Kerthelység

2008. ápr 30.

Bízzunk, hogy utazhatunk

Írta: admin Kategória: Margóra

Kezdjük ezt a rövid szösszenetet egy klasszikustól vett idézettel: „Ha minden ésszerű lenne a földön, akkor nem is történne semmi.” Ez nyilván így is volt Dosztojevszkij korában és hazájában (ott később is), de itt, minálunk sajnálatosan kicsit még tovább, aztán egy ideje fájdalmasan újra.


Sorjáznak az ésszerűtlenségek.
Most éppen a BKV ürügyén: sztrájk, nem sztrájk – utazzunk, ne utazzunk, jön a busz, nem jön a busz stb. A jelenleg kritikus mértékben eladósodott cég (cirka 80 milliárdnyira rúg az összeg) további 10 milliárdos üzemi veszteséget prognosztizál 2008-ban. Mindehhez tudni kell, hogy a BKV éves kiadása 116 milliárd körüli, az utazóközönség évi 46 milliárd forintért vásárol jegyet és bérletet, az állami árkiegészítés és termelési támogatás további 49 milliárdot folyósít a BKV számára, a maradék egy részét pedig a főváros állja. Utóbbi pedig egyre kevesebbet, hiszen más, nyilván kamatozóbb beruházásokban gondolkozik. Ezt a számháborút nem oldja meg az eladósodott és forráshiányban vergődő cég „paraméterkönyve”, amely a járatritkítást és/vagy a megszüntetést irányozná elő.
Ugyanakkor a jelenlegi politikai helyzetben (csődben), segítene-e a „kormány” direkt módon vagy valamelyik minisztériumán keresztül az eszdéeszes vezetésű fővárosnak?
Aligha.
Törökbálint (és az agglomerációs települések) tekintetében talán csak abban bízhatunk, hogy a megkötött szerződéseket nem rúgja fel egyoldalúan a közlekedési cég. Ráadásul a városunkban közlekedő járatok kihasználtak, nyereségesek, olyannyira, hogy inkább a bővítésük lenne indokolt.
Tehát a jelenlegi helyzet vastag ésszerűtlenségeken nyugszik, vagyis (lásd fenti idézetet): valaminek történnie kell.
Bízzunk, hogy utazhatunk.

Hajdu Ferenc


Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!