Mind az összetevők, mind az elkészítési módok változtak

Ha egy ködös novemberi reggelen rosszkedvűen bandukolsz a suli felé a Patak utcán, biztosan nehéznek tűnik a hátadon a táska. Aztán eléred a Dózsa György utcát, megérzed a frissen sült péksütik illatát, és azonnal jobb kedvre derülsz. A Napsütöde pékség ajtaja percenként nyílik, és ha betérsz ide, nem tudsz választani a sok finomságból. Dobos Gáborral, a Napsütöde vezetőjével a pékszakma szépségéről és nehézségeiről beszélgettünk.

– Szereted a sütiket?
– Igen nagyon szeretem az édességet, de csak mértékkel, és csak azt, amelyet szeretettel készítenek, mert ahogy kedvenc filmemben mondják: „a sütiknek is szükségük van szeretetre”.
– Van kedvenced?
– Nekem a kókusztallér a legfinomabb sütemény. Receptjét a cukrászmesterem tanulta az édesapjától, aki szintén mester volt és tanulóként fejlesztette ki ezt a finomságot, 1920-ban.  De vigyázni kell vele, nehogy magához édesgessen, mert hamar felszedhetünk néhány kilót!
– „Süt a pék, süt a pék, gezemice lángost” – ismered ezt a verset?
– Igen, Weöres Sándor a kedvenc magyar költőm. A kislányomnak gyakran olvasok a Bóbitából.
– Hogyan lett belőled is pék?
– Eredetileg cukrásznak tanultam. Amikor vége lett a sulinak, Németországba mentem nyaralni. Ott ismerkedtem össze a pékmesteremmel, akinek péksége volt a faluban. Amikor megtudta, hogy a rokonszakmát tanultam, meghívott magához dolgozni. Három évig maradtam nála, és az volt csak az igazi lecke! Rengeteg finom és gusztusos dolgot tanultam tőle sütni, a bajor pékek szerintem a világ legjobbjai.
– Szép feladat lehet napról napra mosolygó kenyereket, kacskaringós csigákat, fényes kalácsokat készíteni. Akik ismerik az üzletedet, jól tudják, hogy szeretsz kísérletezni is, hiszen szinte hetente találunk valami újdonságot a polcokon, Honnan szerzed a recepteket?
– Egy része régi recept, amit még Németországból hoztam magammal. Ilyenek például a töltött kalácsok vagy a köménymagos rozskenyér. Aztán persze vannak újak is. Nagyon érdekes dolgokat lehet olvasni az internet szakmai oldalain. A biológiai kovásszal készült pékélesztő és adalékok nélküli kenyerek és zsemlék technológiáját például ott találtam. Ötezer éves „újdonságról” van szó, hiszen ilyet már Egyiptomban is sütöttek, jóval az időszámításunk előtt. Kipróbáltam, és működött. Azóta is folyamatosan készítjük, és nagy sikere van.
– Reformkonyha, egészséges életmód, bioélelmiszerek… Ti is haladtok a korral?
– Természetesen. Sokan keresik az anticandida termékeket, hiszen a gombás fertőzés szinte már népbetegség lett. A Liga csiga, a korpás és magvas termékek is mind jól beleilleszthetők az egészséges étrendbe vagy egy diétába.
– Nehéz mindennap korán kelni?
– A pékszakma már csak ilyen. Ahhoz, hogy a reggeli nyitásra a polcon sorakozzanak a frissen sült kenyerek és sütemények, bizony már kora hajnalban ébred a pék, de ezt meg lehet szokni. A nyitáskor szépen telerakott polcok bőven kárpótolják az embert a korai kelésért.
– Ha belenéznél egy tükörbe – ami azt mutatja meg, amint leghőbb szakmai vágyad beteljesül –, mit látnál benne?
– Az életemben nagyon fontos az egyensúly megtalálása. Önmagunkkal, környezetünkkel és a munkákkal egyaránt harmóniára kell törekednünk. Ahhoz, hogy ma valaki egy vállalkozást sikeresen vezessen, nem elég csak jó szakembernek lennie. A szakmán túl sok más dologhoz is érteni kell, ami az üzlettel kapcsolatos. Most már sajnos sokkal több időt töltök az irodában, mint a pékségben. Kevesebb ügyvezetés és több kreatív, szakmai munka – azt hiszem, az lenne az igazi!
– Mit kell tennie annak, aki ma péknek szeretne tanulni?
– Ma is szakmunkásképző iskolában lehet megtanulni az alapokat. Alapvető dolog a szorgalom, a kézügyesség és a kreativitás. Ahhoz azonban, hogy a szakma minden csínját-bínját elleshessük, a legjobb az iskola után egy gyakorlott mestert keresni, aki mellett rutint szerezhetünk. Nehéz, de szép szakma a miénk, és ugyanúgy csak szívből érdemes csinálni, mint minden mást.