Riczu Imi emlékére

Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem dolgozni a Kerthelységnek, a gyerekeknek szóló rovat volt az első, aminek nekiláttam. Kitaláltam egy jó kis rejtvényt, aminek a megfejtését be kellett küldeni, és a helyes megfejtést beküldők között ajándékokat akartunk kisorsolni. A rejtvény hamar készen lett, már csak az ajándékok hiányoztak, így elindultam nyereményeket kunyerálni a helyi vállalkozóktól. Az első hely, ahová bementem, a kis fabódé volt a sarkon, a helyi bicaj bolt. Egy srác üldögélt a pult mögött, éppen bütykölt valamit. Egy percben elmondtam, ki vagyok, honnan jöttem és mit szeretnék. Valamilyen gyerekeknek való ajándéktárgyat cserébe egy kis hirdetésért a Kerthelységben.
Egy sisak, és két kulacs? – mondta ő. Néhány perc múlva ott álltam az ajándékokkal a kezemben a kis kerékpár szerviz előtt és arra gondoltam, ez könnyen ment. Nem erre számítottam. Imi – mert persze ő volt a srác – meg sem kérdezte, mekkora hirdetés lesz, mikor jelenik meg… Csak a kezembe nyomta a kék gyereksisakot és a kulacsokat.
Évek teltek el azóta. Mivel a fiam is bringás, sokszor találkoztunk, mert egy kerékpáron mindig akad valami javítani-, újítani-, cserélnivaló. Közben a kis, barna faház eltűnt. A helyén hónapok alatt világos, modern, igazi profi kerékpárbolt nyílt. Tavaly örömmel adtam vissza a kölcsönt, ami a kezdetekkor nekünk is olyan sokat segített. Interjút készítettem Imivel az új boltról, amelyet társtulajdonosként olyan örömmel vezetett. Tavasszal a Bringa Expón büszkén mutatta a legújabb modelleket, és én örültem, mert úgy láttam bejött a számítása. A magyar kerékpáros válogatott szerelőjeként már régóta inkább csak javította a drótszamarakat, ritkán ült föl rájuk maga is. De egy igazi, drága, profi kerékpár az olyan egy bringásnak, mint egy autóimádónak egy Rolls Roys. Nem lehet neki ellenállni. Így aztán újra tekerni kezdett.
Aztán jött a hír, hogy edzés közben súlyos baleset érte.  Néhány napig még volt remény, hogy tudnak segíteni rajta, de ma már a felhők fölött karikázik valahol.
Imi egész életében azt csinálta, amit szeretett. Akkor is, amikor a halálos baleset érte. Ő már jó helyen van. De azoknak, akik itt maradtak nagyon nehéz elfogadni a hiányát.
Dumbledor professzor szerint: „Egy pallérozott elme számára a halál egy új kaland kezdete!” Tudom, hogy így van. Mégis, ha ezentúl elhajtok a kerékpárbolt előtt, mindig ott érzek majd egy kis szúró fájdalmat a szívem környékén, mert tudom,hogy Őt már nem találom ott. És remélem, hogy minden autós, aki ismerte őt, ugyanezt érzi majd. Ez a fájdalom emlékeztet minket arra, hogy nagyon kell vigyáznunk a kerékpárosokra.
A Kerthelység szerkesztőségének nevében fájó szívvel fejezem ki részvétemet Imi családjának, hozzátartozóinak, közeli barátainak.
Nyugodjék békében.

Nyíri Erzsi