A gazdasági válság napról napra egyre jobban érezteti hatását, és a szakemberek szerint nem lesz ez másképp a következő évben sem. Ezért is sürgeti Szabó Máté ombudsman, hogy mielőbb vezessék be a cégeknél már régóta létező csődeljárást a magánszemélyek esetében is.
Elkészült a magáncsőd intézményének tervezete.

Az adósságrendezési eljárás bevezetését a háztartások eladósodottsága és annak gyors növekedése indokolja. A cél az, hogy az adósságspirálba került családokat újra integrálják a társadalomba, valamint hogy a lakossági eladósodást csökkentsék, és segítsék a felelős hitelezői magatartás kialakulását. A törvény legkorábban 2010-ben léphetne hatályba.
A bankok nem támogatják a magáncsőd bevezetését, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy az adós öt év után mentesüljön a fennmaradó tartozásai alól. Nyers Rezső, a Magyar Bankszövetség főtitkára a Világgazdaságnak nyilatkozva elmondta: nem lehet az a cél, hogy a felelőtlenül eladósodott személy a magáncsőd intézményével megszabaduljon adósságától, és újabbakat vegyen a nyakába.
A magáncsőd nem jelent egyet az adósságleírással, a csődbe jutottnak együtt kell működnie a hitelezőkkel és az eljárás menetét kidolgozó-felügyelő vagyongondnokkal.
A magáncsőd alkalmazásának szigorú feltételei vannak: elsősorban azok az adósok élhetnek vele, akiknek van valamekkora vagyonuk, büntetlen előéletűek, a megelőző öt évben szándékos bűncselekményt nem követtek el, és rosszhiszemű magatartásukkal nem akadályozták a hitelezői követelések érvényesítését. Ilyen eljárást az adós és a vele egy háztartásban élők tíz év alatt csak egyszer kezdeményezhetnek. Kizárja az adósságrendezést, ha a kérelmező feketemunkát végez vagy esetleg – mondjuk egyéni vállalkozóként – mást feketén foglalkoztat.

A magáncsőd típusai
A magáncsődnek a tervezet szerint két altípusa lenne, amelyek közül az adós választhat.
Az egyik a hitelezőkkel kötött megállapodáson alapul. Az adóst az eljárás kezdetétől moratórium védené a végrehajtástól. Az adós és a hitelezők között a vagyongondnok egyeztetne, s a hitelezők döntenének arról, hogy hozzájárulnak-e a tartozások átütemezéséhez.
A másik megoldásnál nem kell a hitelezők belegyezése, csak az adós önkorlátozása. Amennyiben tehát az adós nem lát esélyt megállapodásra a hitelezőkkel, akkor egy ötéves időtartam alatt a vagyongondnokra ruházza át a vagyona feletti rendelkezési jogot. A vagyongondnok kifizeti a tartozások 25 százalékát, majd az adós a befolyó jövedelmeiből folyamatosan törleszt öt évig.
Amennyiben az adósnak nem lenne munkája, akkor kötelezettséget vállal arra, hogy részt vesz a vagyongondnok által megjelölt továbbképzéseken, eleget tesz álláskeresési kötelezettségének, elfogadja a felajánlott munkalehetőségeket. Az ötéves időszak végén pedig kérheti, hogy a fennmaradt tartozások alól felmentést kapjon. Erről a tervezet szerint a bíróság dönt majd.
Ugyanakkor a Banki Hitelek Károsultjainak Egyesülete úgy véli, inkább egy országos pénzügyi tanácsadó szolgálat felállítására lenne szükség. Ennek a szolgálatnak a munkatársai abban tudnának segíteni a hozzájuk fordulóknak, hogy miként osszák be havi jövedelmüket, szükség esetén milyen hitelt vegyenek fel, vagy miként gazdálkodják ki törlesztőrészleteiket.