Először nem is tudtam, hogyan nevezzem azt a mesterséget, amit Ági képvisel. Régebben talán a „népművelő” kifejezés illett volna a legjobban arra a sokrétű, hihetetlenül változatos munkára, ami Ági személyét ismertté tette az egész városban.

Ha táncház, ha kézműves műhely, hagyományőrző foglalkozás van műsoron, Ági elengedhetetlen résztvevője a rendezvénynek. Igazi boszorkány! Pedig nincs is varázspálcája, de keze nyomán a kukoricacsuhéból kisbaba vagy csengettyű formálódik, nemzeti színű gyöngyből kokárda kerekedik, de még a konyhai fém súrolószivacsból is fényes ruhájú angyalka lesz.

– Naponta látunk, ahogy szaladsz, kerekezel a városban. Ott vagy az óvodákban, az iskolában, a könyvtárban! Hány helyen dolgozol egyszerre?
– Valójában a munkaadóm a városi könyvtár, de foglalkozásokat vezetek szerte a városban, a bölcsődétől az óvodákon és az iskolákon keresztül egészen az idősek otthonáig.
– Ezek szerint a kézműveskedés nem csak gyerekeknek való foglalatosság.
– Persze hogy nem. A hagyományok, a közösségek szokásainak megtartása, felelevenítése, ápolása olyan feladat, amit egy falu vagy város lakói csakis együtt, kisebb-nagyobb közösségeket alkotva vihetnek sikerre. A különböző generációknak szükségük van egymásra. A gyerekek már egészen kicsi korukban örömmel vesznek részt a népi játékokban, és közben észrevétlenül ivódik beléjük a magyar hagyományok szeretete. Ezért tartunk foglalkozásokat már a bölcsődében az apró népnek is. A népi mondókák, kis dalocskák, amelyeket velük mondogatunk, jó alapkövei lesznek az óvodában a néptánctanulásnak. A mondókákhoz és a tánchoz kapcsolódhatnak aztán a kézműves-foglalkozások is, ahol a gyerekek a ritmusérzékük és a torkuk után a kezük ügyességét is próbára tehetik. Ezek a foglalatosságok régen szerves részei voltak egy-egy falu életének.
– Szerencsére úgy tűnik, a segítségeddel Törökbálint életének is újra részei lehetnek a hagyományos ünnepek. Az óvodákban a gyerekek tőled tanulnak kiszebábot készíteni, az iskolások pedig a rendhagyó környezetórán a falumúzeumban ismerkedhetnek dédanyáik konyhai eszközeivel, berendezési tárgyaival, népviseletével.
– A gyerekek nagyon szeretik ezeket az órákat. Úgy gondolom, nem elég csak mondogatni, hogy a hagyományok ápolása fontos dolog, hanem tenni is kell azért, hogy fennmaradjanak. Ennek pedig a legegyszerűbb módja, ha életünk részévé tesszük. Nem gondolok itt nagy dolgokra. Például, ha egy család ellátogat egy táncházba, és az ott tanult mondókákat otthon, fürdés közben is mondogatják, ha régi magyar altatódalokkal ringatják álomba a csemetéjüket, máris rengeteget tettek azért, hogy megőrizzék hagyományainkat.
– Te is a gyerekkorodból hoztad magaddal a népi művészetek szeretetét, hiszen falun születtél. De hol tanultad meg ezt a rengeteg mindent, amivel megörvendeztetsz bennünket? Ha most valaki a nyomodba szeretne lépni, merre induljon?
– Az érettségi megszerzése után a Hagyományok Házában lehet felsőfokú szakoktatói képesítést szerezni. Ehhez kapcsolódnak aztán a különböző kismesterségeket oktató tanfolyamok, mint például a csuhé-, gyékény- és szalmafonás.
– Közeledik a karácsony, és nagy öröm, hogy az idén lesz a városnak szabadtéri betleheme, amelyet a kollégáiddal együtt csináltatok. Ha tehetnél egy rövid üzenetet minden törökbálinti karácsonyfa alá, mit írnál bele?
– A felnőtteknek azt üzenném, hogy merjenek egy kicsit gyerekek maradni. A gyerekeknek pedig azt, hogy élvezzék a gyerekkorukat. Hogy legyenek céljaik, terveik, kitartásuk, és hogy szeressenek bennünket, szeressék a felnőtteket.

Mit is mondhatnék még? Törökbálinti gyerekek, szülők, nagyszülők szinte mindannyian ismerjük már Ágit és a művészetét. És nem tudunk betelni vele. Szerencsére úgy látszik, az ötlettára szinte kifogyhatatlan. Aki pedig netán nem találkozott még vele, az látogasson el, mondjuk a következő Arany Kapu Táncházba, a Munkácsy Mihály Művelődési Házba. Igazi családias közösség, vidám élő zene, könnyű lábú táncosok a Csillagszeműek együtteséből és hamisítatlan népi kézműves-foglalatoskodás Szinkulics Ágival. Ez várja a betérőt. Legyen a vendégük!

Csuhéangyalka
Szinkulics Ági ajándékötlete
karácsonyra
Kellékek:
3 db kukoricacsuhé-levél bevizezve
1 db dió
néhány szál raffia

Az elkészítés menete:
1. Az egyik levél felső harmadába belecsomagoljuk a diót, mint egy szaloncukrot. A levél felső végét megtekerjük és hátrahajtjuk, majd raffiával megkötözzük a dió alatt. Ez lesz az angyalka nyaka.
2. A második csuhélevelet a hegyes végével lefelé az angyalka arca elé helyezzük, és a nyakánál elkötjük, majd a levelet föntről lefelé hajtjuk, utána pedig hátra, és a nyakrésznél újra megkötözzük. Készen is van az angyalka feje és ruhája. Már csak a szárnyai hiányoznak.
3. A harmadik csuhélevélből masnit készítünk. Hosszában három rétegbe hajtjuk, majd jobbról, balról behajtjuk a közepéig, és az ujjunkkal középen összefogjuk.  A masnit keresztkötéssel a feje alatt az angyalka testéhez erősítjük.
4. A feje köré fonással vagy sodrással glóriát is készíthetünk.
Boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!