• Olvastuk Polgármester úr heti beszámolóiban, hogy tanulmányok bírálatában vett részt. A hírek szerint a volt téglagyár területének hasznosítására készültek tervek. Milyen előzmények alapján készültek el ezek a tervek a téglagyári területre?

Arról már néhány alkalommal volt szó e lap hasábjain is, hogy folyik a település rendezési terveinek felülvizsgálata. A rendezésnek Törökbálint teljes közigazgatási területére ki kell terjednie, így nem tűr halasztást az sem, hogy a felhagyott téglagyár területének távlati sorsáról döntés szülessen. Még március elején fogadtam Nagy Iván és Arnóth Lajos címzetes egyetemi tanár urakat Csenger-Zalán Annamária főépítész asszony társaságában. Ezen a megbeszélésen szó került arról, hogy az Építész Mesteriskola szívesen venné fel idei témái közé a törökbálinti téglagyár területének rendezési kérdéseit. A Mesteriskola diplomás építészek, belsőépítészek részére a tervezés szakmai gyakorlatának és elméleti ismereteinek kiszélesítése, valamint az építész generációk, irányzatok összekapcsolása érdekében kétéves posztgraduális továbbképzést szervez, kétszer tíz hónapos időtartammal.
A Mesteriskola a felvetett törökbálinti témát valójában egy építészi ötlet-pályázatként kezeli, melyre a mesteri címre aspiráló, persze már több éves gyakorlattal is rendelkező építészek nyújthatják be munkáikat. A Mesteriskola működését, önállóságát az Építész Mester Egylet (továbbiakban ÉME) biztosítja, a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) és a Magyar Építész Kamara (MÉK) támogatásával.
•    Ezek szerint a pályázatot kiírták, és érkeztek is pályaművek. Polgármester úr, Ön nem építész szakember, hogy került akkor mégis a zsűribe?
A pályázatot Önkormányzati forrásból (is) finanszíroztuk, és a Mesteriskola ragaszkodott hozzá, hogy helyi ismertséggel rendelkezők is tagjai legyenek a zsűrinek. Egyedül voltam nem szakember, de mellettem tagja volt a grémiumnak Csenger-Zalán Annamária főépítészünk és Gyarmati Mihály képviselő úr is, a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság elnöke. A zsűriben polgármesterként a megvalósíthatóság szempontjai alapján vizsgáltam a pályaműveket. Természetesen minden pályaműben található volt rokonszenves ötlet, elképzelés, ugyanakkor egy-egy koncepció együttessége, teljessége az, amely alapján a megvalósulás ténylegesen valósággá válhat. Nem hagyhattam figyelmen kívül a terület tulajdonosának érdekét sem, hiszen a pályázat tárgyát képező terület nincsen önkormányzati tulajdonban, és annak belátható időn belül való megszerzése sem életszerű, így a tulajdonosi elképzeléseket is szem előtt kellett tartani a megítélés során. Természetesen lehet a terület sorsáról több évtizedes kitekintéssel is gondolkodni, van is ilyen pályamű, ám a rendezés, a helyi építési szabályzatban kiteljesedő, abba illeszkedő távlati koncepció összhangban kell legyen a tulajdonosi elfogadhatósággal.
•    Lapunk keretei, műfaja nem teszi lehetővé, hogy a teljes dokumentációt bemutassuk, de megkérjük, foglalja össze véleményét az egyes pályaművekről!
A már említett alapgondolatot szem előtt tartva két pályaművet tartottam a legértékesebbnek. Az egyik – Herczeg László, Kronavetter Péter, Mihály Eszter, Vörös Tamás által jegyzett – pályamű a terület következetes rekultivációját, a totális ökológiai deficit felszámolását helyezi középpontba.
A rekultivációt a talaj termőrétegének helyben történő újra-előállításával egy korszerű, jövedelmező gazdasági vállalkozásban, intenzív gombatermelési technológia megvalósításával, valamint 25 ezer négyzetméter napelem elhelyezésével képzeli el.
A pályamű számos kérdést vet fel, amelyek egy részét hihetően, értékelhetően meg is válaszolja, ugyanakkor a nyitott kérdések továbbgondolásért, adott esetben megvalósíthatósági tanulmány kidolgozásáért kiáltanak.
A másik, véleményem szerint jó megoldást körvonalazó pályamű a Kovács Barbara, Kovács Dávid, Kun Tamás, Takács Dániel, Golda János által készített „Lép - TAKE” jeligéjű dokumentum. A tervezők ugyan elismerik, hogy a piaci és fejlesztői igények ismerete nélkül nehéz reális építészeti megoldást kínálni a beépítésre, azonban ennek ellenére nem kevesebb, mint 12 variációt kínálnak fel portfóliójukban, közöttük olyanokat is, amelyek a meglévő épületek felhasználásával kéznyújtási közelségbe hozhatják a megvalósulást. Emellett kevéssé életszerű a pályaműben megjelenő „lebegő sétány” és a bányató részleges beépítése. (Ez utóbbihoz: a csekély méretű vízfelületből nem szabadna elvenni egyetlen négyzetméternyit sem.)
