A teát számtalan mítosz övezi. Az egyik költői monda szerint a teát Chen Nung kínai császár fedezte föl: egy alkalommal a császári kertben vadon növő teabokrokról a szél néhány levelet véletlenül az uralkodó ivócsészéjébe sodort, amelyben forró víz volt, mivel a császár hitt abban, hogy a forró víz fogyasztása meghosszabbítja az életét. A tealevelekkel ízesített főzet azonban még jobban ízlett neki, s így hamarosan híressé vált a teabokor.
A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosságként fogyasztották. A kínai bölcsek szerint, aki a teát issza, szellemileg friss lesz.
A teázás, ami eredetileg a szerzetesek fárasztó elmélkedését segítette, a kolostor falain kívül is létjogosultságot kapott: a teaházak a társas érintkezés színterei lettek, ahol már nem csak a szertartás dominált, hiszen a tea mellett üldögélve kedélyesen társalogtak, filozofálgattak, olykor még sakkoztak is. A tea gyors és széles körű elterjedésének volt egy egyszerű, prózai oka is: Kína több tartományában nagyon rossz volt az ivóvíz, ezért forrázva, teával tették élvezhetővé.
A teagazdaságok szaporodásával a tea ára is mérséklődött, így a teázás általánossá válhatott a szegényebb néprétegek körében is, hiszen eleinte csak az uralkodó osztály kiváltsága volt.
Rooibos
A nyugat-fokföldi Cedarberg hegységben, Clanwilliam környékén őshonos, 1-1,5 méterre megnövő, tűszerű levélkéket hozó bokorszerű cserje. Virágai októberben nyílnak. Termése sárgásbarna, vastag héjú, kemény magvakkal. Nagy meleg- és csapadékigényű. Gyógyhatású részei a levél, valamint a fás részek és a száron lévő kéreg.
Ásványi anyagokban, nyomelemekben (kálium, magnézium, vas, kalcium, réz, fluor) és flavonoidokban gazdag. Jelentős mértékben tartalmaz gyümölcscukrokat, poliszaharidokat, aromás illóolajokat és vitaminokat (karotinok, C-, E-vitamin). Csersavtartalma igen csekély. Koffeint és egyéb, a központi idegrendszerre ható vegyületet nem tartalmaz. Teaként kiváló élvezeti ital, kellemes gyümölcsös ízzel, aromával, rubin színnel. Enyhe gyomornyugtató és csökkenti a gyomorégést. Kiváló káliumpótló, fokozott verejtékezés esetén, főleg sportoláskor, esetleg vízhajtók mellé ajánlott. Magas fluoridtartalma miatt gyermekeknél a fogzománc erősítésére javasolt. Az allergia okozta gyulladásos folyamatokat mérsékeli, nyomelemei révén az anyagcsere-folyamatokat serkenti, illóolajai révén pedig szélgörcsoldó.
A japán császár udvarában ünnepi alkalmakkor teát szolgáltak fel a VIII. században, de csak a XII. században kezdték termeszteni. A hagyomány szerint az első cserjét Eiasai pap, a zen-buddhizmus első japán szektájának megalapítója hozta Kínából. Eiasai a kínaiakat állította példaként: „Kína nagy országában sok teát isznak, aminek következtében nincsenek szívbetegségek és a nép hosszú életű. A mi országunk tele van bágyadt, sovány emberekkel, s ennek egyszerűen az az oka, hogy nem isznak teát.” A teakultusz kialakításában igen nagy szerepet játszott, hogy Japánban úgy tartották: a teaszertartás segít a megfelelő lelkiállapot elérésében.
Ez a vágyott lelkiállapot a tisztasággal, az áhítattal, a harmóniával és a belső csenddel jellemezhető. A szertartást a zen kolostorokban terjesztették el. A teamesterek által kifejlesztett egyszerű és világos formák hatással voltak Japán egész kultúrájára, például az építészetre és a kertépítésre is.
