Nagy sikerrel zárult a LÉPÉSE bálja
Február 28-án tartották a LÉPÉSE (Látássérültek Érdekképviseletének Segítő Egyesülete) bálját, amelyre a jegyek már napokkal a rendezvény előtt az utolsó szálig elkeltek. Az előzményekről, az eseményről, és a jövőbeli tervekről Tóth Auguszta színművésznőt, a bál háziasszonyát és Miklós Tibort, az Egyesület elnökét kérdeztük.
• Jótékonysági bál – Jöjjön el barátaival, ismerőseivel egy színvonalas műsorra, hogy szórakozva segítsen! A hívó szó, úgy látszik, hatásos volt. Számítottatok ekkora érdeklődésre?
Miklós Tibor: Őszintén szólva én nagyon bíztam bene, hogy sikerül sokakat megszólítani. De azért azt nem gondoltam, hogy már egy héttel előbb le kell állítani a jegyek árusítását. Ezután még legalább kétszáz embernek kellett azt mondani, hogy sajnos már nem férnek be.
• Pontosan hány vendégetek volt?
Egészen pontosan nem lehet tudni, mert többen úgy jöttek be, hogy nem is volt jegyük, de az biztos, hogy kétszázkilencvenen vacsoráztak nálunk, és még számos olyan vendég volt, akik ott voltak, de nem vacsoráztak. Nagyon jó érzés volt, hogy Törökbálint teljes társadalmi támogatottságról biztosított bennünket. A bál fővédnökeként jelen volt Elek Sándor polgármester, és többen a Képviselő-testület tagjai közül. Díszvendégünk volt Sarka Kata és Hajdú Péter, akik igazi nagylelkűségről tanúbizonyságot téve ötvenezer forinttal támogatták az Egyesületet céljai elérésében.
• Kik és hogyan segítettek a szervezésben?
A bál megszervezése igazi csapatmunka volt. A LÉPÉSE közel negyven tagja közül szinte mind kivette részét az előkészületekből. Nagyon hálás vagyok nekik, és nagyon büszke is vagyok rájuk. Természetesen a bál nem jöhetett volna létre Tóth Auguszta színművésznő és férje, Pécskövi Tibor lelkes és odaadó támogatása nélkül. A műsor összeállítását, a vendégművészek invitálását mind Augusztának köszönhetjük. Nagyon nagy dolog, hogy a báli szezonban ennyi neves művész szakított időt arra, hogy fellépésével egy jó célt támogasson.
• Egy jótékonysági megmozdulás mindig azzal kezdődik, hogy a szervezők elindulnak, és megpróbálnak támogatókat szerezni. Mennyire volt nehéz dolgotok?
Azt kell mondanom, hogy Törökbálinton bárkit megkeresetem, mindenki adott valamit. Közel ötven tombola ajándékot gyűjtöttünk össze. A trafiktól a közértekig, a számítástechnika-bolttól az egyéni adományozókig mindenki segített.
• Mennyi bevételre tettek szert?
634.000 Ft gyűlt össze, amelyből körülbelül 300.000 Ft maradt meg tisztán. Ezt az összeget az egyesület céljainak megvalósítására használjuk majd fel.
• Bár már írtunk erről többször is, azért azok kedvéért, akik nem olvasták a korábban megjelent cikkeket, kérlek foglald össze röviden, mik is ezek a célok!
A bál szlogenje is az volt: „Esély az újrakezdésre”. Mint ezt már többször elmondtam, a mi célunk nem valamilyen segély osztása, hanem olyan lehetőségek megteremtése, amellyel a felnőtt korban látássérültté váló embereknek esélyük van újrakezdeni az életüket. A végső cél egy olyan munkahely megteremtése, ahol a sérült emberek alkalmazottként dolgozhatnak. Ez a látássérültek esetében elsősorban gyógymasszázst és callcenter szolgáltatást jelenthetne.
• Hogyan lehet egy ilyen munkahelyet megteremteni?
A feladatot több lépcsőben lehet csak megoldani. Először is kell egy helyiség, amit a sérült emberek igényeinek megfelelően kell berendezni, átalakítani. Ezután a munkahelyet akkreditáltatni kell, ami szintén pénzbe kerül, de ez a feltétele annak, hogy az állami támogatás lehívható legyen. A jelentkezőket be kell tanítani, és természetesen marketing munkára is szükség van, hogy a szolgáltatásainkat reklámozzuk. Ezen kívül folyamatosan dolgozni kell a megrendelésekért is. Bonyolult feladat, de eleinte egy nagy bál megszervezése is annak tűnt, ma pedig már a következőt tervezzük.
• Mire lesz elég az első 300.000 Ft?
