Beszélgetés Edvin Martonnal

Amikor megtudtam, hogy Edvin Martonnal kell interjút készítenem, nekiláttam, hogy felkészüljek a beszélgetésre. Arra gondoltam, először is elolvasok róla mindent, amit lehet. Leültem hát a gépemhez és az internet keresőjébe beírtam: Edvin Marton. 44 ezer találat jött ki. Így aztán találomra kezdtem olvasgatni a róla megjelent írásokat, megnéztem a honlapját, és egyre aggodalmasabb lettem.

Persze én is láttam már őt játszani a tévében, hallgattam virtuóz hegedűjátékát a rádióban, és jól emlékszem a torinói olimpia jégtánc gálájára is, ahol Jevgenyij Plusenko olimpiai bajnok győztes kűrjét láthatta a közönség, miközben Edvin a jégen élőben „húzta a nótáját”. Egyébként ezen az olimpián a jégtánc bajnok Totmianina–Marinin páros is Edvin zenéjére táncolt. Egy egész stadion állva tapsolt nekik… Szóval kicsit inamba szállt a bátorság, mert rájöttem, egy igazi világsztárral kell interjút készítenem. Amikor először hívtam, éppen nem tudott beszélni, de megígérte, hogy visszahív, és tényleg: fél óra múlva csöngött is a telefon. Egy percen belül pedig megbeszéltünk egy találkozót két nappal későbbre. Nem akartam elhinni, hogy ilyen könnyen ment. Aztán a találkozóra indulva attól tartottam, talán mégsem jön el. De pontosan a megbeszélt időpontban megérkezett. Mosolygósan, fesztelenül…
– Úgy hallottam, hamarosan Törökbálintra költözik.
– Sajnos nem. Valóban szerettem volna venni egy telket Törökbálinton. Nagyon szép helyen, szemben a József-heggyel. De sajnos végül nem sikerült. Azóta már találtam egy másikat, Hűvösvölgyben.
– Ön világéletében rengeteget utazott, és ez így van ma is. Kilencéves volt, amikor a moszkvai Csajkovszkij Zeneakadémia ösztöndíjasa lett. Azóta élt New Yorkban, Bécsben, és bejárta az egész világot. Ha azt mondja, most hazamegyek, mire gondol?
– Itt van a kis fészkem Budapesten, Óbudán. Innen indulok mindenhová. Szeretek itt lakni. Ez egy tetőtéri penthouse lakás. Megcsináltam olyanra, amilyenre mindig is vágytam. Eklektikus, otthonos, és nagyon nagy rend van benne.
– Ennyire fontos a rend az életében?
– Igen. Nagyon fontos. Tudni kell rólam, hogy én nemcsak hegedülök, hanem producerkedem is, zenét is írok, így aztán nagyon sokrétű az életem. Amikor csak lehet, sportolok is, a mozgás nagyon fontos számomra. Sajnos csapatsportokra nemigen gondolhatok, mert mivel rengeteget utazom, nem nagyon lehet számítani rám. Így aztán legtöbbször futni megyek. Hogy mindenre jusson idő, próbálok rendszert vinni az életembe, és ez csak úgy megy, ha rend van körülöttem. Nálam még a villák is sorba rendezve állnak a fiókban. Nincs idő a keresgélésre.
– Az ember azt gondolná, hogy ha valaki olyan csodálatosan hegedül, mint ön, annak nem kell hétköznapi dolgokkal foglalkoznia. Azt megcsinálják helyette mások. Nem lenne jobb egy asszisztenst alkalmazni, aki megoldja ön helyett az ügyes-bajos dolgokat?
– Miért, tud valakit? Tudja, próbáltam már, nem is egyszer. De nem elég csak zenélni és szép zenét szerezni. Ahhoz, hogy ezt meg is mutathassam a közönségnek, rendezvények kellenek. Egy ilyen showműsor-turné létrehozása pedig nagyon sokrétű feladat. Kell hozzá az az öt nyelv, amit beszélek. Aztán az sem árt, ha az ember tudja, hol a G-húr, de emellett – például a Kings on ice produkcióval kapcsolatban – ismerni kell a korcsolyázás szakmai oldalát is. Eddig még sajnos nem találtam olyan embert, aki mindehhez egyszerre értene. Így aztán megtanultam, hogy legtöbbször az a legjobb és a leggyorsabb, ha magam végzem a dolgokat. Egyébként ezt Antonio Banderastól tanultam. Korántsem vagyok