Flowery Orange Pekoe, narancsvirág tea: a teacserjék virágrügyeiből kézzel szedett, válogatott, legértékesebb teák minőségi jelzője,
Orange Pekoe, a virágrügy tea: a levélrügyet is tartalmazó, zsenge levelekből készült termék megjelölésére szolgál,
Pekoe, közepes levél: az előzőekhez képest nagyobb levelekből készült terméket jelöl,
Souchong, fejlett levél: az erősen kifejlett levelek minőségi jelzője,
Fannings, morzsalék: durva törmeléket tartalmazó, de még jó minőségű teát jelent,
Broken, törmelék: az osztályozás közben visszamaradt, egyenetlen nagyságú levélrészekből álló termék neve,
Dust, finom törmelék: az előzőnél kisebb méretű részekből és teaporból álló keverék, ebből készül a filteres tea.
Európában a teát megelőzte a híre. Portugál, holland és francia hajók már a XVI. században felkeresték Kína kikötőit, de nem a tea szerepelt a kivitt árucikkek között, hanem elsősorban a selyem. Először a Holland Kelet-indiai Társaság 1664-ben vásárolt két font teát, hogy királyát megajándékozza vele. A teafű nagy sikert aratott, így futótűzként terjedt Európa-szerte. A konzervatív Anglia is meglepetésszerű gyorsasággal tért át a kávéfogyasztásról a teáéra. Amikor a tea megjelent, Londonban több mint kétezer kávéház működött, és a XVIII. századra szinte mindegyik átalakult teaházzá.
Később az angolszászok életében meghatározó szerepet töltött be az ötórai tea. Ez abból a szokásból alakult ki, hogy az arisztokrácia köreiben elterjedt volt a bőséges villásreggeli, és ezután csak este nyolckor étkeztek. Arra kérték a személyzetet, hogy amikor nekilátnak a vacsora elkészítésének, szolgáljanak fel nekik teát és kalácsot.
Az angolok ismertették meg a teát Amerikával is 1704-ben. A kereskedelem fellendítésére amerikai tartományaikban a behozatali vámokat megszüntették. Egyedül a teát nem részesítették ilyen kedvezményben. A magas teavámok elleni tiltakozásul 1773. december 16-án indiánnak öltözött helyi lakosok megtámadták a hajót, amikor befutott a bostoni kikötőbe. Az egész rakományt, mintegy 342 láda teát a tengerbe dobták. Ez a bostoni teadélutánként elhíresült esemény indította el a függetlenségi háborút, amely az Amerikai Egyesült Államok megalakulásával végződött. A XIX. század második felében a teapiacon megjelent a vetélytárs: az indiai tea, a „thea assamica”. Nevét Assam vidékéről kapta, ahol őshonos. A felfedezett indiai tea abban különbözött a kínaitól, hogy a levelei nagyobbak voltak, s jóval több koffeint tartalmaztak. Az indiai tea jó tulajdonságainak és a kedvező klímának köszönhetően beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az egyenletes hőmérséklet, a sok csapadék következtében gyorsabban szüretelték, mint a kínai rokonát. A levelek minden szüret alkalmával ugyanolyan minőségűek voltak. Ez hallatlan előnyt jelentett a kínai teával szemben, amelynél minden szüret alkalmával gyengébb minőségű teát nyertek.
Ez megpecsételte a kínai tea sorsát. Az indiai tea minősége évről évre javult. A szüretelést a mai napig nők és gyerekek végzik.
Az osztályozáshoz mozgó rostákkal felszerelt gépeket használtak. A levelek nagyságuk és finomságuk alapján az egész teatermő területre jellemző – ma is érvényes – kereskedelmi megnevezést kaptak.
