ORPHEUSZ-KÖNYVEK
Sosem volt könnyű feladat a művészetet népszerűsíteni, ráadásul manapság lassan már nincs is kinek. Talán ezért olyan elismerésre méltóan missziószerű az a kiadói vállalkozás, amely ezt a remekívű kötetet most közszemlére állítja.
Népszerűsítésről beszélek, noha Dévényi könyve leginkább analizáló, fel- és bemutató írásokat tartalmaz, amelyek első alkalommal folyóiratokban – Vigilia, Látóhatár, Jelenkor, Magyar Műhely – láttak napvilágot s művészettörténeti jelentőségük vitathatatlan, ám a szerző stílusának köszönhetően izgalmasak, felcsigázóak.
Dévényi Iván, a legendás műkritikus, műgyűjtő, kiállításszervező és pedagógus a hatvanas-hetvenes évek szellemi életének egyik kiemelkedő alakja volt. Érdeklődése arra az ívre irányult, melynek kezdőpontját a Nyolcak indulása jelentette, az aktivistákkal folytatódott, s a szentendreiekkel és az Európai Iskolásokkal zárult, vagyis a magyar modernizmus foglalkoztatta elsősorban. Írásai leginkább abban a szellemiségben születtek, s azt folytatták és újították meg, melyet a két háború között Elek Artúr és Oltványi Artinger Imre képviselt.
S hogy a gyűjteményes kötet milyen jelentős alkotókat sorakoztat fel, a teljesség igénye nélkül: Réti, Csontvári, Kernstok, Czóbel, Tihanyi, Barcsay, Korniss, Kassák, Gadányi, Kondor, Ferenczy, Lyka itthonról, Henry More, Chagall, Picasso, Oskar Kokoschka külhonból.
Dévényi Iván hatalmas szellemi hagyatékának kis töredéke mindössze ez a mű, mégis érzékelteti az egészet, a szépet, az időtlenné selymező maradandót.
