Április 10-én Szinkulics Ágnes nagyszerű kiállítás berendezése és szervezése nyomán, a Munkácsy Mihály Művelődési Ház kiállítóterme zsúfolásig megtelt, Tóth József költő, fotóművész, kollégánk és barátunk életműkiállításának megnyitóján. A nagy érdeklődés nem meglepő, hiszen Törökbálinton sok ember van, aki találkozott Tóth József  fotóival, verseivel akár lapunk hasábjain, képeslapokon, naptárakon, kiadványokban vagy verseskönyve illusztrációjaképpen.

A kiállításon Hajdu Ferenc, városunk alpolgármestere, költő és magyar tanár, köszöntőjében méltatta Tóth Józsefet a „született költőt”, akinek „versei esszenciák, amelyek kiszabadulva az üvegcsékből, önálló éltre kelnek, belengik a számukra elérhető környezetet és szerethetővé teszik azt.”
A beszédet követően fellépett a Lendvai Károly Férfikórus, illetve a Törökbálinti Kamarakórus. Meglepetésként Szabó Éva, Varga Tünde, Scheiblinger Péter, Molnár Tibor és Veszely István előadásában hangzottak el- egyes alkotóművészi korszakára jellemző- versei. A verspanelek között a meghitt zenei aláfestésről Antal Emese, a Szőnyi Erzsébet Zeneiskola hegedűtanára gondoskodott. Az ünnepelt örömét és meghatottságát a végletekig fokozta, amikor unokája, Bíró Sára is egy versének elszavalásával kedveskedett a papának. Az ünnepi műsor végezetével Turai István polgármester megnyitotta a kiállítást és beszédében néhány régi emlékét elevenítette fel, majd a kiállított képekről szólt, kiemelve azt a különleges látásmódot, ahogy Tóth József fotó témáit, objektívén keresztül megörökítette. Az ünneplők mögött szerényen és izgatottan visszahúzódva állt a kiállítás megálmodója, az ezernyi részlet kigondolója és kivitelezője, Szinkulics Ágnes, aki minden elismerést megérdemel az ötletes és interaktív kiállítás berendezéséért, például a papírkockára feszített táncpárokat mozgásba hozó megoldásért.
Aligha lehetett volna méltóbb ünnepet szervezni a mindig szerény és kedves barátunknak, Tóth Józsefnek, a hámozott lelkű, érzékeny költőnek, fotósnak, mint amilyen bensőséges hangulatú ünnepségnek megilletődött részesei lehettünk. Okkal szorongattuk gratuláció közben az ünnepelt kezét és kívántuk őszinte szívvel Neki, hogy erőben, egészségben alkosson tovább mindnyájunk javára, kedves családja örömére még nagyon-nagyon sokáig.