Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Az 1989-90-es év történelmi időszak volt nem csak Magyarországon, de egész Európában.
Mi Magyarországon ekkor egy olyan régen várt demokratikus társadalmi berendezkedésbe léptünk át, amely természeténél fogva nyitott a demokratikus Európa és legfontosabb partnere, Németország irányába.

Törökbálint részéről is vitathatatlan volt az a cél, hogy a sváb gyökerekkel rendelkező város - akkor még falu - kitelepített honfitársainkkal teremtsen minél előbb szoros kapcsolatot.
A két település, Süssen és Törökbálint már közvetlenül a magyarországi rendszerváltás előtt elhatározta, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesít, és ezt 1990. június 16-án meg is tették.
A szerződést Gigler József, akkori tanácselnök és Karl Müller alpolgármester írta alá.
Az aktusnak szimbolikus történelmi hátteret biztosított magyar oldalról a határnyitás, német oldalról az újraegyesítés.
A két település kapcsolata azonban jóval előbb tragikus, szomorú eseménnyel kezdődött: a törökbálinti németek kitelepítésével. Közülük az első 260 ember 1946 februárjában érkezett meg új lakóhelyére, Süssenbe.
Nem szívesen fogadták őket, hiszen a németek is nélkülöztek, gyászolták elesett családtagjaikat, meg kellett osztani házaikat az újonnan érkezettekkel. De amikor látták, hogy dolgos, szorgalmas emberekről van szó, hamar megszerették őket.
Csak a hatvanas években kezdődhetett el a kapcsolatépítés az óhazában maradtakkal.
Ennek emlékezetes mérföldkövei az első kölcsönös családlátogatások és a két katolikus egyházközség kapcsolata, ez utóbbi motorja Kilian Höhnle atya és dr Pelsőczy Ferenc plébános atya volt.
Baráti kapcsolat alakult ki a törökbálinti Lendvai Károly Férfikórus és a LiederkranzGermania férfikórus között, a mi részünkről Nagy József, süsseni részről Hanno Weidmann vezetésével.
Ilyen előzmények után került sor a Patenschaft aláírására, melynek lényege az, hogy Süssen segíti Törökbálintot abban, hogy minél gyorsabban fejlődhessen, minél több területen alakuljanak ki kapcsolatok, baráti kötődések.
Ennek fő állomásai: futballkapcsolatok felvétele, a Johann Georg Fischer Schule és a Zimándy Ignácz Általános Iskola kapcsolatfelvétele, az Ein Herz für Kinder és a süsseni óvoda együttműködése.
Az első nyolc évben kiemelkedő szerepet játszott a kapcsolatépítésben Rolf Karrer polgármester, Törökbálint díszpolgára, aki baráti kapcsolatot ápolt Dr. Elek Sándorral, az akkori polgármesterrel.
E nyolc év egyik kiemelkedő eseménye a törökbálinti Falumúzeum kialakítása, melyhez Karrer úr segítségével komoly anyagi támogatáshoz jutottunk.
Ezek az évek Törökbálint viharos gyorsaságú fejlődését hozták. Süssen 1996-ban várossá vált, minden feltétel adott volt ahhoz, hogy 2000-ben Turai István és Wolfgang Lützner aláírják a két egyenrangú település partnerkapcsolati szerződését.
Mindez nem mehetett volna ilyen gyorsan, zökkenőmentesen, ha nem állt volna mindig az események mögött a süsseni magyarok vezetője, Michael Gelmar, vagy ahogy mi mondjuk: Misi bácsi.
Mindkét oldal részéről kedvező, támogató hátteret biztosítottak az elmúlt 25 év polgármesterei: Rolf Karrer, Wolfgang Lützner, Marc Kersting, illetve Dr. Elek Sándor, Keller László, Turai István.
Talán a jövőben az elődökhöz illően az én szerepem is említésre méltó lesz.
Kedves Barátaim!
Nem fogom végigsorolni partnerkapcsolatunk gyümölcseit, hiszen mire végére érnék, lejárna polgármesteri mandátumom.
De el kell mondanom, büszke vagyok arra, hogy ilyen kapcsolat stafétáját vihetem tovább Marc Kersting polgármester úrral, és örömmel várom találkozásainkat a süsseni Stadtfesteken júliusban és a Maifesteken Törökbálinton.
Ennél is nagyobb örömmel várom és segítem a találkozókat gyermekeink, fiataljaink, sportolóink, zenészeink, énekeseink és egyszerű polgáraink között.
Rajtam nem fog múlni, ezt megígérhetem.
Köszönöm figyelmüket.