az a lényege, hogy valaki jól szerepeljen, hanem hogy legalább ezekre az évszámokra is ráirányítsa a figyelmet. A Törökbálinton látott minta alapján az idén itt járt török és a francia íjász barátaink is el akarják készíteni a saját történelmitábla-sorozatukat. Az MHIT Törökbálinton lassan méltó ellenpontja lesz a koreai WTAF-nek, az idei nyolc ország mellé jövőre mongolokat és kínaiakat is várunk!
– Fiaid igen jó eredményeket érnek el a versenyeken és idén Csongor egy elismerést is kapott az önkormányzattól.
– Biztos, hogy feleségem és az én nevelői munkám is benne van a fiúk sikereiben, de mindketten igen kitartók és öntevékenyek a tanulásban, a sportban és a zenében is. Csongor fiam negyedik év végén kitűnő lett, ezért és a diákolimpiai bajnokságáért kapta meg az önkormányzattól a Jó tanuló, jó sportoló díjat. Donát fiam úgy tanult meg ezerig számolni, hogy egy versenyre készülődve számolgatta a lövéseit, ami több lett ezernél. Mindketten diákolimpiai bajnokok, különböző fegyvernemekben, hogy ne kelljen egymás ellen lőni, jó testvérek. Zenélni is tanulnak a helyi zeneiskolában és barátaikkal együtt tagjai egy kamarazenekarnak.