Ne legyen szükség rájuk…

Polgári védelem, katasztrófavédelem, polgárőrség, tűzoltóság. Nem mindenki tudja pontosan, mi is a különbség közöttük. Milyen esetben kihez fordulhatunk segítségért. Július 1-jétől új vezetője van a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Budaörsi Polgári Védelmi Kirendeltségének. Lakkné Kovács Krisztina tűzoltó őrnaggyal budaörsi irodájában beszélgettünk.
– Először véletlenül én is felcseréltem a fogalmakat. Mi is a különbség tulajdonképpen?
– Valóban, a köztudatban gyakran keverednek ezek a fogalmak. A polgári védelem és a tűzoltóság állami szerveinek összevonásával 2000. január elsejével létrehozták a katasztrófavédelmet. Ez egy hármas tagoltságú szervezet. Van országos, megyei és települési szintje. A tűzoltóságok a katasztrófavédelmi igazgatóságok szakmai felügyeletével működnek, de önkormányzati fenntartású, önálló szervezetek. A polgárőrség civil szerveződés, legfőbb feladata az adott település közbiztonságának növelése. Ha a helyzet úgy kívánja, együttműködik a polgári védelemmel/katasztrófavédelemmel, de a hasonló elnevezésen kívül a két szervezetnek egyéb köze nincs egymáshoz.
– Mely települések tartoznak az önök körzetéhez?
– Az anyaönkormányzatunk Budaörsön van, de huszonegy település tartozik hozzánk, Törökbálinttól Biatorbágyon át egészen Ürömig.
– Hány ember dolgozik itt a polgárok biztonságáért?
– A Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz körülbelül nyolcszáz személy tartozik közvetve vagy közvetlenül, ennek a létszámnak persze a legnagyobb része önkormányzati tűzoltó.
– Ez kevés vagy sok egy ekkora terület ellátására?
– Attól függ, honnan nézzük. Amikor nincs semmi baj, természetesen elég. Nagyon szorosan együtt kell azonban működnünk a társszervezetekkel, a különböző civil szerveződésekkel, hogy adott esetben segítséget kérhessünk az egyes események megoldásához. A polgári védelemnek ez az egyik fő feladata, tervezni–szervezni–koordinálni. A lehető leggyorsabban megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek a kialakult helyzet megoldásához szükségesek, megkeresni a megfelelő személyeket, szervezeteket, biztosítani a kapcsolatot az egyes közreműködők között.
– Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
– Vegyünk egy aktuális példát! Törökbálintot három autópálya veszi körül. Júliusban többször is hőségriadót rendelt el az országos tiszti főorvos a megszokottnál magasabb hőmérsékleti értékek miatt. Ha mondjuk ilyenkor az M0-s körgyűrűn történik egy súlyos baleset, ezrek rekedhetnek hosszú órákra a tűző napon. Sajnos a közelmúltban ezt megtapasztalhatták, akik az M3-as autópályán a Gödöllőnél leszakadt hídelem miatt kényszerültek többórás kényszerpihenőre a 36 fokos hőségben. Ilyenkor az első feladat természetesen a mentők, a rendőrség és szükség esetén a tűzoltóság értesítése. Az ő feladatuk a balesetben közvetlenül érintettek ellátása és mentése. A következő lépés a baleset kapcsán veszélybe került emberek segítése, védelme. Ennek megszervezése a katasztrófavédelmi szakemberek feladata. A példánál maradva, ilyenkor meg kell szervezni a dugóban rekedtek vízellátását, hosszabban tartó akciók esetében a közreműködő kollégák ellátását. Ehhez pontosan kell tudnunk, milyen esetben kihez forduljunk. Biztosítani kell a palackosvíz-készleteket, és megtalálni azokat az embereket, akik segíteni tudnak a kiosztásában. Ezért kerestem meg például a környező nagyáruházak vezetőségét. Meg is kaptuk a kért segítséget. Több raklap víz van „betárazva” biztonsági tartalékként, amelyhez akkor sem nyúlnak, ha az áruház polcairól már hiányzik ez a termék.
– Tehát ha szükség van segítségre, mert valami baj történt, akkor továbbra sem önöket kell közvetlenül értesítenünk?
– Nem. Először mindig az eseménynek megfelelő úgynevezett elsődleges beavatkozó szervezetek, tehát a mentők, a rendőrség, a tűzoltóság értesítése a legfontosabb. De természetesen ha hozzánk fut be bármilyen jelzés, mi is azonnal próbálunk segíteni. Annál is inkább, mert például a Pest megye területéről mobiltelefonon kezdeményezett 105 segélyhívások közvetlenül a katasztrófavédelmi igazgatóság megyei ügyeletére futnak be.
– Milyen ügyekkel keresték meg az elmúlt hetekben?
