A Munkácsy Mihály Művelődési Ház nagyterme zsúfolásig telt a karácsonyi Ghymes koncert előtt, és ennek ez egyszer nem csak az volt az oka, hogy az együttes Törökbálinton is népes rajongótábort tudhat magáénak. A mostani koncertnek ugyanis aktív szereplője volt a Zimándy Ignác Általános Iskola énekkara is, Feketéné Rendes Mária tanárnő vezetésével.
•    Az első kérdésem nem is a zenéhez, és az énekléshez kapcsolódik. Ugyanis már az énekkar megjelenése a színpadon nagy elismerést keltett a közönség sorai között. Az egyszerű, de mégis nagyon egységes, és látványos „egyenruha” mindenkinek nagyon tetszett. Ki találta ki a fellépő ruhátokat, és miért pont a fehér pólóra és szép zöld sálra esett a választás?
A Zimándy évek óta ökoiskolaként működik, az idén elnyertük az Örökös Ökoiskola címet is, így lett a zöld a mi színünk. Egy egyszerű fehér blúz vagy ing beszerzése a szülőknek sem nagy teher, hiszen ez az iskolai ünneplőnek is része, a zöld sál pedig egyszerűen, kis költségvetésből elkészíthető volt.
•    Az énekkar rendszeres közreműködője, fellépője az iskolai és városi ünnepségeknek, de egy teljes koncertet végigénekelni egy nemzetközi hírű együttessel, ez azért mégis csak más. Hogyan érkezett a felkérés?
Szabó Éva a művelődési ház igazgatója kereste meg az iskola vezetését a kérdéssel, hogy elvállalnánk-e egy ilyen fellépést. Mi örömmel csatlakoztunk a kezdeményezéshez.
•    Hogyan képzeljük el a technikai részleteket? Mennyi időtök volt a felkészülésre, és miben különbözött ez egy hagyományos fellépéstől?
Természetesen egy ilyen koncertre való felkészülés kicsit más jellegű betanítást, gyakorlást igényel, mint a klasszikus énekkari darabok megtanulása. De ez inkább segítette, izgalmassá tette a munkát. A számok partitúráját körülbelül két hónappal a koncert előtt kaptuk meg. A gyerekek élvezték a technikájában és stílusában is új számok hangzását. Érdekes volt egy teljes zenekar kísérőjeként énekelni.
•    Két hónap nagyon kevésnek tűnik. Hogy volt időtök megtanulni egy teljes koncert anyagát?
A gyerekek nagyon lelkesek voltak, így szívesen vállalták a plusz munkát. Még a nagyszüneteikről is lemondtak, hogy napközben is gyakorolhassunk egy kicsit. Persze sok külön próbánk is volt. Megkaptuk a kottákat, hang-és videó anyagot is küldtek. A dalok egyszólamúak, tehát maguknak a számoknak az eléneklése nem okozott gondot. Az együttessel való együttműködés, az hogy megtanuljuk, mikor kell belépni, az együtt éneklés a zenekarral, ezt bizony jól be kellett gyakorolnunk, hogy az első közös próbákon már magabiztosan szóljanak. Szerencsére igazán jól sikerült, nagyon meg is dicsértek bennünket. A Ghymes együttesnek ez a karácsonyi koncertje hagyományosan egy helyi kórus, lehetőleg gyermekkórus közreműködésével zajlik. Számos jól sikerült hasonló rendezvényen van már túl az együttes. Úgy gondolom, a közös munkával itt is sikerült új rajongó tábort összekovácsolniuk. Az előadás után volt alkalmunk kicsit beszélgetni a Szarka testvérekkel. Elmondtam nekik, hogy amióta a koncertre készültünk, a gyerekek élénken érdeklődnek az együttes más lemezei, koncertjei, zenéi iránt. Így szép lassan kialakul a Ghymes rajongók új generációja.
•    Én először azt gondoltam, hogy egy-két szám erejéig énekeltek így együtt, de végül kiderült, hogy az egész másfél órás koncertnek aktív közreműködői vagytok. Nem volt nagyon fárasztó?
Tizenkét számot énekeltünk együtt, és valóban nem volt könnyű, de azt hiszem a gyerekek nevében is azt mondhatom, hogy az élmény bőségesen kárpótolt bennünket. Koncert után sorban szaladtak oda hozzám, hogy ugye én is hallottam, hogy a végén még fütyültek is a nézők, és állva tapsoltak, és a fények, a hangszerek, a keverőpultok milyen izgalmasak, és szépek voltak. Azt hiszem, mindenkinek maradandó élmény volt ez az este.

