ORPHEUSZ-KÖNYVEK

„Korunk emberének új valósága a virtuális. Ez a valóság nem igaz, de a megszólalásig olyan, mintha az lenne. Bábel tornya a semmiben lebeg, emiatt minden megfoghatónál vonzóbb, mert rajta van egy képen, amit viszont bármikor le lehet törölni, ki lehet kapcsolni.

És ennek megvan a maga kétségbevonhatatlan haszna is: mivel az élet egy nagy szimulátor, nekünk nem kell mást tennünk, mint ülni egy székben, és eljátszani vagy elnézegetni ezt a valóságot. Nem okoz ugyan valami nagy örömöt, viszont a kudarcot tökéletesen kizárja. Közben ki lehet iktatni a szükségtelenné vált nyelvet. Nincs többé igazság és tévedés, csak a kettőből összegyúrt, üres metafora, két olyan jel viszonya, amely két jelet egyetlen közös elem sem kapcsol össze. A virtuális ikon”.
Nem véletlenül e hosszabb citátum a remek esszéistától, Kemsei Istvántól (akit a hon szellemi palettáján költőként és tanárként is tisztelhetünk), hiszen gondolatvilágát, egyéni láttatásmódját legjobban vele (a szavaival) ajánlhatjuk ebben a tömör műfajban. Persze ha a fentiekből nem tűnne ki, azt azért elárulhatjuk: Kemseit olvasni nem könnyű; a befogadói élmény máshoz is kötött, nem csupán az írott nyelv ismeretéhez.
A kötet laza illeszkedésű darabjai kényelmes feldolgozási metodikát engednek az embernek, jó belelapozni, eltenni, átgondolni, újra elővenni. Aki „nekiugrik” a száznyolcvan oldalas könyvnek, s másfél-két óra alatt elolvassa, az csupán Kemsei okos, lebilincselő stílusával gazdagodik – az esszéíró bölcseleti tudásából aligha kap többet, mint ízelítőt. Ez a kötet tehát hosszú, türelmes és ismétlődő forgatást kíván. Míg „salátává” nem válik.
Akkor viszont megérte: szerzőnek és olvasónak egyaránt.