Szerda este a Munkácsy Mihály Művelődési Ház Majláth terméből jókedvű moraj szűrődik ki. A nyugdíjas tornára várók viccelődnek, beszélgetnek, mesélnek. Mindenki leterítette már a matracát, Bóta Ilire, a foglalkozást tartó aerobicoktatóra várnak. Mivel az interjú időpontjában az urak még nem érkeztek meg, ezért a továbbiakban a tornász hölgyekre fogunk hivatkozni.

Nagyszerű a hangulat! Mennyi idő alatt kovácsolódott össze ez a remek csapat?
Bóta Ili: A „Szépkorúak tornája” 2014 októberében indult. Minden résztvevő számára ingyenes, elsődleges feladta a prevenció.
Ezt milyen formában valósítjátok meg? Milyen jellegű mozgásformákat használtok?
Az első foglalkozások alkalmával mindenki kitölt egy általános állapotfelmérő adatlapot, vérnyomást mérünk, és megismerem az adott ember kórtörténetét. Ez azért fontos, mert így az általános edzéstervet mindenkinek személyre tudom szabni foglalkozás közben.
Hölgyek: Igen, például én nem tudok térdelni. De ez nem baj, mert akkor olyan feladatot kapok, ami ugyanazt az ízületet mozgatja át, csak másképp. A hangsúly a teljes átmozgatáson van, hiszen mindannyian mozgunk, dolgozunk otthon és a ház körül, de nincs olyan szisztematikus mozgásforma, ami korunknak megfelelően tetőtől talpig végigdolgozná az összes ízületet. Itt mindenki megkapja a neki való feladatsort. Használunk labdát, kis súlyzót, botot, aki akar, járókeretet - kacsint és nevet, hiszen a csoportban mindenki láthatóan rendkívül fitt.
A felmért állapotból kiindulva az elsődleges cél tehát a prevenció. Milyen változásokat tapasztaltak az elmúlt hét hónapban? Vannak mérhető eredmények?
Hogyne, fogytam 25 kilót! – nevet fel az egyik hölgy, aki pár perccel korábban még fürgén sürgött-forgott a teremben.
Fel tudok menni a lépcsőn, sokkal jobban érzem magam.
Én pedig fel tudom emelni a kezem – folytatja egy másik tornász.
Bóta Ili: Bizonyos mozdulatok valóban könnyebbé váltak, egyes ízületek kilazultak. A heti egy alkalommal ezt a szintet lehet elérni. Javul a közérzet, könnyebbé válik a mozgás, és egy picit a mozgáskoordináción is dolgozunk. Fontosnak tartom a fokozatosság elvét, figyelembe veszem mindenki képességeit. Heti két-három alkalommal, és dietetikus, kardiológus bevonásával már egészen látványos eredményeket is el lehet érni, de az más műfaj. Bár, mint látszik, lenne igény az óraszám növelésére.
A szépkorúak tornája ezek szerint valódi sikertörténet a TSE és a Művelődési Ház történetében is. Mik a további terveitek?
Szeretnénk a következő tanévben is folytatni a foglalkozásokat. Jelenleg 14 fő 62 és 71 év közötti tornászunk van. Örülnék, ha a létszám nőne, mert - mint látszik is - valóban jót tesz a torna, mind testi, mind lelki oldalról nézve.  Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a TSE több, mint a „törökbálinti kungfusok” egyesülete. Ovis kortól a nyugdíjasokig minden korcsoportnak igyekszünk megtalálni a megfelelő mozgásformát. Személy szerint az elsődleges hangsúlyt az általános egészségmegőrzésre, a rendszeres testmozgásra és a prevencióra helyezem.