Természetesen nem elég mindenre, de arra mindenképpen, hogy például az egyesület bankszámlaköltségeit ezután már ne a családi költségvetésből fedezzük, valamint hogy pályázatokon vehessünk részt a tervek megvalósításának érdekében.
• Hogyan lettél Te a LÉPÉSE báljának háziasszonya?
Tóth Auguszta színművésznő: Miklós Tibort a férjemen keresztül ismertem meg még évekkel ezelőtt. Akkor még a budaörsi egyesületben dolgozott. Egy nap azzal a kérdéssel keresett meg, hogy csinálnék-e nekik egy jótékonysági estet. Megcsináltuk, és nagyon jól sikerült. Ez a kapcsolat meg is maradt, és időről időre szerveztünk programokat, felolvasó esteket, zenés esteket. Így most már sokadik éve mondhatom őket barátaimnak.
• Ez a barátság folytatódott, amikor a törökbálinti látássérültek saját egyesületet alakítottak?
Igen, ez így volt. Amikor 2013-ban megalakult a LÉPÉSE, már akkor beszéltünk róla, hogy kellene egy igazi nagy bál itt Törökbálinton. Akkor még nem tartottunk ott, de nem vetettük el az ötletet. Szerettük volna 2014 novemberében megtartani, de sajnos az én időbeosztásom olyan szoros volt, hogy nem fértünk bele, decemberben pedig sok elfoglaltsága van az embereknek. Végül mostanra állt össze minden úgy, hogy bele mertünk vágni a megvalósításba. Kicsit bele is csúsztunk a böjt első hetébe.
• Malek Andrea, Papadimitriu Athina, Sáfár Mónika, és még hosszan sorolhatnám a művészeket, akik elfogadták a felkésésedet, és eljöttek. Nehéz dolog jótékonykodásra kérni a kollégákat, barátokat?
Nagyon sok olyan kollégám van, aki szívesen tesz egy-egy jó ügy érdekében. Amikor a szervezés elkezdődött, szinte mindenki, akit megkérdeztem, azonnal igent mondott, azzal a kitétellel, hogy eljön, ha a bál időpontja nem egyezik más kötelező elfoglaltságával. Akik végül nem tudtak eljönni, mind igazoltan voltak távol, és azt hiszem, így sem vallottunk szégyent a műsorral, hiszen közel két és fél órán keresztül szórakoztattuk a tisztelt publikumot.
• A bál komoly médianyilvánosságot kapott. Hogy sikerült ennyi helyen megjelenni?
Természetes, hogy amikor az ember egy ilyen dologban részt vállal, igyekszik minden követ megmozgatni, hogy a rendezvény minél nagyobb publicitást kapjon. Hajdú Péternek és feleségének köszönhető, hogy az ATV stábja is jelen volt, és sikerült az M1 Család-Barát Magazinját is meghívni a bálra. Több online felületen is hírt adtak a megmozdulásról.
• Van valami, amit most másképpen csinálnál, ha újra kezdenétek a szervezést?
Persze, mindig van olyan, amit lehetne még jobban csinálni vagy másképp. Legközelebb például valahogy jobban ki kell találnunk, hogy a műsor és a vacsora ne zavarják egymást. De alapjában véve azt hiszem, hogy a vendégek, a szervezők és a fellépő művészek is elégedetten távoztak a bálról szombat éjjel.
• Mikor lesz az a legközelebb?
Terveink szerint még az idén. Szóba került egy Katalin napi bál lehetősége a csapat tagjai között, ha az időpont realizálódik, akkor azonnal el kell kezdeni a szervezést.
• Két helyen játszol, két kicsi gyereked van, próbálsz, és emellett megszervezel egy egész estés jótékonysági műsort számtalan szereplővel… Miért csinálod?
Csak. Mert adódott, és mert engem kértek fel, és mert a segítségnyújtás, adás másoknak számomra természetes.
• Értem. Akkor mesélj még egy kicsit arról, mit csinálsz most a színházban!
2015. április 12-én lesz egy újabb bemutató az anyaszínházamban (Nemzeti Színház), ami két Márai Sándor által írt egyfelvonásosból készül: a Családi kérdésből és a Befejezetlen szimfóniából. Én az utóbbiban Nagy-Kálózy Eszterrel leszek látható. Továbbra is játszom a már meglévő darabjaimat, és május 10-én a Nemzeti Színházban lesz - ebben az évadban utoljára - délután 3-kor és este 7-kor az Árnyország című darabunk. Ez egy kaposvári koprodukcióban elkészült előadás a Nemzetivel, ami így több alkalommal ment már Kaposváron és a Nemzeti Színházban is. Áprilisban a nemzetközi színházművészeti találkozóra is érdemes ellátogatni, amely szintén a Nemzetiben lesz. Szeretettel várunk mindenkit!
P. E.