Egy kislány az első sorból
Már a koncert elején feltűnt nekem egy kislány, aki az első sorban énekelt az énekkarban. Látszott rajta mennyire élvezi, szereti azt, amit csinál. Sikerült kiderítenem a nevét. A koncert utáni héten, az iskolai karácsonyi ünnepség előkészületei közben, a Csengettyű zenekaros próba és egy Bokréta táncpróba között sikerült elkérnem Juhász Pálma Brigittát a tanáraitól, hogy beszélgessünk néhány percet a koncertről.
•    Nem volt könnyű becserkészni téged! Mindenféle zenei produkcióban benne vagy?
Szeretem a zenét, és nagyon szeretek énekelni. Ezért tanulok csellózni, tagja vagyok az énekkarnak, táncolok Ildikó néni Bokréta néptánc csoportjában, és a Lilla nénivel is zenélek a csengettyű zenekarban. Apukám is tíz évig zenélt, és a testvérem is ezen a hangszeren játszik.
•    Otthon szoktál zenét hallgatni? Kik a kedvenceid?
Inkább a vidám, gyorsabb ritmusú zenéket szeretem, mint a Viva La Vida (Colplay), de vannak lassúbb kedvenceim is, például szeretem Adélt.
•    Szeretsz egyedül is énekelni, vagy szívesebben szerepelsz a társaiddal együtt?
Jobb, amikor együtt énekelünk, mert amikor izgulok, akkor mindig megpróbálok mindent egy levegővel elénekelni, és ha közben kell levegőt venni, néha kiesem a ritmusból. Ha közösen énekelünk, akkor nem izgulok annyira, és ezért jobban élvezem.
•    A karácsonyi koncert előtt ismerted mát a Ghymes zenekart?
A nevüket már hallottam, de nem ismertem a zenéjüket.
•    Mi volt a legnehezebb a koncertre való felkészülésben?
Talán az, hogy az utolsó pillanatban derült ki, hogy néhány helyen változtattak a dallamon, és nagyon kellett figyelni, hogy az új változatot énekeljük, és ne azt, amit begyakoroltunk.
•    És mi volt a legjobb, amit a legjobban élveztél?
Jó volt együtt lenni az osztállyal. A koncert előtt az öltözőben is énekeltünk a barátaimmal, és figyeltük egymást, próbáltuk kijavítani a kisebb hibáinkat. És persze nagy élmény volt közösen énekelni egy egész zenekarral. Én élveztem, és úgy látszik ez tényleg meglátszott rajtam, mert a szüleimnek többen is megjegyezték, hogy látszott, mennyire beleéltem magam.
•    Volt alkalmatok együtt próbálni a zenekarral?
Csak közvetlenül a koncert előtt próbáltunk együtt, de nagyon jól sikerült. Talán ezért is tudtunk aztán az előadáson jól szerepelni, mert megvolt az önbizalmunk. A zenészeknek sajnos nem volt ideje beszélgetni velünk, de azóta több zenéjüket is meghallgattuk, és megkedveltük Őket.
•    A zenélésen kívül van még más kedves elfoglaltságod is? Mi az, amit a legjobban szeretsz csinálni?
A legjobban kosárlabdázni szeretek. A Zimándyban kezdtem játszani, de most már átkerültem a nagyobb csapatba. A kosarazás nagyon fontos nekem, így remélem, hogy sikerül beilleszkednem, és jól tudunk majd együtt játszani az új csapatommal is.

Ha Pálma ugyanolyan lelkesedéssel kosarazik, mint ahogyan a koncerten énekelt, akkor egészen biztosan sok örömet szerez még a csapatának, a családjának, és mindnyájunknak. Köszönjük ezt a szép estét minden közreműködőnek!

P. E.