Az önkormányzat nevében Csuka Attila alpolgármester búcsúztatta a 62 éves korában elhunyt Marton Géza volt képviselőt, az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesületének alapítóját és elnökét, akit Törökbálint Város Önkormányzatának Képviselő-testülete saját halottjának tekintett. Az alábbiakban az alpolgármester méltató gondolataiból idézünk.

[…] Úgy vélem, szerencsések, akik ismerték, akik tanulhattak tőle. Tanulhattak tőle emberséget, kitartást, türelmet. Jó magam a szerencsések közé tartozom, hiszen négy évet tölthettem vele Törökbálint képviselő-testületében. Emlékszem, hányszor ültünk a konyhájában és vitatkoztunk az éppen aktuális kérdésekről, próbálva meggyőzni egymást igazunkról. Sokat vitatkoztunk, de a viták ellenére haragot soha nem táplált és nem tartott. Ajtaja mindig nyitva állt, és szeretettel fogadott.
[…] Rendkívül érzékeny ember volt. Ha megérintette a túlbonyolított világ, rosszindulatot vagy bármi méltatlanságot tapasztalt, a maga módján tiltakozott ellene. Bárki bármit is gondoljon, hetekig bánkódott egy-egy elment jó barát miatt, míg napirendre tért az elvesztése fölött. Mert abban az adományban is része volt, hogy igaz barátai voltak és ő igaz barát volt. […] Képviselőként különösen az idős emberek sorsát kísérte figyelemmel, igyekezett segíteni gondjaikon. Törődött velük. Értette sorsukat, hiszen az élet őt is megpróbálta, kezének ízületeire súlyos betegséget tapasztva.
Életével és munkájával szolgált. Türelemmel és alázattal szolgálta és jobbította szeretett Törökbálintját és a törökbálintiakat.
[…] Képviselői munkája mellett sem feledkezett meg arról, honnan indult és hová érkezett. Erdélyi származását büszkén megélve mindent megtett azért, hogy az anyaországiak ne feledkezzenek meg a határon kívül rekedtekről, és hogy az emberi kapcsolatok eltéphetetlen kötelékét a magyarság, a magyarok között szorosabbra fűzze. Alapító tagja, motorja volt az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesületének. Az ő munkája nyomán is teremtődött számítógépterem Kadicsfalván, és kaptak magyar tankönyveket, mesekönyveket erdélyi gyermekek. Ugyanakkor Erdély emlékét a mindennapjaink részévé tette azzal, hogy az egyesülettel felállította a székely kaput a Szérűskertben.
[…] Törökbálint Város Önkormányzata nevében, az utánad jövők nevében, búcsúzom tőled.
Isten vezessen utadon!