Reggel a kálvárián
Párát lehel
A kálvária domb stációi közt
A golgotás lelkiismeret.
El nem követett bűnök sírnak
Összetört, összefirkált kövek alatt
Csendesen,
Míg mai barbárok mímelnek
Alkohol párába pácolt
Álhősiességet.
Pünkösd után
Elment, hogy itt maradhasson
Végleg neked,
S lett így torony éjszakádban,
Szelíd fényhasáb.
Kallódó lelkednek kikötő,
Hol veszett kóborlásod
Végre cölöpre talál.
S ha lélekveszejtő bárkád
Kikötöd végleg,
Számon se kér, mindez mi végre.
Arcát tartja az ellened ütőknek,
Gerince a gerincességed,
Válla a pihenésed,
S világra feszített karjai,
Világra táruló ölelésed.

•

Őrangyal
Néma árnyékommal suhanok
Veled az úton, mióta létezel.
Mindig őrződ, mindig féltőd,
Tehetetlenül olykor, mert óvó kezem
Sokszor elengeded.
Én nem löklek el soha,
Takarom néha rosszaságodat.
Olyankor fáradok.
Elhordom kereszted is,
De árulásodtól én is leroskadok.