Egy életen keresztül csiszolandó a tudás

Tíz esztendeje Szász János – kung-fu-világbajnok – elkezdte toborozni a kínai harcművészet szerelmeseit, ötödik esztendeje már egyesületként heti öt alkalommal tartanak edzéseket. Többek között nekik is köszönhető, hogy a shaolin szerzetesek Magyarországot választották a harcművészet európai központjának.

A törökbálinti Wushu és Shaolin Kung Fu Egyesület napjainkban mintegy hetven tagot számlál, elnöke Szász János. A harminckét esztendős elnök tízévesen kezdett dzsúdózni, négy év múlva karatéra váltott és tizenhat évesen találkozott élete nagy álmával, a küzdősportok koronázatlan királyának tartott shaolin kung-fuval. A mindennapos edzések és az elhivatottság eredményeként előbb országos bajnok lett. Majd következett a 1999-es magyarországi világbajnokság, ahol megszerezte a világbajnoki címet. Ennek köszönhetően felfigyeltek rá a kung-fu hazájában, és néhány hetet a shaolin templomban a szerzeteseknél tölthetett. Ez végleg meghatározta a fiatalember jövőjét. A család és a munka mellett a kung-fu tölti ki az idejét. Amikor rákérdeztem, hogyan lehet mindezt összeegyeztetni, kedélyesen válaszolta: amit éppen csinálok, azt teljes odafigyeléssel teszem, így nem aprózódom el. Erre is a kung-fu tanított – tette hozzá.
Az edzéseken feltűnő, hogy a sportolók kezüket imára összetéve köszöntik a mestert, és így hallgatják, ha hozzájuk szól. Amikor rákérdezek ennek okára, az elnök mosolyogva magyarázza: ez a tisztelet jele, ezzel fejezik ki a sportolók, hogy odafigyelnek, értik és magukévá teszik a mester hozzájuk intézet szavait.
Fantasztikus látni, ahogy a fiatal sportolók hatalmas önfegyelmet gyakorolva nem tesznek kárt egymásban. Elindítják az ütést, a rúgást és tudják, mikor kell megállítani. Akik ilyen szinten vannak felkészítve, azok milyen komoly nevelést kaphatnak, fogalmazódik meg a kérdés. Ezek a fiatalok külsőleg-belsőleg tisztában vannak a képességeikkel – kezdi a választ az elnök. Ezért tudják, mit szabad és mit nem szabad megtenniük – hangsúlyozza, és hozzáteszi: bár fiatalok, mégis ismerik a határaikat. Nagyon fontosnak tartom a nevelésüket – szögezi le a világbajnok. – Az első tanítványom 12 évesen kezdte, ma 22 éves műegyetemista, nyelvvizsgákkal rendelkezik, és számára olyan tartást adott a kung-fu, amivel bárhol megállja a helyét.

A sportolók három szakosztályba: a tai-chi-ba, kung-fu-ba és sanda-ba tömörülnek. A tai-chi leginkább a felnőttek között kedvelt, mivel elsősorban az egészségmegőrzést szolgálja.

A shaolin kung-fu több mint 2000 éves kínai harcművészet. Kialakulását sok legenda övezi. A legvalószínűbb a buddhista szerzetesekhez kötődik, akiket sok támadás, fosztogatás ért, így templomaikat és önmagukat védendő dolgozták ki harcművészetüket. A shaolin szerzetesek sokáig a külvilágtól teljesen elszigetelve éltek, majd hosszú évszázadok, évezredek után nyitották meg templomaik kapuit. A kung-fu jellegzetes fegyverei a chien (az egyenes kard), a tao-kard (a szablya) és a 9 szemű lánckorbács. Egy fegyver teljes megtanulásához általában egy év szükséges – a kung-fu elsajátításához viszont egy élet is kevés.

A shaolin szerzetesekről már sokan hallottak és látták őket, amikor a kung-fu-bemutatóikkal járták a világot. Tőlük származtatják a harc művészetét.
Kevésbé ismert a nyugati világban a wushu, Kína egyik nemzeti sportja. Annyira kedvelt, hogy a pekingi olimpia bemutató sportágának választották. A wushu két ágra osztható: a taolu-ra (formagyakorlat) és a sanda-ra (küzdelem). Míg a taolu a látványos harcművészeti technikák tökéletes bemutatását tűzte ki célul, amit pontozó bírák értékelnek, addig a sanda a modern és a tradicionális küzdelmi technikák ötvözete, amiben egyesül a kínai boksz és a kínai birkózás.
A Törökbálinton edző fiatalok között többen világversenyeken tették ismertté az itteni iskolát – tudtuk meg Szász Jánostól, aki büszke, hogy öt tanárral oktatják a harcművészetet.