Sipos Gyulát a legtöbb törökbálintinak nem kell bemutatni, hiszen évekig a Munkácsy Mihály Művelődési Ház igazgatója volt. A mélyen vallásos fiatalember igazgatói mandátumának lejárta után keresztény könyvkiadót alapított és létrehozta a Szeretet Földje Alapítványt. A szeretet földjéről, Törökbálint kiválasztottságáról és az isteni gondviselésről beszélgettünk vele.

– Hosszú évek óta szervez Szeretet Földje-találkozókat Törökbálinton a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány. Tulajdonképpen mit jelent a szeretet földje?
– A szeretet földje Isten országa közöttünk. A teremtett világ, annak gazdagságával és sokszínűségével, Istentől származik, és mi azt szeretnénk, hogy ezek a jó dolgok jelenjenek meg és erősödjenek meg az életünkben. Ez nem pusztán egy vallási kezdeményezés, van benne képzőművészet és zene, és még sok minden, amihez mi, emberek értünk és van tehetségünk.
– Az, hogy a Szeretet Földje mozgalom Törökbálintról indult és a találkozók helyszíne is a településünkön van, a véletlen műve vagy isteni gondviselést látsz benne?
– Én mélységesen hiszek Törökbálint kiválasztottságában. Erről több könyvet is írtam. Az, hogy itt halt meg a XX. század két nagy magyar látnoka, Natália nővér és Erzsébet asszony, mindenképpen jelzésértékű. Pelsőczy Ferenc atya halála is ilyen dolog, ami szerintem vértanúhalál volt, hiszen jó cselekedet közben ölték meg. Ezek olyan jelek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nagyon hálás vagyok, hogy ide jöhettem lakni, élni és dolgozni.
– A mozgalomnak te vagy az egyik mozgatórugója. Hogyan kerültél Törökbálintra?
– Ez elég érdekes történet. Éppen munkanélküli voltam, feleségem pedig végzős egyetemista, és szerettünk volna összeházasodni. Erről nagyon sokan le akartak beszélni minket, hiszen semmink sem volt. Én Istenre bíztam magunkat és Ő megsegített. Rám telefonáltak, hogy jöjjek ki Törökbálintra, mert itt van egy művelődésiház-igazgatói pályázat, amit érdemes lenne megpályáznom. A legnagyobb csodálkozásomra megkaptam az állást. Így munkát kaptunk és szolgálati lakást – és nagyon sok ember segítségét a berendezkedéshez, beilleszkedéshez, így a problémáink megoldódtak. Ezekről írtam is bőven. Idekerülésem előtt azt sem tudtam, merre van Törökbálint, de ha már idekerültem, elkezdtem kutatni a történelmét, ebből keletkeztek az első kis füzetkéim a helységről.
– Hogyan fogadott be Törökbálint, és hogyan fogadott be az egyházközség?
– Törökbálinton nagyon szeretetre méltó emberek élnek, akik nyitottak voltak és befogadtak.  Az egyházközség is megszokta, hogy vagyok, Pelsőczy atyához és István atyához is egyre közelebb kerültem.
– Jelenleg egy kiadót vezetsz, fenntartod a zarandok.hu nevű internetes oldalt és az alapítványt is igazgatod.
– Ez hozzátartozik a missziós gondolkodásmódomhoz. Mikor elkerültem a művelődési házból, adta magát, hogy alapítsak egy könyvkiadót, hiszen én is írtam, és másoknak is segítettem megjelentetni a könyveiket. A honlapot egy pályázaton nyert pénzből készítettük el. Az alapítvánnyal missziós utakat, gyógyító összejöveteleket, iskolai előadásokat tartunk, és kulturális programokat szervezünk. Csodálatos dolog látni, hogy Isten valóban működik, a betegek meggyógyulnak, házasságok megjavulnak, emberi életek rendeződnek.
