A középkortól a francia forradalomig a komolyzene hozzátartozott az élethez

Egy francia kórust lát vendégül Törökbálinton a Cantabile kórus. Vékey Mariannal, a kórus vezetőjével a francia–magyar kórustalálkozó kapcsán beszélgettünk.

– A Cantabile kórus településünk legnagyobb létszámú vegyes kórusa. Kik és mikor alapították?
– A kórust 1996-ban alapította Gyarmatiné Hegedűs Zsuzsanna a településen élő tanárakból, barátokból, értelmiségiekből, zeneszerető emberekből. 2000-ben keresett meg engem, hogy legyek a segítője, majd később egyedül maradtam a kórus nevelésére, repertoárjának fejlesztésére. A kórus létszáma ekkor kb. 55 fő volt, így a repertoárt is ennek megfelelően kellett alakítani. Igen nehéz darabokat is elénekeltünk, például a Carmina Buranát, a Kállai kettőst és Händel Messiásából kórustételeket.
– Hogyan sikerült egy ilyen profi énekkart létrehozni szinte amatőr énekesekből?
– A kulcsszó a bizodalom és a karvezetői, hangképzői tapasztalat. Számtalan hazai és külföldi énekkurzuson vettem részt, ezt a tudást itt is kamatoztathatom. Azt láttam, hogy ők hisznek és bíznak bennem, és ez kölcsönös volt. A Cantabile kórus nem csak az éneklésről szól, ez egy nagyon jó közösség, rengeteg időt töltünk együtt, közös külföldi koncerteken, táborokon. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk egymással, alázattal kell lenni a zene és egymás iránt, ami néha nehéz, mivel mindenki túl van terhelve. Azt szoktam a csapattól kérni, hogy legalább a próba idejéig, miután becsukták maguk után az ajtót, felejtsék el minden bajukat, csak a zenére koncentráljanak.
– Ön nem Törökbálinton lakik, munkája pedig a Magyar Rádióhoz köti. Miért vállalta el egy törökbálinti kórus vezetését?
– Tíz évig Törökbálinton éltem, és a mai napig bálintinak tartom magam. A kórust pedig azért vállaltam el, mert érdekelt, hogy amatőr énekeseket meddig lehet fejleszteni, mit lehet belőlük kihozni. Jó volt látni az örömet a szemekben, mikor Olaszországban másodikak lettünk egy kórusversenyen, vagy amikor a pozsonyi rádióban egyenes adásban énekelhettünk. Azt az izgalmat és hőfokot nehéz leírni. Egy-egy előadás után gazdagabb lesz a lélek, erősebb a szellem.
– Ezeken a helyeken kívül merre járt még a kórus?
– Voltunk Ausztriában, Görögországban, felléptünk a Baden-Baden-i fesztiválon 1500 ember előtt Németországban. Ezenkívül Szlovákiában, Svédországban, Erdélyben és Franciaországban koncerteztünk. Tavaly láttunk vendégül kanadai kórusokat, ők vissza is hívtak bennünket, de sajnos anyagi lehetőségeink a kiutazást nem teszik lehetővé.
– Az amatőrizmushoz az is hozzátartozik, hogy az ember fizet azért, hogy szerepelhessen. Önöknél ez, hogy van?
– Működésünk gerincét az önkormányzattól kapott támogatások adják, e nélkül nem is tudnánk létezni. Ezeken kívül vannak támogatóink, és pályázatokon is megpróbálunk indulni. A kórustagok tagdíjat fizetnek, ebből tartjuk fenn magunkat.
– Nemrég szerveztek egy gyerekkoncertet. Milyen volt az előadás fogadtatása?
