Amikor tavaly év végén Cseh László, hazánk egyik legeredményesebb úszója úgy döntött, hogy új csapatban, új edzővel folytatja pályafutását, mindannyian nagyon örültünk, hogy választása gyermekkori edzőjére, Plagányi Zsoltra, és a Törökbálinti Sportközpont uszodájára esett.

Azóta bárki, aki képes elég korán kelni, láthatja, ahogyan minden hajnalban ott szeli a vizet a medencében, sőt, azok a törökbálinti gyerekek, akik délután járnak úszni, szintén megfigyelhetik, hogyan készül egy világ- és sokszoros Európa-bajnok a versenyeire. Ezért aztán természetes, hogy a Kazanyi Vizes Világbajnokság idején még azok a törökbálintiak is a tévéképernyők előtt ugráltak örömükben, akik egyébként nem érdeklődnek a sport, az úszás iránt. A sikeres versenyt, amelyről Laci egy világbajnoki aranyéremmel, továbbá egy ezüst- és egy bronzéremmel tért haza, rövid pihenő követte. Ez az időszak is az örömteli eseményeké volt, hiszen oltár elé vezette kedvesét, Diát, akivel már ötödik éve alkotnak egy párt. Nem volt azonban túl sok ideje a fiataloknak a pihenésre, hiszen az őszi versenyekre is készülni kellett, így újra eljöttek a dolgos hétköznapok. Néhány nappal a Rövidpályás Úszó Országos Bajnokság után egy ilyen dolgos kedden a Törökbálinti Sportközpontban beszélgettünk a délutáni edzés után.
•    A hétvégi verseny fináléja nem csak az elért eredmény miatt alakult izgalmasan a számodra. Hogy van a könyököd?
Sajnos nincs a legjobb állapotban, úgyhogy most egy-két napig csak a karnélküli edzéseket tudom elvégezni. A szombat délelőtt nem alakult szerencsésen. Éppen az utolsó számban, a váltó utolsó ötven méterén a célbaérkezés túl lendületesre sikerült. Túl nagy sebességgel értem a falra, és megrándult a könyököm. Szerencsére nem szakadt vagy tört el semmi, de most kénytelen vagyok kímélni, hogy gyógyulhasson. Sajnos az ilyesmi előfordul, csak az a baj, hogy két és fél hét múlva már itt az EB. De úgy érzem, hogy napról napra javul, szóval remélem, hogy csak néhány napot kell kihagynom.
•    Az edződ mit szólt?
Ő sem esett kétségbe. Karral nem tudok edzeni, de minden mást meg tudok csinálni, így az erőnlétem is rendben van. Csak egy kis idő kell, hogy rendbe jöjjön.
•    Egyszóval tovább nyomod az edzéseket. Soha nem érzed úgy, hogy eleged van a vízből?
Általában minden reggel úgy vagyok, hogy összességében nincs túl nagy kedvem beugrani, de mindig csak az első pár perc a nehéz.
•    De itt a törökbálinti uszodában melegebb van, és a víz is kicsit melegebb, mint máshol, nem?
Teljesen mindegy. Reggel, amikor az ember álmos, és fázik, sehogyan sem túl hívogató a víz, inkább csak egy meleg ágyra vágyom, hogy visszafekhessek. Bár mostanában már annyira beálltam erre a korai kelésre, hogy amikor lehetne, akkor sem tudok sokáig aludni.
•    Soha nem volt lázadó korszakod? Nem akartál más sportot választani?
Próbálkoztam a focival és a kosárlabdával is, de úgy éreztem, hogy az úszás az, ami igazán közel áll hozzám.
•    Mindjárt itt a következő nemzetközi versenyed. Ilyenkor mennyire van beosztva az időd? Percre pontosan be vagy táblázva, vagy vannak azért szabad óráid?
Közvetlenül a versenyek előtt mindig van egy olyan időszak, amikor a legjobb formába kell hoznunk magunkat. Ennek persze megvan a menetrendje, és én is igyekszem úgy szervezni az életemet, hogy ezekben az időszakokban ne is legyen más, csak az edzés és a pihenés.
•    Szóval semmi sörözés a barátokkal?
Nem igazán jut idő ilyesmire. Nagy ritkán a hétvégén elmegyünk valahová, de az ilyen hajtós időszakokban a pihenés is nagyon jólesik. Szeretünk otthon lenni, kicsit tévézgetni. Abban a kevés időben, amit együtt tölthetünk, nem vágyunk feltétlenül a mozgalmasságra.
•    Hány edzésed van egy héten?
Tíz vizes edzés van, és háromszor szárazföldön is erősítünk.
•    Mi minden van még, amit szem előtt kell tartanod a felkészülésnél? Például mi a helyzet az étkezéssel?
Szoktam étkezési tervet kérni, amelyben pontosan meg van adva, hogy mikor, mennyit és mit kell ennem.

