Kitekintő

Budaörsön a képviselő-testület április 24-ei ülésén öt esztendőre Salamon Suba Lászlót választotta a Budaörsi Játékszín igazgatójának. Az új színigazgató Magyar Attila művészeti vezetővel és Wenczel Richárd gazdasági vezetővel július 1-jétől veszi át a színház irányítását. Lapunk elsőként kérdezhette a frissen kinevezett direktort az elkövetkező évad terveiről.

– Miért választotta a csapatmunkát?
– Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, ahol bölcs döntések születnek, azokat többen hozzák meg. Amit aláírásával hitelesít az igazgató, azt maradéktalanul képviseli is. Ez a fajta csapatmunka szimbolizálja, miként képzeljük el a városban a színház létét.
– Beavatja olvasóinkat az elképzeléseikbe?
– Együttműködve a várossal, a hagyományokat tiszteletben tartva, az ifjúságot nevelve, ízlést formálva kívánunk értéket teremteni. Az a gondolat vezérel, amit Major Tamás mondott a főiskolán: „Egy lépéssel a néző előtt járva, de mindig visszanézve rá.”
– Mit kínálnak a kistérségnek, itt elsősorban Törökbálintra gondolok, ahol nagyszerű technika és értő közönség várja a vendégszereplőket?
– Különféle karakterű előadásokat készítünk. Márai Sándor Füveskönyvének háromszereplős, sanzonnal fűszerezett bemutatóját és Csokonai Harmóniáját biztosan elvisszük a kistérség több településére. Ezenkívül szeretnénk olyan művészeket megnyerni, akik szólóesteket vállalnak.
– Hogy alakul a társulat?
– Lesznek újak, és a régiek közül is maradnak. Összegyúrjuk őket egy csapattá. A célunk, hogy mindenkit foglalkoztassunk. Ennél többet most még nem mondhatok.
– Megütötte a fülemet Márai neve. Jelentős műsorpolitikai változást tervez?
– A színház karakterét a nívós szórakoztató komédiák alkotják majd. Elsősorban vígjátékok, komédiák, de lesznek kicsit komolyabb tragikomédiák is. Valószínűleg a Liliommal nyitjuk az évadot, amit csak úgy tudok jó előadásnak elképzelni, ha katarzist ér el a nézőkben.

Salamon Suba László 1955. március 20-án született Budapesten. 1983-ban a Színház és Filmművészeti Főiskola (ma egyetem) színházrendező főtanszakán diplomázott.
Vizsgarendezését, a Stílusgyakorlatot 1982-től több mint hatszáz alkalommal játszották.
Rendezett televízió- és koncertfilmeket, operát, hangjátékokat és színpadi műveket a József Attila Színházban, a Millenáris Fogadóban, a Budapesti Kamaraszínházban, az egri Gárdonyi Géza Színházban, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, a Szegedi, a Győri és a Pécsi Nemzeti Színházban, a Kassai Színházban, Constantában a Román Nemzeti Színházban, Svájcban a Burgbachkeller Theaterben és Baselben a Vorstadttheaterben.
Pedagógusként színpadi mesterséget tanított a Zeneakadémián. Vendégelőadóként megfordult a Szegedi Tudományegyetem bölcsész karán, az esztergomi és a nyíregyházi tanítóképző főiskolán és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.
Legismertebb rendezései: Stílusgyakorlat; A „Németh Antal-ügy”; Anya és gyermeke; Cselédlépcső; Jakab és az ura; Júdás védőbeszéde; Márai Sándor: Füveskönyv; Senkiföldje; Vízkereszt, vagy amit akartok; Winter (Tél).

– Mit lehet még elmondani a következő idényről?
– Tárgyalunk egy fiatal rendezővel, aki tavaly végzett Székely Gábor osztályában rendezőszakon. Továbbá szeretném, ha rendezne Budaörsön Novák Eszter. Egyelőre ennyit tudok mondani.
– Lesz budaörsi Stílusgyakorlat?
– Mindenképpen!