Isten is sír majd,
Ha fáradt testemből,
Végre hazatérek.
Még nem tudhatom,
Hogy fog majd kézen,
De lépkedve jobbján,
Büszkén körbenézek:
Látjátok-e? Itt se alázat,
Se több szégyen.

Mielőtt meghalok,
Intenek még felém
A nárciszok.
Mielőtt meghalok,
Hallom még, hogy
Csöppen az eresz,
Hólevelet ereszt
Alvó ibolyára.
Mielőtt meghalok,
Kakukk rikolt rám,
A füzesből láthatatlanul.
Mielőtt meghalok,
Még kézen foglak
A Tisza parton,
S üzenünk messze,
Messze, a habokkal,
Hogy akkor is lesz szerelem,
Amikor mi már meghalunk.

(Advent)
Várom, hogy összetörd
Körülöttem a csendet.
Telefoncsörrenő reménnyel,
Örömmel motozó kulccsal a zárban,
Zsanérja sirató ajtónyikorgással,
Hihető szó cserepekkel.
Várom, vágyakozó vággyal,
S cserébe várhatnád,
Szapora szívverésem.

A semmibe meredten álltam
A fodrozó víz felett.
Szólt valaki,
Kérte, hívta a lelkem:
– Nem akarsz meggyógyulni? –
Szabadkoztam:
– Én nem vagyok beteg!
Nem tudom elhitte-e,
De ahányszor víztükörbe nézek,
Én azt a hangot várom,
Hogy újra szóljon meg!

Lánctalpon csörög az emlékezet,
A homály mögül már nem csak szánt,
Lő is a gyermekképzelet.
Köd fed el fapuskát, harci kedvet,
Nem festett már a mellen,
Vörösen fröccsen a rendjel.
S a lóden alól, mintha oly sok volna,
A piros élet folyik az utcán,
A rácsos lefolyóba.

Ha zárt ajtó előtt állsz,
Nem biztos, hogy titok rejlik mögötte,
Lehet, hogy egyszerűen,
Csak kizártad magad.

Isten hagyta, hogy ténferegjek,
De nem hagyta, hogy elkallódjak!
•

Még visszafordulnál
Fészek meleg álmaidba,
Napsugarat koldulni
Dermedt vágyaidnak.
Csak tavaszt, új világot,
Havat nem már,
Csak hóvirágot.
Kiszellőztetni ócska,
Kacattól dohos éjszakákat,
Jégvirágra rálehelni,
Szívedet nógatva olvadásra.

Játszik a szél a korai hóvirággal.
Míg szenved a lelkem,
Bezárva a meleg szobába,
Mozart segít a melankóliának
Rám nehezedni,
S édes fájással felfeszíteni,
Az élni akarás hegedű húrjaira,
Tavaszra hangolt szívemet.

Keresek
Vak világban fénylő álmokat,
Csillaghalálban, állócsillagot.
Keresek, hogy kereshessek,
Keresek, amit nem találhatok.
Keresek éjszakáimra nehezült,
Kialvatlan álmot,
Jeges-titkos jégvirágot,
Ablakra mart mese világot.
Keresek, amit még találok,
Csillagszórós szívemmel,
Egy kézfogást, ha készen álltok.