Kerthelység

2014. nov 05.

Köszönet a bizalomért!

Írta: admin Kategória: ESEMÉNYEK

Kedves Törökbálintiak!
Ezen a helyen hagyományosan egy-egy interjút találhattak az olvasók, amelyben valamilyen, éppen aktuális ügyben szólaltatott meg a Kerthelyiség riportere. Most, polgármesteri megbízatásom végéhez közeledve, szeretném a visszatekintésre és a köszönetnyilvánításra felhasználni e hasábokat.

1998-ban, amikor első alkalommal választottak a törökbálintiak polgármesterré, már két képviselői ciklust tudhattam magam mögött. Azt hittem, hogy én már mindent tudok erről a feladatról, ha másért nem, hát azért, mert hivatali elődöm, Elek Sándor sok mindenbe bevont, rengeteget tanultam tőle. Aztán röviddel a beiktatás után kellett rájönnöm, hogy mennyi mindent nem ismerek erről a sajátságos, embert próbáló, felelősségteljes, ugyanakkor csodálatos pályáról. Bár a „vezetőváltás” a Polgármesteri Hivatalban nem volt zökkenőmentes, kaptam bőven segítséget, volt támaszom, voltak igazodási pontjaim. Új helyzetet jelentett a korábbinál nagyobb létszámú Képviselő-testület és az is, hogy a német nemzetiségi önkormányzat is munkához látott. A munkámat, teljesítményemet Elek Sándoréhoz kellett mérnem, hiszen a választók is azt tartották mércének. Ez a teljesítmény pedig nem volt kevés, hiszen az ő működése idején épült ki Törökbálint közműhálózata, szennyvíztisztító telep létesült, telefonhálózat lépett működésbe. Nagyot lépett előre a fejlődés útján az akkori Nagyközség.
Rövid, 16 hónapos megszakítással négy önkormányzati ciklus áll mögöttem. Ez alatt az idő alatt Törökbálint várossá vált, számos új nagyvállalkozás választotta működési helyszínéül településünket. 1997-ben a lakosság száma átlépte a 10 ezer főt, ma mintegy 40%-kal vagyunk többen. Új kertvárosi lakóterület épült ki a Tükörhegyen, amit a helybeli szolgáltatások bővítése iránti igény rövidesen követett. Törökbálint növekedése meghatározóvá tette a humán infrastruktúra fejlesztését, új óvodák, iskolák bővítését, építését.
Fejlődésünket két töréspont is befolyásolta. A világgazdaságban 2008. őszén indult pénzügyi majd gazdasági válság hatását máig érezzük a nagyvállalkozások forgalmának visszaesésén – nem egy esetben elköltözésén – keresztül adóbevételeink csökkenésével. E hatást kiegyensúlyozhatta volna az egyik legnagyobb távközlési szolgáltató Törökbálintra költözésével együtt járó tetemes adóbevétel-növekedés. Szerencsés helyzetünk – úgy is mondhatnám, hogy településünk által az idevonzás érdekében tett áldozatvállalás – azonban a nagypolitika áldozatává vált, és nem volt súlyunk, erőnk a számunkra hátrányos döntés megváltoztattatására. Kárpótlásunk az új iskola és sportközpont félbemaradt építkezésének befejezése és a Város teljes adósságállományának állami átvállalása volt.

