Jogos védelem

Új rovatunkban dr. Moravcsik Krisztina ügyvéd egy meglehetősen összetett fogalommal, a jogos védelemmel ismerteti meg lapunk olvasóit. A jogos védelem a büntető törvénykönyv szerint büntethetőséget kizáró ok.

– Gyakori, hogy az elkövető jogos védelemre hivatkozása felmentéshez vezet?
– Közelítsünk óvatosan a témához. Igaz, hogy gyakori a jogos védelmi helyzetre hivatkozás, és annak tényleges fennállása, mint ahogy az is gyakori, hogy mégis sor kerül felelősségre vonásra a jogos védelem túllépése miatt. Akit támadás ér, az előre nincs felkészülve arra, hogy azt milyen módon és mértékben háríthatja el.
– Mi a hárítás megengedett módja?
– A jogszabály szerint csak az van jogos védelmi helyzetben, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A védekezés módjának és mértékének arányosnak kell lennie a támadással. Ennek oka bárki számára érthető. Egy pofon vagy kisebb mértékű támadás ellen nyilvánvalóan nem megengedett a támadó életét veszélyeztetve, esetleg azt kioltva védekezni. A szükséges védekezést sem módban, sem időben nem szabad túllépni.
– Tudna erre egy példát mondani?
– Amikor a támadó már harcképtelen, például a földön fekszik eszméletlenül, vagy olyan sérülést szerzett, amely kizárja a támadáshoz szükséges erőfeszítést, nem lehet még egyszer megütni, rálőni, megszúrni, megrúgni stb. Gondoljunk csak arra, amikor menekülőben van a támadó és hátulról még kap egy lövést. Ilyen esetekben nincs nehéz dolga a bíróságnak. A mai modern szakértői módszerekkel kellő pontossággal megállapítható az egyes sérülések keletkezésének módja. Például az is, hogy földön fekvő helyzetben történik-e a bántalmazás.
– Nehéz lehet egy pánikhelyzetben megítélni, hogy mi a védekezés szükséges mértéke.
– Valóban nem egyszerű, de maga a jogszabály is elismeri ezt. Ezért létezik egy kiegészítő szabály, miszerint az sem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni. Itt kiemelném, hogy a „képtelen megítélni” kifejezésen van a hangsúly, mert ha az előbb említett idegállapota csak korlátozza őt a helyzet helyes megítélésében, tehát nem teszi őt arra képtelenné, akkor a büntetése korlátlanul enyhíthető, de büntethetőséget kizáró okra nem lehet hivatkozni. E körben hosszas bizonyítási eljárást követően a bíróság szokott mérlegeléssel állást foglalni. Ezekre a kiegészítő szabályokra azért van szükség, mert nem ritka, hogy a megtámadott felismeri ugyan, hogy a veszély már elhárult, de annyira felindult, hogy nincs kellő önkontrollja megállni az eredetileg védekezésnek indult bántalmazásban.
– Eszerint meglepően összetett kérdésről van szó.
– Ez alapvetően jellemző a jogi fogalmakra. Ha a jogi szakzsargon a gyakorlatban latin kifejezéseket használna, senki sem gondolná első hallásra, hogyan érti egy-egy jogfogalom tartalmát. Sajnos azonban a szakkifejezések érthetőnek tűnnek, jogi tartalmuk azonban jelentősen eltérhet a köznapi értelmezésüktől.