25 éve  történt

1990 nyarán bombaként robbant a hír: tanácsi engedéllyel vas- és alumíniumöntöde épül
a falu szívében, a Munkácsy Mihály utca elején, a Jázmin utca térségében.
Természetesen a környék lakossága amint hírét vette, tiltakozott. Nem kevesebb, mint 75 aláírást gyűjtöttek össze petíciójukra, melyben az építkezés leállítását és az engedély visszavonását követelték. A tanács „mérsékelten mozdult rá” a tiltakozásra, felkérte az építtetőt, hogy egészítse ki a műszaki és technológiai leírást, majd ezt megküldte a Budakörnyéki KÖJÁL-nak (KÖJÁL = Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, az akkori tisztiorvosi szolgálat neve volt.
A KÖJÁL jogutódja 1991 áprilisa óta az ÁNTSZ, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat.) Cséki Edit, akkori VB titkár (hatásköreit tekintve a mai jegyzőnek felel meg) reakciója két szempontból is érdekes volt. Egyrészt azért, mert a KÖJÁL-tól annak korábbi szakhatósági állásfoglalása felülvizsgálatát, kiegészítését kérte az építtető pontosított technológiai leírása alapján. Másrészt azért, mert a környezetvédelmi kérdésekben valójában a Középduna-völgyi Vízügyi Igazgatóság Környezetvédelmi Hivatalát kellett volna megkeresnie. Annál is inkább, mert aztán az 1990. szeptember 1-jén kiadott határozatában – melyben a folyamatban lévő kivitelezési munkálatokat a további szakhatósági vélemények beszerzéséig leállítja – éppen azzal az indokolással tiltja meg az építést, hogy a tervezés során nem történt meg az egyeztetés ezzel a környezetvédelmi hatósággal. Ugyanennek a határozatnak az indokolásában azt is közli, hogy egyébként a tanácsi hivatalnak minden iratanyag a rendelkezésére áll, hogy az egyeztetést a környezetvédelmisekkel le tudja folytatni.
Az engedélyeztetési eljárással kapcsolatban számos szabálytalanság került napvilágra. Azon túl, hogy a józan ész szerint sem kívánatos egy öntöde helyszínéül a falu főutcáján a sűrűn lakott belterület – különösen akkor, ha a terület völgyben fekszik, ahol megáll a füst –, az engedélyezésre benyújtott dokumentáció több hiányossággal is bírt. Nem tartalmazott semmiféle technológiai telepítést, leírást. Nem történt meg a kötelező közműegyeztetés. A dokumentációból nem derült ki, hogy a környezetre veszélyes anyagok tárolását miként gondolták megoldani. Egyáltalán: a tervek nem tartalmaztak környezetvédelmi tervet tartalmazó fejezetet. Szabálytalan volt a tervezői nyilatkozat is, úgyhogy az engedélyezési tervdokumentáció a jóváhagyásra és a kivitelezésre is alkalmatlan volt. Mindezek ellenére a Nagyközségi Tanács szakigazgatási szerve 1990. január 5-én mégis kiadta az építési engedélyt.
Tovább árnyalja a helyzetet, hogy hiányzott az építési jogosultságot igazoló dokumentum. Itt volt a „csavar” a dologban, hiszen a terület, amire az öntöde épült, a tanács – pontosabban: a falu – tulajdona volt. Hiányzott a tulajdonosi hozzájárulás, melynek minden bizonnyal egy tanácstestületi tulajdonosi határozatnak kellett volna lennie. Még a helyszínrajz is hiányzott, így aztán azt sem lehetett eldönteni, hogy a telken belül hová kerül majd az épület. Ezen felül – egy utóbb elvégzett vizsgálat megállapítása szerint – az Építéstervezési Szakértői Bizottság véleménye sem volt a dokumentumok között. Utóbb kiderült, az ugyan megvan, ám az áll benne, hogy nem javasolja a zsűri a terv megvalósítását éppen a lakóépületek közelsége miatt. A VB titkár szerint azonban a szakértői bizottság véleménye nem volt kötelező
a tanácsra, így nem vették azt figyelembe. Nem furcsa?
