Cézárt vártak meg Nagy Sándort, és az Isten Báránya jött el hozzájuk. A szent három napban – nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton – jelképek sora sejlik fel az emlékezés, élmény, a zsenge idő tavaszi élet varázslata a golgotai liturgiában s ama estéről, amikor Ő meghagyta magát nekünk…
A személyes hang személyes hangokra talál azokban, akik a kereszt titkát követve gyerekkortól ismerik kereplők torony rekviemjét: a monoton kopogást, mert meghalt az ártatlan Bárány. Hajdanán többször megkért a plébánosom: menjek el a szomszédos városba a szent olajokért, amelyekre szükség van a nagyszombati keresztvízszentelésnél, meg a kereszteléseknél. Nagypéntek volt, előző nap szentelte meg az olajat a püspök, s hamar szétküldték kijelölt városokba, ahonnan a plébániák megkapták.
Vonaton döcögve szemem mindig egy feszületen akadt meg: pléh-Krisztus volt a fán, emlékezetemben megcsendült a korán megtanult Sík Sándor fordította Fortunatus (nagypénteki) himnusz, az ókeresztény költőé: Keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt…, legszívesebben leszálltam volna, de a vonat a kereszteknél sohasem áll meg…
Nagypéntek keresztje megtörte a halált. Hányféle szépségben áll oltárokon, a művészet szentélyeiben vagy magányos mezőkön rozsdás egyszerűséggel, versekben, melyek magyar sors és hit ikertestvériségében is a magyarázat valamennyi szenvedésre.
Kritikus pont Isten Fiának keresztre vonása az ő földi életében. Hogyan lehetne igazán megragadni? Alakváltoztatással? Egyes, szentírási iratok mellé helyezett könyvekben a nagy Vértanú feje az égig ér, a mártírok is szólnak róla ekképp: óriás volt. Mindez persze csupán a külsőre vonatkozik. A megváltás halálpillanatát csupán így nem lehet megragadni, tehát jelképekre van szükség…
Aki megcsodálta a római Szent Kelemen bazilika apszisának paradicsomi keresztfáját vagy imádkozott a tápai országút melletti feszület előtt, Európa s a magyarság megkeresztelkedéséről sem feledkezhetett meg, mint ahogyan a saját keresztségéről sem. Kereszt és név szorosan összefügg: Ha csupán magát a nevet veszed fel, mit sem használ neked… Nem azzal testvériesül-e, amit Jézus mondott: Aki nem veszi fel a keresztjét, nem méltó hozzám!
Végső jelünk – egyetlen jelünk a kereszt, amint a reménységünké is. Költői és misztikus, mindig fejtörő marad. Azon az éjszakán, amelyre felragyogott a vasárnap… hatalmas hang hangzott a mennyben, és láttam a megnyílt egeket: két férfi jött le, akik nagy fényességbe öltöztek, és közeledtek a sírhoz. A sír ajtajához támasztott kőszikla magától elhengeredett, megnyílt a sír, és mindkét ifjú bement. De három férfi jön ki a sírból, az egyiket kézen fogva vezeti a másik kettő, és követi őket a kereszt. S hang hallatszott a mennyből, amely ezt mondta: Prédikáltál a megholtaknak? A keresztről hallatszott a válasz: Igen!
Íme, a beszélő kereszt üzenete – kétezer év elteltével.