– Sajnos a mai politika két korosztályról megfeledkezik: a gyerekekről és az idősekről. Ezért mi egy nagyon nívós koncertet képzeltünk el. A Magyar Rádióból, az Operaházból hívtam énekeseket. Nagyon nehezen szereztünk támogatókat, a fellépők gázsijának felét én fizettem ki, de végül a Fehér Kereszt patika, a Köbli zöldséges, a Roni közért és a Szerencsejáték Rt.  támogatta a koncertet, és a polgármester úr saját zsebéből is hozzájárult az előadás sikeréhez. A gyerekek nagyon élvezték az előadást, a mai napig megállítanak, hogy mikor lesz a következő. Fantasztikus volt látni, hogy eleinte tisztes távolból figyelték az eseményeket, majd a végére még a színpadra is feljöttek. A Varázsfuvola dallamaira pedig még táncoltak is. Több szülő is megkeresett, hogy miért nem alakítunk kórust gyerekeknek is, így most jelenleg a Cantabile Junior kórus megalapításán gondolkodom. Jó volna tudni, hogy Törökbálinton a legfontosabb a gyerekek színvonalas, a szellemiséget tápláló, kulturális és zenei nevelése.
– Hogy bírja erővel, hiszen ez több embernek való feladat?
– Természetesen nem egyedül csinálok mindent. Nagyon sok köszönet illeti a kórus vezetőségét. Köszönettel tartozom Kramm Györgynek, Huszta Tibornak, Klameck Mártinak, Bolyós Zsuzsának, Vörös Andinak, Gál Évának, Bálint Mónikának és Nemes Annának.
– Június 1-jén egy francia kórust látnak vendégül.
– Francia vendégeink Párizs mellől érkeznek kb. 55-60 francia énekes jön, karnagyukkal, Alain Guillouzoval. A június 1-jei közös koncertünkön, ahol Faure Requiemjét adjuk elő, fellép a Grossturwaller Musikanten és a Bach Kamarazenekar is. Nagy izgalom előtt állunk, hiszen ők már múlt év őszén vendégül láttak minket, és mi most viszonozzuk a meghívásukat. A koncerten csak magyar és francia darabok hangzanak el. Ők a kinti koncerten négy szólamban énekelték a magyar himnuszt, ezért mi megtanultuk a Marseillaise-t. Ezzel kapcsolatban említeném meg azt a szívfájdalmamat, hogy a szülők előbb vesznek meg a gyerekeiknek egy laptopot vagy egy tévét, mint egy hangszert. A családok  nem járnak koncertekre, pedig a mai, válságokkal terhelt világban nagyon fontos szerepük lenne a művészeteknek, a zene például mindig átsegíti az embereket a nehéz időszakokon.
– Mennyire népszerű manapság ön szerint az élőzene, ezen belül is a komolyzene?
– Sajnos ezzel kapcsolatban is elég rossz tapasztalataim vannak. A mai ember háttérnek használja a zenét. Sokan a buszon ülve hallgatják, de nem ülnének be egy koncertterembe, pedig az teljesen más  élmény. A középkortól a francia forradalomig a komolyzene hozzátartozott az élethez. Az számított művelt embernek, aki kottát is tudott olvasni. Ez mára nagyon felhígult.
– Hol lehet a kórust látni a közeljövőben?
– Június 1-je után Budaörsön lépünk fel, június 5-én egy szabadtéri koncerten. Ott Händel oratóriumából adunk elő részletet. Június végén egy erdélyi koncertkörúton veszünk részt, augusztus 8-án pedig Andocson egy fesztiválon. Szeretnénk elindulni egy versenyen is, és Németországba is meghívtak minket. Nagyon várjuk a 2011-es évet, ugyanis akkor lesz a csapat 15 éves, erre az alkalomra szeretnénk egy cd-t megjelentetni, illetve több nagyszabású koncertet is adni.
– Várja a kórus az új tagokat?
– Természetesen. Minden jó kedélyű, énekelni szerető embert várunk. Jönnek-mennek az emberek, így mindig szükségünk van új tagokra, mindig frissíteni kell a tagságot. Aki leteszi a munkahelyén a lantot, nyugodtan jöhet a kórusba énekelni.