Dolgok, amiket mindenképpen ki szeretnék próbálni, át szeretnék élni még az életemben… Ezt jelenti a bakancslista. A törökbálinti Olajág Otthonok lakói közül néhánynak most valóra válhatott egy- egy álma. Az otthon mindennapjairól, és a nem mindennapi eseményekről dr. Szirmai Viktort, az intézményhálózat főigazgató-helyettesét kérdeztük.
•    Honnan jött az ötlet, hogy bakancslistát kérjenek a lakóiktól?
Az Olajág Otthonokban mindig is nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy lakóinknak változatos, tartalmas programokat biztosítsunk, amelyek közül mindenki érdeklődési körének megfelelően választhat. Ezúttal azonban a hagyományos kínálaton túl valami olyasmit kívántunk nyújtani, ami igazán különleges, amilyen még nem volt az országban, különösen nem egy idősotthonban.  A bakancslista ötletével valami személyeset szerettünk volna nyújtani azoknak a lakóinknak, akiknek kedvük, bátorságuk volt velünk „játszani”.
•    Mi volt pontosan a felhívás tárgya?
Azt kértük, hogy lakóink írjanak kívánságlistát, azaz mondják el, milyen álmuk, vágyuk van, amelyet eddigi életük során még nem sikerült megvalósítaniuk, s amelynek megvalósulásáért mindent megtennének. Mi pedig lehetőségeink szerint megpróbáljuk valóra váltani az álmokat. Természetesen csak azokat, amelyeknek megvalósításához jó eséllyel találunk segítő szándékú támogatókat.
•    Hogyan kezdődött ez a játék, és milyen fogadtatásra talált a lakók körében?
Amikor meghirdettük a programot, először nem jelentkezett senki. Azonban sejtettük, hogy nem arról van szó, hogy a lakóinknak ne lennének dédelgetett álmaik, vágyaik. Inkább a kezdeményezés szokatlansága, a bátorság hiánya volt az, ami visszatartotta őket attól, hogy jelentkezzenek. Nem kellett más, csak egy kis bátorítás, hogy végül megérkezzenek az első kívánságok.
•    Milyen kívánságok érkeztek? Szabadjára engedték a lakók a fantáziájukat, vagy inkább arra törekedtek, hogy olyasmit kérjenek, ami teljesíthető?
A kérések zöme olyan volt, amelyet jó eséllyel teljesíteni lehetett.
A megvalósítás sorrendje a kérések beérkezésének sorrendjén múlott, valamint azon, hogy milyen támogatókat sikerült találnunk.
•    Hogyan sikerült pénzt szerezni a programra?
Már a kezdetektől úgy terveztük, hogy a kívánságokat kizárólag támogatók segítségével valósítjuk meg.  Szerencsére olyan kívánságok érkeztek, amelyek valóra váltásához sikerült lelkes, önzetlen segítséget találnunk. Számomra is nagyon kellemes meglepetés volt, hogy nem csak a kérésünket teljesítették, de továbbgondolták a dolgot, és mindent megtettek, hogy idős lakóinknak kedvükben járjanak.
•    Ne kerülgessük tovább a forró kását, hadd tudják meg az olvasók, hogy mik voltak a kívánságok!
Az első pár – Nagy Zoltánné és férje - egy nagyon egyszerű, de aranyos kéréssel fordult hozzánk. Halászlevet szerettek volna enni túrós csuszával egy étteremben. A kívánságteljesítés a vártnál könnyebben megvalósult, hiszen szinte első próbálkozásra - az Érdi Borház Étterem és Panzió üzletvezetőjének, Nagy Szilviának személyében - sikerült nagyon kedves, segítőkész támogatót találnunk. Lakóinkat gyönyörűen terített asztal és hangulatos gyertyafény várta.
Második pályázónk, Bártfai Andrea párját, Lászlót szerette volna meglepni a születésnapján és a névnapján, amely egy napra esik. Az kérte, hogy egy igazi limuzin jöjjön értük, és vigye fel őket a Várkert Bazárba. Ennek a kérésnek a teljesítése kicsit nehezebbnek tűnt. Első lépésként írtunk egy megkereső levelet, és elküldtük tíz limuzinkölcsönző cégnek. Nem fogják elhinni, de rögtön az első címzett, a VIP Limuzin még aznap este pozitív választ küldött. Két kedves fiatalember a tulajdonos, egyikőjük egyben a sofőr is volt lakóink utazása alkalmából. Egész úton szóval tartotta, kedvesen szórakoztatta az utasokat. A Várkert Bazár illetékesei is szinte azonnal visszajeleztek, a teljes szervezésben segítettek, mindent megtettek, hogy sikerrel járjunk. Ők segédkeztek a harmadik kívánság valóra váltásában is.
•    Mi volt a harmadik kívánság?
Egyik lakónk, Nagy József régóta dédelgetett álma volt, hogy egy nemzetközi sakkmesterrel játszhasson egy partit. A játszma színhelye a Csók István kiállítás volt. A Sakkszövetség is azonnal reagált kérésünkre, és egy valódi sakkmester, Szabó Krisztián nemzetközi sakknagymester ült a tábla másik oldalán. Az enteriőr, a hangulat, minden csodálatos volt.
•    Milyen volt a visszhangja a valóra vált álmoknak a lakók körében?
A legtöbben lakótársaik örömét látva maguk is örvendeztek, és sokan fel is bátorodtak, benyújtották a saját bakancslistájukat.  Csak néhány negatív reakció akadt. Voltak, akik megkérdőjelezték, hogy kell-e egy ilyen program egy idősotthonba, nem akarták elhinni, hogy valóban „csak” sok jó ember teljesen önzetlen összefogása tette lehetővé azt, hogy három kívánságot teljesíthettünk.
•    Lesz folytatás?
Kívánságokban most már nincs hiány, mindenképpen tervezzük
a folytatást. Bízom abban, hogy sikerül további partnereket, segítőket találni a megvalósításhoz.
Sokan azt mondják, a tízmillió panaszkodó nemzete vagyunk.
A fenti történet örömteli cáfolata ennek a megállapításnak. Nagyszerű dolog, hogy vannak olyan elhivatott szakemberek, akik nem csak a szakértelmüket, de a szívüket is beleteszik a munkájukba. Vannak olyan idős emberek, akik elég bátrak ahhoz, hogy elmondják álmaikat, és sokan vannak olyanok, akik őszintén örülni tudnak mások örömének. Sok sikert kívánunk a további álmok megvalósításához!

P. E.