Az építési telek kialakítása később történt meg, mint az építési engedély kiadása, tehát amikor kiadták az építési engedélyt, a telek kimérése, kialakítása még meg sem történt. Az építkezés helyszínéül szolgáló telek kimérése ráadásul ellentétes volt a rendezési tervvel. Már korábban, 1984-ben is szabálytalanul jártak el, amikor engedélyezték a lakóterületen ipari épület, egy autószerelő műhely létesítését. Egyébként a sietősen kialakított telket csak jó sokára jegyzete be a Földhivatal, melyben nyilvánvalóan az is szerepet játszott, hogy a Jázmin utcai építkezés helyszínéül szolgáló terület egy részéről kiderült, magántulajdonban van, bár kétség kívül közterületként működött. Az már csak hab a tortán, hogy Törökbálint Tulipán utcájában is találtak egy azonos helyrajzi számú ingatlant.
Az 1990. szeptember 30-án megválasztott első Önkormányzat Képviselő-testülete már az alakuló ülésen az építkezés leállítása mellett döntött. Az alakuló ülésen hozott döntés szerint az építtető, Grega Péter kézhez kapta az építkezést leállító határozatot, ő a polgármesternek jelezte: 8 millió forint az eddig keletkezett kára.
Ekkortól elindult egy alkudozási folyamat, melyben Grega Péter – és az érdekeit képviselő ügyvéd, a Törökbálinton széles körben ismert dr. Reviczky Károly – a károkról, a továbbhasznosításról próbált megegyezni az Önkormányzattal. A továbbépítést az állagmegőrzés valós vagy vélt érdekében is kérelmezte Grega Péter. Ám ebbe az Önkormányzat - éppen a kár további emelkedésének elkerülése érdekében - nem ment bele. Az többször is felszínre került, hogy az épület kivitelezése során az építtető azért sürgette a rohammunkát (akár a rossz minőségűt is), mert alá kívánta támasztani minél nagyobb mértékű kárigényét.
1990 novemberének végére már 20 millió forint körüli értékben határozta meg a kárát, mondván, hogy nem csak az épület értékének megtérítését követeli, hanem azoknak a gépi berendezéseknek az árát is, melyeket kifejezetten ehhez az épülethez terveztetett és rendelt meg. Sőt, még az elmaradt hasznát és kieső bevételeit is be kellene számítania – nyilatkozta.
A vita – természetesen - széles körben ismertté vált, nyilván ennek is volt köszönhető, hogy már ekkor, ‚90 novemberében jelentkeztek a polgármesternél potenciális vevők az épületre. Egy élelmiszer-nagykereskedelmi raktár és egy műszeripari összeszerelő üzem került a látókörünkbe. Eközben markánsan fogalmazódott meg, hogy valójában, ha az Önkormányzat tulajdonába kerül az épület , akkor le kellene bontani, visszaállítani az eredeti állapotot, hiszen ilyen épületet a szorosan mellette fekvő nagyforgalmú főút miatt sem lett volna szabad megépíteni.
December közepén kiderült, hogy Grega Péter Csepelen is épít öntödét. Hogy tartalékként, vagy sem, az nem derült ki, ám az igen, hogy ott is szabálytalanul, engedély nélkül folyt az építés. De legalább nem lakóövezetben, hanem iparterületen, így kapott rá fennmaradási engedélyt.
Dodonai döntést hozott a másodfokú hatóság az építkezést leállító törökbálinti határozattal kapcsolatban. Ugyan helyben hagyta a helyi építéshatóságunk döntését, ám sokra nem mentünk vele, hiszen döntését mindössze arra alapozta, hogy az építtető nem jelentett be felelős műszaki vezetőt. Azt a másodfok is elismerte, hogy a kiadott építési engedély törvénysértő, de rögvest hozzátette, hogy az építést leállító határozat szintén jogszabály-ellenes. Újra azzal találkoztunk tehát, hogy az építtetőt „jóhiszeműen szerzett jogának gyakorlásában” korlátoztuk. Voltaképpen a másodfok arra vezette rá az építtetőt, hogy jelentse be a felelős műszaki vezetőjét, ekkor már minden feltétel teljesül, és tovább folyhat az építkezés. Pár nappal később dr. Reviczky már jelentkezett is a Műszaki Csoportnál a leállító határozat azonnali visszavonását kérve. Még a polgármesternek is írt egy levelet arról, hogy valójában a lakosság nincs is az építkezés ellen,
a tiltakozó aláírások csak azért születtek, mert nincsenek az emberek megfelelően tájékoztatva, így a polgármesternek inkább erre kellene gondot fordítania.
