Kerthelység

2015. dec 20.

Játék és/vagy háború…

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

Interjú Pilis Péterrel, a TTC Sakkszakosztályának oszlopos tagjával

Ha azt mondom „sport” mindenkinek más-más sportág jut az eszébe. Törökbálinton is élénk a sportélet. Úszás, kosárlabda, vívás, foci, küzdősportok, megannyi lehetőség az edzésre, a versenyzésre. Kevés olyan embert ismerek, akinek a sport szó hallatán először a sakk jut az eszébe.  Pilis Péter ilyen ember.
•    Meg tudnád határozni, hogy mi is a sakk valójában?
A sakkról nem könnyű elfogulatlanul beszélni. Van, aki azt mondja, hogy ez csak egy játék, nem is sport.
•    Szerintem meg inkább háború, nem?
Ha a történetét, a történelmét megnézzük, akkor valóban azt látjuk, hogy két háborús fél, két hadsereg összecsapásáról beszélhetünk. Hosszú idő telt el, mire a figurák letisztultak, és elnyerték mai formájukat. A lényeg azonban ma is a régi: átverni az ellenfelet, és megnyerni a csatát. Megmutatni, mennyivel vagyunk ügyesebbek a másiknál. Ugyanakkor minden parti elején a játékosok kezet fognak, és ha nem ismerik egymást, akkor bemutatkoznak.  Ez azt jelzi, hogy ellenfelek, de nem ellenségek ülnek a tábla két oldalán. Aztán mindent bele! Jól elverjük egymást, de a végén a csatát lezáró kézfogással elismerjük a másik győzelmét, szentesítjük a végeredményt. Jó lenne, ha a hétköznapokban is így működhetnének a dolgok.
•    Sok szabály van a sakkban, amit be kell tartani?
A sakk tradicionális játék. Természetesen vannak alapszabályok. Például hogy mindig a világos kezd, hogy melyik bábuval hogyan lehet lépni stb. De ez csak a jéghegy csúcsa! A versenysakkban például több száz olyan lépéskombináció van, amit ismerni és alkalmazni kell tudni.
•    A harcolásra való erősebb hajlam, a tesztoszteron okolható azért, hogy több férfi sakkozik, mint ahány nő, vagy más dologra vezeti vissza ezt a különbséget?
Ahhoz, hogy komolyabb szinten valaki sakkozni tudjon, napi hét-nyolc órában kellene edzeni, amire egy nőnek a munkája és a családja mellett nem nagyon van ideje. Ráadásul, ha valaki versenyezni szeretne, az további hosszú edzésórákat, utazásokat jelent. A klasszikus versenysakkban egy parti általában öt-hat órányira is elnyúlik. Nem sok nőnek van erre ideje. Temészetesen vannak kivételek, valamint más a helyzet akkor is, ha valaki profi játékos, tehát hivatásszerűen versenyez.  Ha arra gondolunk, hogy egy felnőtt ember szellemi ereje teljében körülbelül másfél óráig tud folyamatosan koncentrálni valamire, akkor elképzelhetjük, micsoda szellemi erőfeszítést igényel egy-egy ilyen parti. Ennyi időn keresztül koncentráltan odafigyelni, számolni, gondolkodni nem könnyű feladat.
•    Számolni? Mit kell számolni a sakkparti során?
Egy adott szint felett akkor működik jól egy stratégia, ha az ellenfelet kényszeríteni tudom bizonyos lépésekre. Ezeket a lépéseket kell számolni, előre kell gondolkozni. Számba kell venni a lehetőségeket, hogy az én egy-egy lépésemre mit léphet az ellenfél, és ez milyen hatással lehet a parti további menetére.
•    Vannak bevett szokások, amelyekhez a játékosok legtöbbször tartják magukat?
Természetesen. Volt a versenysakkban olyan időszak, amikor a partit nem is az elejéről kezdték, hanem előre megállapodtak egy kezdő állásban, hogy megspórolják a tradicionális kezdő lépésekre fordított időt, és onnan folytatták.
•    Hogyan épül fel egy parti koreográfiája?
Hasonlóan az irodalmi művekhez, itt is van bevezetés, azaz a megnyitás, tárgyalás, azaz a középjáték, és befejezés, azaz a végjáték.  A megnyitás le van írva, van belőle néhány száz, és mint a verset, egyszerűen meg lehet tanulni. A profi játékosok sokszor a középjátéktól kezdenek igazából játszani.
•    Te mikor kezdtél el játszani, és mikor lettél versenyző?
Elég későn, közel negyvenéves koromban kezdtem a versenysakkal foglalkozni. Otthon gyerekkorom óta sakkoztunk, főként a bátyámmal. Komolyabban azonban soha nem tanultam senkitől.
•    Bárki meg tud tanulni sakkozni, vagy kell hozzá valamilyen különleges tehetség is?
