A karácsonyhoz, újévhez kötődő hagyományok a régi időkből erednek. Már az ókori népek hálaadó rítusokkal köszöntötték a téli napfordulót, ami az emberekben azt a hitet táplálta, hogy a nappalok hosszabbodásával a fény győzelmet arat a sötétség felett.

Az ókori Rómában például december 17-e és 24-e között zajlottak a Szaturnália-ünepek, amikor is nagy lakomákkal, tánccal, zenével ünnepeltek. A keresztény karácsonyról a IV. század óta emlékezik meg az emberiség. E szerint december 25-e Jézus születése napja – az előző este karácsony böjtje (vigíliája) –, 26-a pedig a szent ünnep második napja.
A december 24-ei karácsonyfa-állítás pogány eredetű hagyomány, amelynek „előzményei” már a korábbi évezredekben is felfedezhetők. Ekkor azonban még csak valamilyen termőágat vittek az emberek az otthonukba, vagy a ház környezetét díszítették örökzöld ágakkal. Voltak helyek, ahol a díszítésben például a fagyöngy és a magyal, míg nálunk általában a nyárfa vagy a kökénybokor ága volt ilyenkor a legfőbb díszítőelem. A leírásokból kiderül: a magyar házakban az ágacskákat a gerendára tűzték fel, dióval, almával és szalmafigurákkal díszítették. A dió az akkori hit szerint elűzte a házból a rontást, az alma a bőséget, míg a szalma a betlehemi jászolt jelképezte.
A mai karácsonyi fenyő elődje csak a XV. században jelent meg, a német Freiburgban: itt állítottak fel a város pékinasai a kórház épületében. A fára feltett girland a paradicsomban bűnre csábító kígyót, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsöt, míg a gyertyák a fényt, vagyis a megváltó Jézust jelképezik. A napjainkban szokásos, díszes üveggömbökkel díszített fenyőfa német protestáns hatásra terjedt el, és a XX. században indult el „világkörüli” hódító útjára.
Mi a hagyományoknak megfelelően 24-én állítjuk és díszítjük fel a karácsonyfát, és ilyenkor adjuk át szeretteinknek az ajándékokat is.
Angliában azonban már októbertől megkezdik az ünnepi készülődést: feldíszítik a házakat, majd december 24-én „öltöztetik fel” a fát, este pedig felnőttek, gyermekek együtt várják a Mikulást.
Írországban december 13-án kezdik a karácsonyi készülődést: ez a Little Christmas – a kis karácsony – ünnepe, majd 24-én feldíszítik a fát, és gyertyákat raknak az ablakokba. A szomszédos Ausztriában zenével, a városok főterén felállított fenyőkkel, ünnepi díszekkel várják a karácsonyt, míg Németországban december 4-e, Borbála napja az ünnep nyitó ideje. A családi otthonokban és az üzletekben a vázákba aranyesőágak kerülnek, amelyek a szent karácsony napjára kivirágoznak, ám a karácsonyfa itt is csak szentestére kap ünnepi díszruhát. Oroszországban általában december végén, a szilveszterrel együtt ünneplik a karácsonyt: ilyenkor állítják fel a fát is, a pravoszláv hitűek pedig január 6-án ünnepelnek. Finnországban, a Télapó hazájában nagy kultusza van az „öreg ajándékosztónak”. A gyerekek az ünnepek előtt levelekkel árasztják el, és izgatottan várják az eljöttét.

Adventi és karácsonyi
népszokások

Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a kedves szokások nélkül, amelyek még jobban fokozták az ünnepvárás izgalmait. Az elmúlt évtizedekben kissé elhalványult e szokások jelentősége. Szerencsére napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva szent karácsony ünnepét.

Luca napja (december 13.)

A naptárreform előtt – a Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt – Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Ezen a napon elsősorban a tyúkok „termékenységvarázslása” volt a cél. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma. Úgy tartották, ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok. Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.

Advent

Advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik és december 24-éig tart.

Karácsony

A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az Esthajnal csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Mendikálás

Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni: kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

Kántálás

Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.

Betlehemezés

Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit.

Pásztorjárás

A pásztorjárás szereplői karácsonyeste éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.

Ostyahordás

Karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Pásztorok karácsonyi vesszőhordása

Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.

Regölés

István-naptól, december 26-ától újévig jártak a regösök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés, bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

Borszentelés

December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.

Aprószentek napja (december 28.)

A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. „Aprószent” minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol „megvesszőzték”, hogy egészséges maradjon.

Szilveszteri hagyományok

Szilveszter éjszakáját még ma is egyfajta misztikum övezi: rengeteg babona, tréfa, jóslás kapcsolódik az esztendő legutolsó éjjeléhez.

Újévköszöntés

Éjfél után a fiúk koloppal, ostorral, kereplővel járták az utcákat, lármával köszöntötték az évet. A másik szokás szerint a fiúk házról házra jártak, köszöntő verseket és énekeket mondtak, jutalmul pedig tejet, diót vagy almát kaptak.

Lencse, malac, pogácsa

Aki újévkor lencsét vagy más apró szemes ételt eszik, gazdag és szerencsés lesz az évben. Kötelező a malacsült is, mert előre túrja a földet, és „kitúrja a szerencsét”, a csirke elkaparja azt. A hagyományosan készített pogácsák egyikébe ezen az estén pénzérmét sütöttek. Aki ezt megtalálta, arra a következő évben nagy szerencse várt.

Szerelemjóslás

A leányok galuska vagy gombóc közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.

Tilalmak

• kölcsönkérni és kölcsönadni bármit,
• szárnyas fogyasztani, különben elrepül a szerencse,
• a mosás, a teregetés, mert a régi hiedelem szerint valaki halálát hozza,
• levinni a szemetet mert kiöntjük vele a szerencsét a házból.