A Magyar Írószövetség könyvtárában június 2-án megtartott könyvbemutatón vehették először kezükbe az olvasók Hajdu Ferenc Csodanincs című új verseskötetét. A már megjelent kötetekből válogatott és új verseket is magában foglaló könyvet dr. Tarján Tamás irodalomtörténész mutatta be az egybegyűlt érdeklődőknek.

A kötetet mintegy a szerző lírikusi életművének összefoglalásaként értékelte, verseit egy-egy bevert szöghöz hasonlította, amelyek szálkás verssoraikkal sikerrel rögzítik helyükön az élet kis és nagy dolgait. A versekhez kapcsolódó ajánlásokból kiderült, kik azok a költők, írók, akik inspirálták a kötet szerzőjét. Többjükhöz, mint a közelmúltban elhunyt Nagy Gáspárhoz vagy Marsall Lászlóhoz, Tandori Dezsőhöz közeli barátság fűzi Hajdu Ferencet.
Tarján Tamás meleg szavakkal idézte fel a tanár úr elmúlt évtizedekben megjelent munkáit. Megjegyezte, hogy Hajdu Ferenc irodalmi munkásságán túl tanít és közéleti szerepet is vállal, így az írásra nem sok ideje maradhat. Megkérdezte, hogy most, a válogatáskötet megjelenésével, az „aratás” végeztével Hajdu Ferenc elégedett-e, úgy érzi megcsinált mindent, amit szeretett volna, vagy esetleg ostorozza magát az elmaradt, be nem teljesített feladatok miatt. A tanár úr azt felelte, inkább az utóbbi. Egy régebbi olvasmányát idézve azt mondta „rohanva vár”. Tarján Tamás ezután néhány rövid részletet olvasott fel Hajdu Ferenc verseiből, és kifejezte reményét, hogy a válogatott kötet, bár mindenképpen összefoglalásnak tekinthető, semmiképpen sem befejező eleme Hajdu Ferenc irodalmi munkásságának.

Hajdu Ferenc
Csodanincs (3)

mit hozott a csend
nyugvónak tűnő semmije:
napfénynek lepkeszárnyon
áttetsző színes játékát
vakondzörejt –

holtak földmélyi ajkáról
lesodort sóhajtól
megingó
súlyos virágfejeket –

az agy rózsáin elfutó
simításokat és
nem létező
érzet-ingereket
sötétet –

csendre a csendet
amely belehallgat a
hallgatásba és
továbblükteti önmagát
míg a szív
fel nem ordít -