egyedül ezzel a művészek világában. Például Pink is komoly rálátással van a turnéi szervezésére. Nem megy másképp. Higgye el, például a mi beszélgetésünk sem jöhetett volna létre ilyen könnyedén, ha egy menedzseren kellett volna keresztülverekednie magát. Így én döntök mindenben. Persze van egy menedzsment, amelyik a koncerteket szervezi, és szerte a világban másik tizenkét csapattal állok kapcsolatban, de a szálak az én kezemben futnak össze. Persze néha sok egy kicsit, és jól esne egy kis pihenés, de tulajdonképpen én élvezem az egészet. Szeretek jönni, menni. Nagyon szeretem az életet.
– Igen ez látszik is. A játékán is ezt érezni. Egyébként soha nincs lámpaláza a színpadon? Például az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjén nem tartott attól, hogy Jevgenyij Plusenko véletlenül kiüti a Stradivarit a kezéből? Vagy hogy a korcsolyagálán megcsúszik a jégen?
– Igen, ezt sokan kérdezik. De higgye el, a valóságban ezek a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint ahogy azt egy külső szemlélő gondolná. Az ilyen produkciókban professzionális emberek dolgoznak együtt. Nagyon sokat próbálunk, és mindenki tudja a dolgát. Ennyi.
– Annyi mindent sikerült már elérnie. 2006-ban önnek ítélték az Emmy-díjat. Montrealban első helyen végzett a C.A.O. Unique nemzetközi hegedűs világversenyen. Ezzel érdemelte ki, hogy élete végéig egy igazi Stradivari hegedűn játszhat, amelyet egy svájci bank bocsátott a rendelkezésére. Ha jól tudom, összesen nyolc ilyen van a világon. Az ősszel Tom Jones-szal koncertezik… És még sorolhatnám. Van olyasmi, amiről álmodik?
– Persze. Állandóan vannak álmaim. Most például szeretnék egy nagy újévi koncertet összehozni a Bécsi Strauss Zenekarral. Ezen is dolgozom. És van még sok ötlet, felkérés, csak nehéz dönteni, hogy melyiket csináljam, melyik fér bele az időmbe…
– Törökbálinton élénk a zenei élet. A Szőnyi Erzsébet zeneiskolában van egy fiú, akit kisgyerekkora óta ismerek. Belőle is csak úgy folyik a zene. Most 15 éves. Klarinétozik. Mit üzen neki? Mit kell tennie ahhoz, hogy olyan sikeres legyen, mint ön?
– Először is meg kell tanulnia a szakmát. Meg kell tanulnia fújni. Tökéletesen. De ez még nem elég. Több kell, hogy legyen, mint klarinétos. Ha van négy órája gyakorolni, abból jobb, ha kettőt azzal tölt, hogy figyeli, hogyan csinálják a többiek. Meg kell tanulni kommunikálni, nyelveket kell tudni, korán felkelni és későn lefeküdni. Közben pedig dolgozni. Sok mindent meg kell tanulni, hogy sikeres lehessen, hogy valamiben több legyen, mint a többi klarinétos.

Annyi mindenről beszélgettünk még, de már nem fér ide. Zenéről és házépítésről, lakberendezésről és utazásról. Még szobatervet is rajzoltunk, és én elnéztem Edvin kezét, amint a tollammal rajzol a füzetembe. Ugyanaz a kéz, amelyik Stradivari hegedűjéből varázslatos szépséggel varázsolja elő a dallamokat, és emberek ezrei hallgatják lenyűgözve. Így aztán el is felejtettem megkérdezni olyan apróságokat, mint hogy mit szólt hozzá, amikor az Eurovíziós Dalfesztivál döntője után Vlagyimir Putyin hívta telefonon. Vagy hogy milyen érzés olyan hegedűn játszani, amelyet minden bizonnyal több mint háromszáz éve Stradivari mester is megszólaltatott. Edvin Marton virtuóz hegedűművész, zeneszerző, vérprofi producer és világsztár, akiről Michael Schumacher azt mondta, gyorsabban hegedül, mint ahogy ő vezet. Egyben egy kedves, közvetlen, jó humorú fiatalember, akivel élvezet beszélgetni, és együtt nevetni. Reméljük, a házépítésben is örömét leli majd, ha nem is Törökbálinton fog hozzá… Sok sikert kívánunk neki!