Yerba mate
A Pasteur Intézet és a Francia Tudományos Akadémia egy kutatócsoportja 1964-ben arra a merész következtetésre jutott, hogy a yerba mate gyakorlatilag az élet fenntartásához szükséges valamennyi vitamint tartalmazza. Sok népszerű gyógyszerben, valamint kereskedelmi gyógyászati termékben használják központi idegrendszert serkentő, vizelethajtó és reumát megelőző szerként. A mate egy teaféle ital, amelyet főleg Argentínában, Uruguayban, Paraguayban és Dél-Brazíliában fogyasztanak. A gyógyteát egy évelő fa (amely a magyalfélék családjába tartozik) szárított leveleiből és szárdarabjaiból főzik. Ez a fa kizárólag a Paraná és a Paraguay folyók medencéjében él meg. A felső Paraná-vidék, Dél-Uruguay és Argentína északkeleti részének tipikus szubtrópusi növénye, amelynek melegre, magas páratartalomra és legalább évi 1500 mm csapadékra van szüksége. Ezen a vidéken évente átlagosan 300 ezer tonna matét termelnek. A növény október és december között virágzik. A mate tea hatóanyaga, a matein a metil-xantinok csoportjába tartozik, így rokona a kávéban található koffeinnek és a teában található teobrominnak. A matein azonban másképpen hat a szervezetre, mint a tea vagy a kávé. A koffein hatásos élénkítő szer, de idegessé és remegőssé tehet. A teában megtalálható teobromin mellékhatása kevesebb, de nem is olyan hatásos. A mate viszont legalább annyira élénkít, mint a kávé és egyáltalán nincs mellékhatása. A koffeinnel ellentétben nyugodt alvást biztosít. Kellemes, nem erős vizelethajtó, ellazítja a periferikus ereket, anélkül, hogy erősen hatna a szívre, ami néhány xantinról nem mondható el. Azt is tudjuk, hogy javítja a szellemi képességeket, a tipikus utóhatás, a depresszió jelentkezése nélkül. A mate kémiai tulajdonságaiban hasonlít a zöld teához, de annál táplálóbb. Jelentős mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (káliumot, nátriumot, mangánt, magnéziumot) és vitaminokat (A-, B1-, B2- és C-vitamint, valamint riboflavint). A benne lévő 11 féle polifenol erős antioxidáns hatású. A mate serkenti a fáradt idegrendszert, illetve megnyugtatja a túl izgatottat. A mate hatásaira vonatkozó megfigyelések csak a magatartás-változásokra irányultak. Eszerint a vitalitás és a koncentráló készség nőtt, csökkent az idegességre, izgalomra és aggódásra való hajlam, a szellemi és fizikai fáradtság. Főleg depresszió esetén hatásos hangulatjavító. A mate hat a gyomorra és a bélrendszerre. Az eredmények az emésztés azonnali jelentős javulásáról, a sérült, beteg gyomor- és bélszövetek felépüléséről tanúskodnak. Az alkalmi vagy krónikus székrekedés könnyedén megszüntethető a mate fogyasztásával.
Sokféle szívpanasz megelőzhető a fogyasztásával, mert biztosítja a szív működéséhez szükséges tápanyagok nagy részét. Ezenkívül növeli a szív oxigénellátottságát, főleg stressz vagy testedzés idején. A mate a testépítők és minden testmozgást végző kedvenc itala lett. Az anyagcserére gyakorolt hatásai közül említésre méltó, hogy testmozgás közben fenntartja a szénhidrátok lebontását. Ez több kalória elégetését eredményezi, növeli a vérkeringés hatékonyságát és hátráltatja a tejsavak felszaporodását, vagyis az izomlázat. Németországban általános fogyasztószerként is igen népszerű. A dél-amerikai irodalomban visszatérő megállapítás, hogy a mate erősíti a szervezet immunreakcióit és növeli a betegségekkel szembeni természetes ellenálló képességet. Ez gyors gyógyulást és felépülést eredményez. A teát forró (70 °C) vízzel öntsük le, és általában öt percig hagyjuk állni, majd szűrjük le. A mate teának üdítő, kicsit kesernyés íze van. A növény 196 különböző illó kémiai anyaga közül 144 a teában is megtalálható. Tetszés szerint ízesíthető: cukorral, mézzel, tejjel,
nyáron gyümölcslevekkel.
