Kerthelység

2015. jún 06.

Születésnapi köszöntések

Írta: admin Kategória: ESEMÉNYEK

Április 20-án három kilencven éves törökbálinti polgárt köszöntött születésnapján Elek Sándor polgármester, Földvári László alpolgármester, Török–Hammer Katalin közigazgatási főtanácsadó, valamint Szőke Péter és Major Sándor képviselők.

Veres Lajosné Mária néni, akit közeli ismerősei Manci néninek szólítanak, Munkácsy utcai otthonában fogadott bennünket. Manci néni tíz éves kora óta dolgozik. Ekkor bíztak rá először a nyári szünidőben ötven libát, amelyekre egy tanyán sokszor egy egész héten át egyedül vigyázott. Férjével Hajdúszoboszlóról költöztek Törökbálintra 1959-ben. A Vasipari Kutatóintézetben dolgozott, később bedolgozó lett. Lányuktól egy unokája és egy dédunokája született. Az unoka családja Pomázon él, ők alkotják most már Manci néni családját. Bár mindenben szívesen segítenek, Manci néni mégis szeret mindent maga csinálni. Örömmel gondozza kis konyhakertjét, sőt szívesen barkácsol is. Takaros otthonában, a konyhában ott áll a maga készítette stelázsi, amelynek anyagát annak rendje és módja szerint dekopír fűrésszel maga szabta ki, de nem esik kétségbe akkor sem, ha egy elektromos hosszabbítót kell összeszerelni. Ha a család látogatóba jön, szívesen főz is. A húsleves és a rántott hús a család kedvelt ünnepi menüje.

A Liget utcában Somogyi Béla bácsi unokája társaságában a kapuban várta a vendégeket. Szőke Péter képviselőt jó ismerősként köszöntötte, és a hivatalos köszöntés formaságai után hosszan mesélt kalandos életéről a jelenlévőknek. Béla bácsi nagyon szegény családban született, így már korán odaadta a család, hogy cselédként szolgáljon. Később, 1947-ben tiszti iskolás lett. A kiképzés végeztével az ország déli határvidékén teljesített szolgálatot elhárító tisztként, később Miskolcra helyezték. Először nem nagyon örült, de később kiderült, hogy valószínűleg ennek köszönheti, hogy elkerülte a deportálást Szibériába, ahová korábbi, az elhárításban szolgáló munkatársait küldték, akikkel még a tisztiiskolában tanult együtt.  Rendőr századosként vonult nyugállományba.  Leszerelése után a fővárosba költöztek, ahol elektrotechnikusként dolgozott.  Második feleségével, aki már közel ötven éve élete párja, 1999-ben költöztek a Törökbálinton újonnan felépített házba, ahol ma is élnek.

Az Olajág Idősek otthonában Gyursánszky Ferencné népes vendégsereg körében fogadta Elek Sándor polgármestert és Major Sándor képviselőt. Lucy néni, aki francia származású dédnagymamája után kapta különleges nevét, örömmel fogadta a gratulációkat. Az ünneplők között ott voltak az otthon dolgozói és a lakótársak, barátok is. Érezhetően nagy szeretet veszi körül, egyik kedves barátnője saját előadású énekkel és verssel köszöntötte fel. A méretes ünnepi csokitortát maga szeletelte, és lányai osztották szét a jelenlévők között. Sokat mesélt a régmúlt időkről, a háború alatt átéltekről, az életéről, három gyermekéről, öt unokájáról és hat dédunokájáról. Közülük a legidősebb lány Fekete Lászlónak, országunk nyolcszoros  „Erős ember” világbajnokának egyik fiához ment felségül, és ebben a családban született meg Lucy néni első két ükunokája is. Bár járásában egy baleset miatt az utóbbi időben kissé korlátozott, igyekszik segíteni beteg barátainak. Ha ideje engedi, keresztrejtvényt fejt, még mindig sokat olvas, és nem is csak az anyanyelvén, hiszen jól beszél franciául, németül, angolul és latinul is.
Az ünnepelteknek jó egészséget, sok boldogságot kíván szeretettel
a Kerthelység szerkesztősége.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!