Kerthelység

2014. nov 05.

EGYETEMI ÉLET TÖRÖKBÁLINTON

Írta: admin Kategória: INTERJÚ

A Kaposvári Egyetemmel együttműködő Törökbálinti Módszertani Központ neve egyre többek számára cseng ismerősen településünkön. Az elmúlt időszakban sokan és sokféle program kapcsán fordultak meg nálunk az egyetem oktatói és hallgatói közül.

Csoportos hospitálás a Bóbita Óvodában- Dr. Albert Gábor a hallgatók és a szakemberek körében

Csoportos hospitálás a Bóbita Óvodában- Dr. Albert Gábor a hallgatók és a szakemberek körében

Cikkünkben megszólítottuk Dr. Podráczky Juditot, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának dékánját, Dr. Albert Gábort, aki az egyetemen docensként oktat, településünkön pedig önkormányzati képviselőként tevékenykedik, valamint Pénzes Józsefné óvodavezetőt, azoknak a helyi intézményeknek a képviseletében, amelyek szorosan együttműködnek a Kaposvári Egyetemmel.
•    Milyen szerepet játszik Törökbálint életében a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kara szervezeti keretén belül működő Módszertani Központ?
Dr. Albert Gábor: Egyrészt a hagyomány, másrészt városunk gazdag infrastrukturális adottsága egyaránt kötelez bennünket arra, hogy a napi működtetés mellett gazdag tartalommal töltsük meg intézményeinket. Amikor a hagyományokat említem, Dr. Zsolnai József professzorra gondolok, aki a 2000-es években meghirdette a tudománypedagógiai kutatási programját. Törökbálint gazdag infrastruktúrája, nem átlagos szinten működtetett intézményrendszere pedig szintén kötelez bennünket arra, hogy a szolgáltatásalapú oktatás helyett folyamatosan az egyetemi kutatások által támogatott pedagógiai-szakmai munka legyen a legfőbb szempont Törökbálint oktatási intézményeiben. A Módszertani Központ piacképes képzéseket, kurrens kutatásokat hoz a településre, konferenciák szervezésében vállal feladatot. Így tudja elősegíteni a település egész intézményrendszerére irányuló innovációs program sikerét. Egyrészt a neveléstudomány évről évre változik és mi, a programban részt vevők úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi pedagógus továbbképzési rendszer nem kellően biztosítja a naprakész szakmai-pedagógiai munkát. A kutatások nem öncélúak, azok eredményei be kell, hogy épüljenek a pedagógusok mindennapi tevékenységébe. A szülők sok esetben - mivel nincs naprakész ismeretük ezekről a kutatásokról – jó szándékkal, de a szolgáltatás még sokszínűbbé tételével szeretnének jobbítani a helyi oktatáson. Vajon hallottunk már a pedagógiai idegtudományról, vagy a szövegértést segítő szoftveres szemmozgás-vizsgálatokról? Nagyon fontosnak tartom ilyen jellegű kutatások behozatalát az iskolákba. A Bóbita óvodában társállat-terapeuta szakirányú továbbképzés keretében 9 óvodapedagógus végzi a tanulmányait. A szülők, az önkormányzat, az óvodavezető és az egyetem munkatársai közreműködésével törpenyuszik segítségével állatasszisztált terápiás kutatás folyik az intézményben. Pszichológus szakemberek mérik a gyermekek társas viselkedését, szociális kompetenciáit, etológus kolléga a törpenyulak viselkedését. A kutatás által nem csak a gyermekek személyiségfejlődésében lehet sikereket elérni, de úgy látjuk, hogy a boldogságélmény még inkább mindennapossá vált az intézményben.
A Módszertani Központ nagy figyelmet fordít a tehetséggondozásra, tudományos tanácskozások, szimpóziumok szervezésére is. Úgy véljük, hogy a város logisztikai funkcióitól ellépve új identitást kell teremtenünk, kutató- és konferenciavárosi funkciót kell adni Törökbálintnak.
Ön hogyan látja a törökbálinti intézmények és a Kaposvári Egyetem kapcsolatát?

Dr. Podráczky Judit,  egyetemi docens,  dékán

Dr. Podráczky Judit, egyetemi docens, dékán

Dr. Podráczky Judit: Lassan három év telt el a Kaposvári Egyetem Törökbálinti Módszertani Központjának létrehozása óta. Az eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyetem és Törökbálint együttműködése sokrétű és elég széles spektrumon mozog.
A Módszertani Központ lehetőséget adott felsőoktatási szakképzések és pedagógus-továbbképzési programok gondozására, intézménylátogatások, szakmai-tudományos rendezvények szervezésére és pedagógiai innovációt szolgáló kísérletre is. Különösen az utóbbi, az állatasszisztált pedagógiai tevékenységre irányuló kísérlet lehet pregnáns példája annak, hogy a törökbálinti gyakorló pedagógusok – jelen esetben a szakirányú továbbképzésben résztvevők – miként kapcsolhatók be aktív szereplőként a pedagógiai kutató- és fejlesztő folyamatokba. Az együttműködésnek ezeket a formáit szeretnénk a jövőben tovább erősíteni.
Miért volt első perctől kezdve elkötelezett támogatója a társállattal segített terápiás képzésnek?
Pénzes Józsefné, a Törökbálinti Bóbita Óvoda vezetője: Gyermekkoromban mindig volt kutyánk, macskánk, nyuszink. Úgy nőttem fel, hogy megtanulhattam: ezek az állatok nagyon sok örömöt jelentettek családunk minden tagjának és azt is megtanultam, hogyan kell gondoskodni róluk. Felnőttként is megtapasztaltam: a

A társállattal segített terápiás képzés hallgatói és tanárai  – valamit a főszereplő nyuszik

A társállattal segített terápiás képzés hallgatói és tanárai – valamit a főszereplő nyuszik

legnehezebb napokat is könnyű szívvel le tudom zárni kutya sétáltatás és a vele való játék után. Ha jól tudom, az első állattal segített terápiát egy amerikai gyermekpszichológus dr. Boris Levinson tartotta véletlenül, még 1960-ban. Nem tudott szóra bírni egy viselkedés zavarokkal küzdő kisfiút, míg nem egy napon magával vitte kutyáját is a rendelőbe. A kisfiú azon a napon először megszólalt! Először a kutyához beszélt, aztán a terapeutához is. Megindult a gyógyulási folyamat. Ma már sok mindent tudunk erről: az állatokkal való foglalkozás közben csökken a vérnyomás, a stressz okozta feszültség. Ma az óvodákban ijesztően sok magatartási problémával és szorongással küzdő gyermeket látunk! Meggyőződésem, hogy a társállattal segített terápiánál hatásosabb, gyorsabb, ráadásul szívmelengetőbb „eszköz” nincs. A Törökbálinti Bóbita Óvodában dolgozó óvodapedagógusok és segítő szakemberek elkötelezett hívei ennek a programnak.



Lapozzon bele
november–decemberi számunkba!