Néhány nappal lapzártánk előtt ért véget Netanyában a rövidpályás Európa-bajnokság, amelyről Cseh László három újabb aranyéremmel tér haza. Kiváló formában versenyző bajnokunk most már Rióra koncentrál. Plagányi Zsolt kemény munkát ígér, de abban mindenki egyetért, hogy Laci fizikailag és mentálisan is kiváló formában van, és minden esélye megvan az áhított olimpiai aranyérem elnyerésére.
Mindkettőjüknek gratulálunk, a felkészüléshez kitartást és sok sikert kívánunk!

•    Ki főzi meg neked az előírt menüt?
Mostanában, mivel nagyon kevés az idő, a nagymamám szokott főzni nekünk. Mi megveszünk minden hozzávalót, ő pedig elkészíti.
•    Valószínűleg boldogan főz az unokájának, hiszen biztosan nagyon büszke rád, mint ahogyan még néhány százezer másik magyar nagymama is meg édesanya és édesapa, akik mind úgy érzik, hogy egy kicsit az ő unokájuk, gyerekük vagy. A srácok az uszodában is kicsit úgy tekintenek rád, mint egy nagy tesóra. Ez nagyon jó érzés lehet, de egyben nagy felelősség is. Nem terhes néha kicsit ez a nagy figyelem?
Nem. Nekem nagyon jól esik, ha valaki odajön hozzám gratulálni, és szól néhány biztató szót, mert ez is egy visszajelzés, ebből is tudok egy picit töltekezni.
•    Közben végzős vagy a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ez önmagában is nagy feladat lenne. Még az olimpia előtt tervezed a diplomát?
Meglátjuk, mi fér bele. Jó lenne megcsinálni, de ehhez még sok mindennek sikerülnie kellene. Az egyetemen nagyon sokat segítenek, és bár a tudást tőlem is ugyan úgy megkövetelik, mint bárki mástól, a számonkérések időpontjaiban szerencsére rugalmasak.
•    Miért van az, hogy az élsportolók között olyan sok a kitűnő tanuló? A jó időbeosztás? A koncentrációs készség magas szintje vagy az átlagon felüli kitartás az, ami képessé tesz benneteket ezekre a rendkívüli teljesítményekre?
Ami azt illeti, én semmiképpen sem sorolnám magam a kitűnő tanulók közé, és az időbeosztásban sem vagyok igazán jó, de az tény, hogy a sportban szerzett kitartást át lehet vinni a tanulásba is. Én azt hiszem, a kitartáskészleteimet leginkább a medencében használom fel, és mire tanulásra kerül a sor, addigra kicsit megfogyatkozik a lelkesedésem, de azért igyekszem.
•    Azt olvastam, hogy Plagányi Zsolttal új pillangózó technikát gyakoroltok. Erre miért van szükség?
Ez a technika nem egészen új, inkább azt mondanám, hogy valami olyasmi, ami gyerekként még megvolt nekem, de az évek során valahogy leegyszerűsödött. Ezeket az elveszett technikai elemeket próbáljuk újra visszaépíteni.
•    Hogy érzed magad a törökbálinti uszodában?
Nagyon élvezem, hogy olyan tágas, világos és színes. A vízmélység is éppen megfelelő, itt mindent be tudunk gyakorolni, amit kell, és az itt dolgozók is nagyon kedvesek.
•    Mit szóltál a szurkolós molinóhoz? Meglepetés volt?
Igen, teljesen váratlanul ért, mert azon a héten, amikor felrakták, éppen edzőtáborban voltunk. Nagyon jólesett, és azóta is mindig jó ránézni. Eszembe jut az az érzés, hogy milyen jó formában voltam a világbajnokságon, milyen jó volt ott versenyezni, felállni a dobogóra, és ez erőt ad az álmos reggeleken is. Nagyon köszönöm mindenkinek.

Perjés Erzsi