A helyzet egyértelművé tétele érdekében az 1991. január 16-án megtartott testületi ülésen határozat is született arról, hogy az Önkormányzat a közterületet, amelyen az öntöde épült, nem adja továbbra sem bérbe az öntöde üzemeltetésére, és annak eladásától is elzárkózik. A korábbi, még tanácsi időkben kötött bérleti szerződés ugyanis 1991. augusztus 15-én lejár. A megoldás elősegítése érdekében még két megállapítást tett a Képviselő-testület. Egyrészt jelezte, hogy nem zárkózik el az épület más célú hasznosításától, ha az előzetesen egyeztetett cél az Önkormányzat számára elfogadható, másrészt azt, hogy kész csereterületet felajánlani a törökbálinti iparterületen, ahol Grega Péter megvalósíthatja eredeti elképzelését. Ez utóbbi döntésről őszintén meg kell mondani, hogy nem volt teljesen korrekt, hiszen abban az időben, amikor született, a „Törökbálint ipari területén” kifejezés idő előtti volt, hiszen az akkor érvényben lévő rendezési tervek szerint nem volt ilyen övezet Törökbálint közigazgatási területén. Arról már nem is beszélve, hogy az Önkormányzat tulajdonában sem volt erre alkalmas terület.
Február végére készült el a Polgármesteri Hivatal által megbízott szakértő becslése a kár összegéről, mely alapján 2,3 millió forintot ajánlottak meg Grega Péternek. Ez az összeg jelentősen kevesebb, mint amit az öntödés korábban a káraként megjelölt. Nyilvánvalóan nyomásgyakorlásként is szolgálhatott az öntöde „próbaüzemének” beindítása 1991 nyarán. Bár a polgármester és a helyi lakók is hevesen tiltakoztak, a május 8-án tartott testületi ülésen – dr. Elek Sándor polgármester meghívására – dr. Frischmann Edgár a Pest Megyei Főügyészség ügyésze igyekezett világossá tenni: az igazság nyilvánvalóan a lakók és az Önkormányzat oldalán áll, ám a jog nem. Hiába is van Igazságügyi Minisztérium, nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás folyik hazánkban.
Kudarcot vallottak azok az önkormányzati próbálkozások, melyekkel meg szerettünk volna szabadulni az öntödétől. Nem maradt más megoldás, mint az, hogy ki kell vásárolni az önkormányzati tulajdonú telken létesült épületet. Újabb szakértői vizsgálatot rendelt el a Képviselő-testület, ez 14,9 millió forintban határozta meg a létesítmény forgalmi értékét. Alkudozás kezdődött, s ebből sem jöttünk ki jól, ugyanis végül 14 millió forintért sikerült megszabadulni az öntödéstől és műhelyétől.
Szinte napra pontosan két esztendő telt el a tanácsi szervek által törvénysértő módon kiadott építési engedély megszületése, és az épület önkormányzati birtokba vétele között. Grega Péter az épület kulcsait 1992. január 17-én adta át a polgármesternek.
Pár évvel később azután továbbadta az Önkormányzat az épületet, de az már egy másik történet…

Utóhang:
A Grega-féle öntöde Gre-Ga Öntöde Kft. néven végül Székesfehérvár mellett, Kőszárhegyen kötött ki. Honlapja szerint  (www.gre-ga.hu)  1999 óta működik, fő tevékenysége az a vas- és alumínium-öntés, amelyet Törökbálinton szeretett volna megvalósítani. Mindenesetre Kőszárhegyen a lakott területtől távol működik. Nem tűnik valami nagy vállalkozásnak, hiszen – mint írják – a nagy sorozatú öntvények gyártása mellett a mintegy 700 m2-es öntödei csarnokban kiszolgálják azokat a megrendelőket is, akiknek mindössze néhány darab öntvényre van szüksége. De ez itt nem a reklám helye…
Turai István