A törökbálinti búcsú adta a helyszínt, a Semmelweis nap pedig az apropót. Az idén egy sokunk által jól ismert háziorvosnak adták át Törökbálint Város Önkormányzatának Szeretet és gondosodás díját. Dr. Haraszty Zsomborral otthonában az egészségtudatos életmód jegyében egy pohár finom házi készítésű, C-vitaminban gazdag fekete ribizli szörp mellett beszélgettünk.

– A hivatalos megfogalmazás szerint az egészségügy területén végzett kiemelkedő tevékenységéért kapta ezt a díjat. Mióta dolgozik ebben a körzetben?
– 16 éve. Most, hogy Denke doktor nyugdíjba ment, a teljes munkakörben praktizáló háziorvosok között ezzel én lettem a „korelnök”. De azt hiszem, ez az elismerés a szakmai munkán túl a közéleti tevékenységemnek is szólt. Hiszen 2004 óta, amikor megválasztottak önkormányzati képviselőnek, az Egészségügyi Bizottságban, később a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagjaként a közéletben is igyekeztem az egészségügy területén felmerülő feladatok megoldásában segíteni, ezek közül a legnagyobb 1994-től a három új háziorvosi körzet megszervezése volt. Persze közben folyamatosan adódnak kisebb-nagyobb feladatok, amelyeket meg kell oldani. Legutóbb például a rendeléseken használatos különböző vizsgálatokhoz szükséges tesztcsíkok beszerzését kellett megszervezni. Az ilyen napi feladatokkal kapcsolatban is általában én egyeztetetek a kollégákkal.
– Az orvosi munka nagyon összetett hivatás. Mi az, amit a legjobban szeret benne, és – ha van ilyen – mit a legkevésbé?
– Legjobban a betegekkel szeretek foglalkozni. A legrosszabb pedig az adminisztráció. A baj az, hogy ahogy az évek múlnak, ennek a kettőnek az aránya folyamatosan változik, és enyhe kifejezés, ha azt mondom, nem a kedvező irányba. Persze most is próbáljuk úgy csinálni, hogy ne a beteggel töltött idő rovására adminisztráljunk, de ez azzal jár, hogy a rendelés után Edit nővérrel sokszor másfél-két órán keresztül dolgozzuk fel az egy-egy rendelés alatt felhalmozódott iratkupacokat. És persze ezután még legtöbbször ő sem haza indul, hanem a körzetben élő, otthonukban ellátásra szoruló betegeket keresi fel. Így is szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Mivel Edit nővér külön szobában van, így a rendelés menetét elég jól fel tudjuk gyorsítani. Ha például valaki kontrollra jön, amikor sorra kerül, azonnal be tud jönni hozzám, amíg a következő új, előkészítést igénylő páciens papírjait a nővér meg tudja csinálni. Még a legnagyobb csúcsforgalomban is elviselhető várakozási idővel tudunk rendelni. 1994 óta együtt dolgozunk.
– Hol dolgozott mielőtt hozzánk került?
– Tizenhárom évig egy Nógrád megyei kis faluban, Hollókő mellett. Ez a törökbálinti ház a nagymamámé volt. Amikor a nagymama meghalt, részben én örököltem. Tulajdonképpen a mai rendelő területe volt a régi épület, ehhez építettünk hozzá, illetve emeltünk rá még egy emeletet.
– Mindig úgy tervezte, hogy orvos lesz?
– Tizenhat éves koromtól már biztos voltam benne, de a biológia előtte is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. A II. kerületi Rákóczy Ferenc Gimnáziumban, ahová jártam, ez a tagozat nagyon erős volt. Komoly felkészítést kaptunk, így az országos középiskolai tanulmányi versenyen hatodik lettem. Az egyetemre nem is kellett felvételiznem. Abban az évben ezen a versenyen az első és a kilencedik helyet is a mi gimnáziumunk tanulói nyerték el.