– A megoldásra váró ügyek skálája rendkívül széles. Kerestek már meg a hivatali telefonomon éjszaka azzal, hogy a szomszéd kocsmában nagyon hangosan mulatoznak. Ez nem igazán az én hatáskörömbe tartozott. De például felkeresett bennünket egy hölgy, hogy a háza előtt van egy oszlop, amely egy baleset során megrongálódott, és a vihar, a szél nagyon mozgatja. Fél, hogy ráborul a házára. Itt sikerült utánajárni a dolognak, és a Magyar Telekom hamarosan kicserélte az oszlopot. De kértek már segítséget elszabadult lovak megtalálásában és befogásában. A hét végén pedig Pilisjászfalu polgármestere kért segítséget, mert eltört egy szennyvízcső a faluban és a tartalma elöntötte az utcát. Itt a szennyezett területek takarításának és fertőtlenítésének megszervezésében kellett közreműködni. Persze ezek szerencsére nem „katasztrófák”, de minden olyan feladat, amely a polgárok testi épségének, egészségének, biztonságának védelmét szolgálja, a mi kompetenciánk is. Például Budakeszin az egyik szombat éjjel egy megrogyott sorházhoz a tűzoltók kértek segítséget az ott lakók elhelyezésében, mert statikailag életveszélyessé vált az épület.
– Van elég pénzük és eszközük az önkormányzatoknak, hogy biztosítsák a hátteret az önök munkájához?
– A jelen gazdasági helyzetben nagyon nehéz anyagi forrásokat találni, pedig a megfelelő kommunikációs és technikai háttér elengedhetetlen ehhez a munkához. Amikor átvettem a területet, le kellett adnom a szolgálati Lada Nivát, mert az utóbbi hónapokban szinte állandóan szervizben volt, működtetése nem volt gazdaságos. Megtörtént, hogy menet közben kiesett a kereke. Sajnos nem úgy néz ki, hogy a közeljövőben lenne forrás egy új szolgálati autó beszerzésére, úgyhogy most a saját gépkocsimmal járok, ami nem igazán szerencsés, mert egyrészt a családon belül komoly szervezőmunkát igényel, hogy mikor ki használja, másrészt előfordulhat, hogy nehéz terepen is el kell jutni valahogy a célállomásig. E tekintetben kicsit félek az előttünk álló téltől.
– Ön szerint a lakosság megfelelően tájékozott arról, hogy egy adott vészhelyzetben mi a teendő?
– Azt gondolom, mindig van mit tanulni. Az ilyen krízishelyzetekre való felkészülést jobb minél előbb elkezdeni. Persze soha ne legyen rá szükség. De jó, ha már iskoláskorban megtanuljuk, hogy egy tűzesetnél mi a teendő, hogy az elektromos főkapcsolót ilyenkor lehetőleg minél előbb le kell kapcsolni, vagy hogy az égő olajat nem öntjük le vízzel. Ha ne adj Isten ilyen helyzetbe kerülünk, nem a pánik lesz úrrá rajtunk, hanem cselekedni tudunk, és ezzel akár életeket is menthetünk. Ugyanígy, egy elsősegélynyújtó tanfolyam elvégzése is nagyon jól jöhet. Bárki birtokába kerülhet annak a tudásnak, amivel adott esetben segíthet saját magán vagy másokon. Ha valaki összeesik mellettünk az utcán, így talán nem megyünk át a másik oldalra, hanem megpróbálhatunk segíteni rajta.
Pontosan ezért tervezem különböző felkészítések beindítását a területemen. Egyrészt pedagógusoknak, akik az oktatásban már a gyerekeknek továbbadhatják a tudásukat. Másrészt az önkormányzatoknál a polgármestereknek, akik a településük vezetőjeként szinte mindenért – de a lakosság biztonságáért mindenképpen – felelősek, s nem biztos, hogy rendelkeznek a kellő polgári védelmi/katasztrófavédelmi felkészültséggel. Ha a helyzet úgy kívánja, természetesen a mi feladatunk a számukra is szükséges szakmai segítség megadása.
– Végezetül egy kicsit személyesebb kérdés. Hogyan lesz valaki fiatal édesanyaként tűzoltó őrnagy és egy katasztrófavédelmi kirendeltség vezetője?
– Viccesen azt mondhatnám, hogy a „tűzoltóság” a véremben van, azt genetikusan örököltem. Édesapám és a nagypapám is tűzoltók voltak, s talán nem meglepő, hogy a férjem is e nagy család tagja. Tűzoltóvá válásomat megelőzően is elhivatottságot éreztem a segítő foglalkozások iránt. Első diplomámat az egészségi főiskolán szereztem, majd ezt követően öt évig védőnőként dolgoztam. 1997-ben jelentkeztem a tűzoltósághoz, ahol 1998. január 1-jei hatállyal kaptam tiszti rendfokozatot. A Pest Megyei Tűzoltó-parancsnokságon, majd az utód szervezeteként létrejött Katasztrófavédelmi Igazgatóságon dolgoztam különböző beosztásokban. Az eltelt bő egy évtizedet a folyamatos tanulás, felkészülés jellemezte. A tűzoltó tiszti iskola elvégzése követelmény volt, de önszorgalomból szereztem újabb két egyetemi diplomát is. Azt gondolom, a megszerzett tudást és tapasztalatot egy önálló kirendeltség élén jól tudom hasznosítani, ezért kértem áthelyezésemet a jelenlegi beosztásomba.