Amikor eljön a december, se szeri, se száma a karácsonyi ünnepségeknek. Sokszor felhívják a figyelmünket arra, hogy milyen jó lenne, ha nemcsak karácsonykor jutnának eszünkbe a rászorulók, hanem az év többi napján is.

A Törökbálinti Családsegítő Szolgálat a mindennapokban is segítségére siet a nehéz helyzetbe jutottaknak. De természetesen a karácsonyt is megünnepelték, szendviccsel, kaláccsal várták az érkezőket. Olyan idős embereket hívtak meg, akik teljesen egyedül élnek itt, Törökbálinton.
Ez jó alkalom volt az ismerkedésre is. Már a beszélgetés elején kiderült, hogy két egymás mellett ülő hölgy – akik azelőtt sohasem találkoztak – Hajdúszoboszló környékéről költözött Törökbálintra, méghozzá nagyjából egy időben. Mostanra mindketten egyedül maradtak. Talán éppen ez a találkozás egy új barátság kezdete lesz. Sorban mindenki bemutatkozott. Több idős embert a szolgálat munkatársai hoztak el az ünnepségre, mert egyedül már nehezen mozdulnak ki. Egy idős néni arról mesélt, milyen nagy segítséget jelent számára a házi segélyhívó rendszer, ugyanis a cukorbetegsége miatt nagyon megromlott a látása, és előfordult, hogy egy kiégett biztosíték miatt teljes sötétségben maradt, kettesben a cicájával. A segélyhívó segítségével azonban sikerült jeleznie a bajt, és a segítség hamarosan meg is érkezett.
A nyugdíjasok kihasználták az alkalmat, és sűrűn kérdezgették a jelen lévő Csuka Attila alpolgármestert ügyes bajos dolgaikkal kapcsolatban, aki szorgalmasan válaszolt a kérdéseikre, sőt több ügyben segítséget is ígért. Nehéz sors, ha valaki idős korára egyedül marad. Jó érzés tudni, hogy a törökbálintiak számíthatnak a családsegítő szolgálat munkatársaira. És mi mindannyian tehetünk valamit ezekért az emberekért. Mint az egyik bácsi szomszédja, aki nem sajnálta a délutánját, elhozta a találkozóra idős barátját, megvárta, és az ünnepség után haza is vitte. De egy udvarias gesztus, egy mosoly is sokat adhat. Pedig nem is kerül pénzbe. Csak észre kell vennünk a lehetőséget, amikor segíthetünk – és nem csak karácsonykor…