– Sohasem bánta meg, hogy így döntött? Hogy orvos lett?
– Nem. Soha. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a nagypapám is háziorvos volt. 1923 és 1960 között dolgozott. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy utolsó leheletéig gyógyított, hiszen valóban munka közben halt meg. Miután édesapám korán elhunyt, gyakorlatilag a nagymama nevelt bennünket a nővéremmel, és ő belém oltotta ennek a hivatásnak és speciálisan a háziorvoslásnak a szeretetét. Ezért aztán már az egyetemre is úgy mentem, hogy én háziorvos szeretnék lenni.
– Nem is csábította soha valamelyik szakterület?
– Csak egyszer, az egyetem legvégén volt egy kis megingás. A nőgyógyászaton voltam gyakorlaton államvizsga előtt. Nagyon megszerettem azt az osztályt, és engem is megszerettek, hívtak, hogy maradjak ott. Végül mégis a háziorvosi munka mellett döntöttem. Sokan csodálkoztak is, hiszen egy klinikán elhelyezkedni sokkal csábítóbb lehetőségnek tűnt. De azóta sem bántam meg egy pillanatra sem, hogy a háziorvoslást választottam. Egyszerűen hozzám ez áll közel. Nem vonzott soha a tudományos munka vagy a karrier. Én mindig inkább a betegekkel akartam foglalkozni.
– Ez a munka óhatatlanul is közelebb hozza egymáshoz az orvost és a beteget. Ön is részese egy-egy gyógyulás örömének, de a bánatnak is ott, ahol már nincs segítség. Hogyan tudja ezt feldolgozni?
– Azt hiszem, nagyon szerencsés alkat vagyok. Engem is nyilván megérint egy-egy beteg sorsa, de – ahogy a feleségem mondani szokta – született optimista alkat vagyok. Persze átélem én is a páciens esetleges tragédiáját, hiszen szerintem ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki jó orvos legyen. De a történteket fel tudom dolgozni magamban. Ez a munkámhoz tartozik. Aki ezt nem tudja, az egy idő után vagy megőrül vagy kiég ebben a szakmában.
– Van kedvenc korosztálya?
– A két véglet a kedvencem. Szeretem a gyerekeket, főleg az iskolás korosztályt gyógyítani, bár itt csak nagyon ritkán van erre lehetőségem. Ezenkívül pedig a hatvan év felettiek állnak közel áll hozzám.
– Mi a véleménye Törökbálint egészségügyi helyzetéről? Vigyáznak magukra, az egészségükre az emberek?
– Hát, erre azt mondanám, hogy vigyázhatnának még sokkal jobban. De az országos átlagnál jelentősen jobb a helyzet. Több szempontból vizsgálhatjuk ezt a kérdést. Egyrészt persze jelentős befolyásoló tényező a polgárok anyagi helyzete, például hogy mennyire egészséges a lakókörnyezetük. Emellett fontos az is, hogy mennyire egészségtudatos az emberek életmódja. Ebben is jobban állunk az átlagnál. A harmadik szempont pedig az egészségügyi ellátás állapota. Törökbálinton az egészségügyi alapellátást az önkormányzat is támogatja, ami ma Magyarországon nem általános gyakorlat. Ilyen támogatás volt például a legutóbb a tesztanyagok beszerzése vagy a nem kötelező oltások finanszírozása. Tehát szerintem Törökbálinton mindenkinek megvan a lehetősége, hogy magas színvonalú orvosi ellátást kapjon. Az persze már más kérdés, hogy él-e valaki ezzel a lehetőséggel. Például hogy elmegy-e az ingyenes szűrővizsgálatokra. Az a tapasztalat, hogy aki tudatosan figyel az egészségére, ahhoz eljutnak ezek a lehetőségek, és így sokkal nagyobb esélye van az egészséges életre.

Gratulálunk Haraszty doktornak a kitüntetéshez, és a további munkához sok sikert, kitartást és főleg jó egészséget kívánunk!