Auch das Land
Nirgendwo liegt irgendwo
Vielleicht in den Wogen der See,
vielleicht auf dem Weg,
den ich geh, vielleicht hinterm
Vorhang von Schnee.
Warum wohl so ferne, so nah,
warum heißt das Dort niemals Da.
Warum klingt das Nein nie als Ja?
(Valéria Koch)

Az emberiség történelmének mindannyian örökösei vagyunk. Ennek az örökségnek vannak olyan részei, amelyekre büszkék vagyunk, és vannak olyan elemei is, amelyek fájdalmasak számunkra, és súlyos teherként hordozzuk a vállunkon.
De örökségünk minden bizonnyal így teljes. Ami a birtokunkban van, azért felelősséggel tartozunk. Törődnünk kell vele, gondoskodnunk kell róla, ahogyan a gyermekeinkről és a szüleinkről, az otthonunkról, a barátainkról. Azért, mert a miénk. És mert a történelem közös örökségünk, közös a feladatunk is. Együtt kell ezt az örökséget megőriznünk.
A sváb őseink iránt érzett tisztelet kötelezett minket arra, hogy emléket állítsunk azoknak az embereknek, akik vállalták egy idegen országban a letelepedést és a viszontagságokat.  A Betelepülési Tábla elhelyezésének gondolata már 1994-ben, az első német önkormányzat megalakulása óta sokszor napirenden volt az üléseken.
A táblát az ismert művész,  készítette, ő az, aki az 1996-ban felavatott dr. Léber Lajos emléktáblát és a dr. Pelsőczy Ferenc atya emléktáblát is megalkotta.
Az emlékmű elhelyezését saját költségén Kovács Zoltán, törökbálinti vállalkozó vállalta magára. A Sváb Egyesület tagsága, a Hagyományőrző Svábkórus tagjai, a Grossturwaller Musikanten zenészei, a Grossturwaller Tänzer táncosai, az „Ein Herz für Kinder” Német Óvoda, a Német Kisebbségi Önkormányzat és a város sváb lakosai nevében köszönjük neki a nagylelkű felajánlást.