Kedves Törökbálintiak!
Sokan kérdezik mostanság tőlem, hogy miért nem maradtam még egy ciklusra polgármester. Azt válaszoltam mindenkinek, hogy van még sok dolgom, amit el szeretnék végezni, de a polgármesterség egész embert kíván, mellette nem sok idő jut másra. Az, hogy a családom – unokáim – is többet szeretnének engem otthon látni, talán nem lep meg senkit. Én is vágyom utánuk. Ez azonban csak egy része volt elhatározásomnak. A fontosabb az, hogy szeretnék a köz javára olyan munkát végezni, amelyet polgármesterként idő hiányában és a helyzetemből adódóan nem tudtam. Például évek óta gyűjtöm az anyagot egy Törökbálintról szóló könyv megírásához. Szeretnék végre nyugodtabb körülmények között hozzálátni. Azután szívesen részt vállalnék helyi közösségek építésében, hiszen volna e téren bőven mit tenni!
Azt is mondtam már többeknek, hogy megosztom tapasztalataimat a Város jövőbeli vezetésével. De csak akkor, ha erre kérnek. Ha nem kérnek, akkor nem fogok tudni segíteni. Az 1990 óta eltelt 24 esztendőben, amelyben képviselőként és polgármesterként dolgoztam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Jórészt biztosan tudom, hogy mi volt jó és mi volt rossz döntés. Jó lenne ezt szem előtt tartani, hiszen nem érdemes a már felismert hibákat újra elkövetni! Az évek során kiépült helyi, országos és nemzetközi kapcsolatrendszeremet sem fogom felszámolni. Számíthat rám továbbra is a Város. És számíthat rám az új Városvezetés is. Legyen biztos abban, hogy nem fogok „rájuk telepedni”, ennek még a látszatát is el kívánom kerülni.

Az új Városvezetés több olyan dokumentumot is örököl, mely nagy segítségére lesz a következő öt esztendős ciklus programjának meghatározásához, a fenntartható fejlődés megvalósításához. A teljesség igénye nélkül csak a következőket említem meg:
•    településmarketing terv készült, amely részletes cselekvési programmal is kiegészült,
•    a helyi társadalom fejlődéséhez, a civilek és a Városvezetés közötti harmonikus együttműködés megteremtéséhez „Civil Koncepció” és helyi „Társadalmi Szerződés” készült,
•    lezárulnak a település új rendezési terveinek a lakossággal és az államigazgatási szervekkel végzett egyeztetési szakaszai, ebben az új Képviselő-testület hozhatja meg a végső döntést.

Nem akármilyen öt esztendő áll az új Városvezetés előtt. Az Európai Unió új, 7 éves finanszírozási ciklusának nagy részét fogja lefedni a mandátumuk időszaka. Lesz lehetőség pályázatokra, élni kell majd velük. Világossá tette a kormányzat, hogy a támogatás nagyobbik részét gazdaság-fejlesztésre fogja fordítani. Itt az alkalom a kitörésre, arra, hogy az az irány, amit még 2008-ban határoztunk el, nevezetesen, hogy Törökbálintra nagy hozzáadott értéket létrehozó, tudás-termelő cégeket telepítsünk le, végre célba érjen. És ez a cél: 2020! Dolgozzuk ki mi, törökbálintiak, együtt a Városvezetéssel a „Törökbálint 2020” programot!

Köszönettel tartozom minden törökbálintinak azért a bizalomért, amellyel 1990 óta megtiszteltek. Köszönöm a támogatást, a segítséget, még a néha kemény hangú kritikát is. Tanultam belőlük. Nem tudtam minden alkalommal mindenkinek igazat adni. Azt hiszem, hogy nem is lehet. De megkövetek mindenkit, aki úgy érzi, hogy megbántottam.
Köszönöm képviselő-társaimnak a hat cikluson át tartó együttműködést. Ez az együttműködés sem volt mindig konfliktus-mentes, de döntően azért eredményes. Kegyelettel emlékszem azokra a képviselőkre, akik ma már az égi önkormányzatban egyengetik Törökbálint útját. Az 1990-ben, első alkalommal szabadon választott önkormányzat – polgármesterével együtt – lassan határozatképessé válik a mennyei testületben.
Köszönöm munkatársaimnak a Polgármesteri Hivatalban, intézményeinkben a kitartást. Tudom, hogy nem voltam egy egyszerű főnök, de szerettem velük dolgozni. Jó csapat voltunk, én legalábbis így éreztem mindig.
Külön köszönöm a helyi civileknek, civil szervezeteknek, hogy támogattak, megosztották velem örömeiket és gondjaikat, de különösen azt, hogy jó hírét vitték Törökbálintnak. Maradjanak ilyennek, növekedjenek létszámban, fejlődjenek eredményeiket tekintve!
És végül: köszönöm a családomnak, hogy mellettem álltak. Feleségemnek a sok lemondást. Lemondást a szabadidőről, az együtt eltölthető órákról, napokról. Mostantól majd másként lesz…

Turai István



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!