Az Élő József, Mezey Tamás, Szabó Gyöngyvér, Szigeti Nóra (mesterük: Kalmár László) által készített „téglagyári capriccio” nevű koncepció kiemelkedően rokonszenves a közpark-jellegű hasznosítás fókuszba helyezésével. Rokonszenves az az őszinteség, amellyel nem kívánja végképp eltörölni a téglagyári múltat, hanem helyenként kisebb, másutt: nagyobb beavatkozással tervezi a meglévő környezetet új funkcióba helyezve, a városi „köz” szolgálatába állítani. A fesztelen szabadság ígérete a tervben nem csap át szabadosságba, a laza szerkezet, egyszerű – ezáltal gazdaságos – átalakítás felé veszi az irányt. A megfogalmazás a helyi társadalom igényei szempontjából rendkívül ígéretes, ezzel párhuzamosan sajnos jelen szituációban a tulajdonosi elvárásokat kevésbé tudja szolgálni.
Szemben a „téglagyári capriccio” helyi közösséget szolgáló, szabadon konfigurálható koncepciójával, a Czigány Tamás, Frikker Zsolt, Kozma Zoltán György, Páll András, Zelenák Fruzsina által benyújtott „TéglaNyár” című pályamű továbblép ettől, és kitágítja a felhasználói kört a terület rendezvénytérré alakításával. Az elképzelés olyan funkciókat ajánl, amelyek messze túlmutatnak a helyi igényeken: nyári szabadtéri fesztiválszínhely mellett cross-bmx pálya, sportpályák, skate-csarnokon túl beltéri kulturális rendezvények színhelyét koncipiálja. A megvalósíthatóság mellett szól az a kétségtelen tény, hogy kevés befektetéssel, gyakorlatilag azonnal funkcióba helyezhető a terület, valamint az, hogy ismertséget hozhat Törökbálintnak, ugyanakkor világosan és őszintén meg kell mondanom, a forgalom növekedése, valamint a lakóterületbe ékelődő fesztiválhelyszín zavaró hang- és egyéb hatásai kimondottan riasztóak.
A Balázs Marcell, Baranyai Ágnes, Hutter Dóra, Sámson Rita és Lévai Tamás által készített koncepció szerzőitől nem kapott jeligét, így a zsűrizés során, jobb híján „Elárasztásos” jelzővel illettük. A szóhasználat arra utal, hogy a javaslat a bányató felduzzasztásával a terület egy részét vizes élőhellyé alakítja. A tó „bekacsint” a csarnoképület meghagyott vázszerkezetébe is. A patak mint tengely mentén kialakuló (a Szabadság tértől az M7-ig tartó) összefüggő vizes zöld felület izgalmas lehetőségeket tartogat, bár ezek között a lehetőségek között a terv csak illusztrációk felvillantásával tallóz. Előnye lehet a megoldásnak az, hogy némi biztonságot nyújthat a nagyobb csapadékok vízhozama elleni védekezésben, bár ez a védekezés a tó előtti lakó- és intézményi területek védelmét nem tudja szolgálni.
A Fajcsák Dénes által (ezek szerint egyedül) készített pályamű az „Adrenalin” jeligével előrevetíti a hasznosítás jellegét: extrém sportok befogadására alkalmassá tenni a területet. Vitatkozni támadt kedvem a koncepcióban kiindulópontként jegyzett állásponttal, amely szerint „…a terület jelen állapotában készen van … már csak az emberek hiányoznak, hogy birtokba vegyék”. Hogy a helyzet ennél azért bonyolultabb, arról maga a terv kidolgozottsága vall, az alaprajzokon megjelenő sportpályákkal, kiszolgáló funkciókat ellátó terek elhelyezésével. Miközben az épületek felhasználásának tervei előreszaladnak kidolgozottságban, a tájépítészet kérdései érdemi említés nélkül maradnak.
Nem éreztem magam szinkronban a „Fenntarthatóság Egyeteme” című, a Beke-Csáki-Helmle-Juhász-Varró szerzői team által jegyzett koncepcióval. Bár az alapgondolat, nevezetesen: egyetem Törökbálinton, új megoldásokkal operáló funkciók európai (világ-) színvonalú létrehozásával, természetesen megdobogtatja a lokálpatrióta szívét, ám a rideg valóság, tehát, hogy mennyire életszerű egy új egyetem alapítása: az álmok világába transzponálja a koncepciót. Ha félreteszem ezt a kétséget, és mint beépítési, szerkezeti vázlatot tekintem, számomra a struktúra fenntarthatósága számos kétséget vet fel, s emellett a képi megfogalmazás kevés magyarázatot hordozó fekete foltjai is inkább elriasztottak.
•    Hol lehet a pályaműveket megtekinteni?
Rövidesen kiállítást rendezünk belőlük, mind a hét értékelt pályamű bemutatásra kerül Törökbálint lakossága számára. A lakosság, a Képviselő-testület tagjai s nem utolsó sorban a terület tulajdonosa pedig elgondolkodhat azon, hogy mely ötleteket, javaslatokat ítéli befogadhatónak, a település rendezési terveibe illeszthetőnek.

P. I.