– Megjelent egy könyved a Törökbálinton található Szeretetláng kápolnáról, amely a Szeretetláng mozgalom zarándokhelye. Mit kell tudni a mozgalomról, és mi köze Törökbálinthoz?
– Kindelmann Győzőné, Erzsébet ­asszony egy hatgyermekes, nagyon egyszerű, hat elemit végzett asszony volt. Budapesten élt, és a 60-as évek elején kezdte el írni lelki naplóját, mert úgy érezte, hogy Jézus beszél hozzá. A naplót több mint húsz nyelvre lefordították, a mozgalomból bíborosi hozzájárulással rendelkező világmozgalom lett.
Erzsébet asszony itt halt meg Törökbálinton, Hámori Alfonzné Angyi néninél. Abban a házban, ahol most a Napsütöde pékség található. Amikor a pékség épült, lebontották azt a házrészt, ahol Erzsi néni élete utolsó éveit töltötte, ide került egy szobor halálának 10. évfordulójára, és rá egy évre felépült a kápolna. Itt a világ minden részéről megfordultak már emberek, voltak Mexikóból, Tajvanból, Brazíliából.
– Említetted Natália nővért is, aki szintén itt halt meg.
– Ő a ’40-es években kapott nagyon sok üzenetet, amelyeket Mindszenty bíboros is elfogadott. Életének utolsó idejét egy törökbálinti családnál töltötte.
– És akkor még nem beszéltünk az Isteni Szeretet Közösségéről, amely Angliából indulva szintén Törökbálinton kötött ki.
– Isten azokban az években a szívembe helyezte, hogy imádkozzak életközösségért. Akkor meg voltam győződve, hogy ezt nekem kell megvalósítani. Aztán egyszer hallottam, hogy egy angol nővér helyet keres a közösségének. Pont ebben az időben költözött ki a református gyülekezet a régi épületből, amelyet – a mellette lévő házzal együtt – Regina Collins nővér megvásárolt és felújított. Nagyon szép munkát végeznek és nagyon fontos az ő jelenlétük is. Úgy gondolom, hogy Törökbálint felemelkedésében és fejlődésében fontos szerepe van a helyi keresztények imáinak is.
– Törökbálint kiválasztott hely?
– Pontosan. Én hiszek ebben. Ide az ország minden tájáról jönnek emberek, és mi is az ország minden tájára elmegyünk. Hiszem, hogy ez olyan hely, amelyet Isten arra választott ki, hogy rajta keresztül jó mintát és jó tapasztalatot mutathasson az egész országnak. Én hiszek ebben, és ezért szeretnék dolgozni.
– Hogyan befolyásolja Törökbálint vallási életét az egyre emelkedő lélekszám?
– Az új emberek új lehetőségeket hoznak. A Tükörhegyen megtelepült fiatal családok, kisgyerekekkel olyan lendületet hoztak, aminek hatására új családos közösségek alakultak az egyházközségen belül. Egyházközségünk nagyon nyitott, nagyon kommunikatív, itt mindenki otthonra találhat. Több egyházközségben jártam már, nagyon sok köztük a bezárkózó, nyitni nem kívánó közösség, ezekhez képest a mienk nagyon sokszínű és nagyon sok tevékenységet végez.
– Milyen terveid vannak a közeli és a távoli jövőben?
– A hagyományos programjainkat – találkozók, missziós utak, előadások – a továbbiakban is szeretnénk folytatni, lehetőleg egyre jobban. Én minden év elején írok egy listát arról, hogy mi mindent szeretnék, aztán a Jóisten elé teszem, hogy azért Ő is elmondhassa a véleményét… Sokféle tervünk van. A 2008-as találkozóra például készítettünk egy zenés ifjúsági műsort, most épp ezzel fogunk menni egy nevelőintézetbe – szeretném, ha ez is jól sikerülne. Könyvek vannak felírva arra a listára, missziós utak, jótékony célú árverés, a két ingyenes újságunk kiadása, színházi program… Isten itt van, Ő segít, mi csak a közvetítők vagyunk.