Lánctalpon csörög az emlékezet,
A homály mögül már nem csak szánt,
Lő is a gyermekképzelet.
Köd fed el fapuskát, harci kedvet,
Nem festett már a mellen,
Vörösen fröccsen a rendjel.
S a lóden alól, mintha oly sok volna,
A piros élet folyik az utcán,
A rácsos lefolyóba.