Egy szintig szerintem akárki megtanulhat, de a magasabb színvonalhoz már kell egyfajta szemlélet, és indíttatás is. Ezzel kapcsolatban például érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a Polgár lányok hogyan tudtak ilyen sikeresek lenni. Természetesen mind a három lány nagyon tehetséges is, és az édesapjuk egészen kicsi koruktól erre edzette őket, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag nem volt gyerekkoruk, de világra szóló eredményeket értek el. Judit huszonöt évig vezette a női ranglistát, egészen a közelmúltban bejelentett visszavonulásáig. Neki 2700 körül van az „Élője”, ami alig marad el a jelenlegi férfi világbajnoktól.
•    Mi az az „Élő”?
Az Élő pontszám egy olyan rangsor, amelyet egy bonyolult számítási rendszer alapján számítanak. Figyelembe veszik, hogy az ember kivel játszik, és milyen eredményt ér el. A világon mindenütt így hívják ezt a számot, és az érdekes az, hogy sokan nem is tudják miért ez a neve. A rendszert egy Élő Árpád nevű magyar sakkozó dolgozta ki, és azóta sem találtak jobbat a rangsor kialakítására.
•    Hogyan lehet megélni a sakkozásból?
Egy bizonyos szint felett nagyon magas színvonalú játékkal. Ehhez persze a legjobbak között kell lenni.
•    A ti csapatotokban mindenki amatőr játékos?
Igen, mindenkinek van polgári foglalkozása. Van közöttünk rendőr, bíró, áruházi eladó, informatikus… Sok különböző ember, akiket a sakk szeretete köt össze. Nagyon jó kis társaság. Voltak nagy korszakai a csapatnak, amikor szép eredményeket értek el, és voltak hullámvölgyek is. Most - azt gondolom - éppen újra felemelkedőben vagyunk.  Rendszeresen járunk versenyezni is, és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy megyei szinten a jók között vagyunk. Két csapatunk van, MB II-ben is játszunk.
•    Hányan játszotok most a csapatban?
Közel negyvenen vagyunk, de közülünk sokan nem törökbálintiak. Az NB II-ben már olyan követelményszint van, ami messze meghaladja a „kocsmasakk” szintjét.
•    Hogyan zajlik egy megyei verseny? Szigorúak a szabályok?
Nagyon is. Például nem lehet telefon az ember közelében, még kikapcsolt állapotban sem, mert sajnos volt már rá példa, hogy valaki - nem túl sportszerűen - sakkprogramok segítségét vette igénybe a játékhoz.
•    Költséges sport a sakk?
Talán sokan nem gondolnák annak, de bizony sokat kell fizetni, ha egy csapat versenyezni akar. Ha a verseny távoli városokban van, az utazás, a regisztrációs díjak, a szállás sok pénzbe kerül. Tény, hogy ez nem egy látványos sport, nem könnyű szponzort találni. A nézők sem tördelik gyakran a kilincset. Így mindenkinek viszonylag mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A helyi Önkormányzatnak egyre csökken a támogatása, ez már-már a minőségi munkát korlátozza.
•    Szoktál izgulni egy-egy parti előtt?
Persze hogy szoktam! Mindennek a helyén kell lennie! Legyen üdítő, s hozzá poharak, játszmalap, az órák beállítva, s mindenki a megfelelő helyre üljön! Az első pár lépés mindig komoly idegfeszültségben telik, aztán általában sikerül lassan megnyugodni. Van, hogy felállok, és megnézek közben másik partikat, hogy bizonyos távolságból tudjam újra áttekinteni, hogyan is áll a saját partim. Mennyire sikerült a terveimet végigvinni, esetleg kell-e stratégiát váltani.
•    Van utánpótlás a sakk világában? A mai felgyorsult világban is találni gyerekeket, akik szívesen választják ezt a sportot?
Erre jó példa a Pest-megyei Iparkamara vásárán megrendezett gyerek sakkverseny. Mind a két napon tizenöt-húsz gyerek jelentkezett játszani, annak ellenére, hogy viszonylag későn kezdtük szervezni az eseményt. Ennél többen szoktak lenni, általában harminc-negyven fős versenyeket rendezünk. Amikor jön a kamaszkor, sokan másfelé fordulnak, de mindig marad egy-két fiatal, aki tovább folytatja.
•    Meddig, milyen idős korig lehet ezt a sportot űzni? Ki lehet öregedni?
Az természetes, hogy van az emberi életnek egy időszaka, amikor szellemi teljesítőképességünk csúcsán vagyunk. Az idő előrehaladtával ez a képesség bizony gyengül, a koncentráló-képesség ideje lerövidül. Természetesen sok edzéssel lehet késleltetni ezt a folyamatot, de mint a legtöbb sportban, a fiatalság a sakkban is előnyt jelent, és a versenyzés egy idő után meghaladhatja a képességeinket. De játszani mindig lehet, és kell is, ha az ember egyszer rabja lett ennek a csodálatos játéknak.

Perjés Erzsi



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!