Vége a farsangi mulatságoknak, és eljött húshagyó kedd. Ezen a napon kezdődik a húsvét előtti böjt. Az ezt követő szerda a hamvazószerda. Ilyenkor a gyerekek reggel hét órára misére mentek, és csak a hamvazkodás után indultak iskolába. A törökbálintiak ezt mindig nagyon komolyan vették. Sokan valóban negyven napig nem ettek húst.

Húsvét ünnepe a vallási megemlékezések mellett az újjászületésnek az évezredes ünnepe is. Az ünnepi asztalon ilyenkor feltálalt hagyományos ételek, mint a tojás, a bárány, a sonka és a foszlós kalács a megújhodás jelképei.

Gurul az agyaggolyó….
Hatvan éve Törökbálinton a gyerekeknek nem volt szükségük drága játékokra, hogy jól szórakozzanak. Amikor nem volt iskola, az ifjúság a megszokott találkahelyeken, a szérűskertben vagy a templomdombon találkozott. Aztán kezdődhetett is a móka!

63 évvel ezelőtt, 1946. február 8-án kezdődött a mintegy kétezer főnyi törökbálinti sváb polgár első csoportjának kitelepítése. Ezen a napon reggel hét órakor teherautók, lovasszekerek karavánja vitte végig legszükségesebb holmijukkal az egykori Fő utcán hajdanvolt honfitársainkat a budaörsi vasútállomásra, ahol a tehervagonok már készen álltak a hosszú útra.

A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak hazai népszokásainak egy része – bár az ország néhány táján ismét életre keltik a téltemető hagyományokat – mára lassan feledésbe merül. A hajdan feltálalt ételek is a mindennapok részeivé váltak, s többnyire csupán a fánk idézi fel a régi farsangok hangulatát.

Karácsony
Szenteste a gyerekek általában korán ágyba kerültek, hogy korán ébredhessenek, mert a karácsonyfát és az alatta fekvő ajándékokat korán akarták megcsodálni.

A karácsonyhoz, újévhez kötődő hagyományok a régi időkből erednek. Már az ókori népek hálaadó rítusokkal köszöntötték a téli napfordulót, ami az emberekben azt a hitet táplálta, hogy a nappalok hosszabbodásával a fény győzelmet arat a sötétség felett.

Ilyenkor télidőn, amikor már havat hord a szél, s a gyerekek vidáman csúszkálnak a befagyott tócsák jegén, jött el a számukra élvezetes esemény, a disznóölés. A karácsonyi ünnepek előtt ezt vártuk a leginkább.

A betlehemállítás szokása Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik, aki 1223 karácsony éjszakáján a betlehemi barlangot és a szentéj történetét Greccioba „varázsolta”.

Kukoricafosztás
Szüret után a kukoricatörés ideje következett. A falubeliek sok kukoricát ter­mesztettek. Miután az érett kukoricát letörték a száráról, halomba dobálták, majd kocsira rakták és hazaszállították, lerakták az udvar egy alkalmas helyén, és hamarosan jöttek a szomszédok, hogy a kukoricacsöveket megfosszák leveleiktől.